Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Az idei kisvárdai fesztivál díszvendége a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A művészeti igazgatót, Berekméri Katalint kérdeztük a jubileumról, műsorpolitikáról, tervekről. 80 éves a Tompa Miklós Társulat, a fesztiválra díszvendégekként érkeztetek.  Mit jelent ez a 80 év és milyen koncepcióval fordultatok a jubileumhoz? A jelen egy pillanatnak tűnik, de benne van a múlt és a jövő. Örülünk annak, hogy sikerült a 80 év megünneplésére Marosvásárhelyen megszervezni az INTACT Színházi Fesztivált, melyet szeretnénk meghonosítani, bővíteni a jövőben. Úgyhogy azt gondoljuk, hogy méltóképpen sikerült megünnepelni ezt a 80 évet. Meghívtunk társulatokat, előadásokat. Nyugdíjba vonult kollégákat kerestünk fel, hogy podcast-sorozatot készítsünk velük. Olyan kollégákat is sikerült megkeresnünk, akik csak rövid ideig voltak jelen a társulat életében. Sokunknak feltűnt, hogy a színház néhai művészeinek sírhelyei már nincsenek gondozva, így a rendezvénysorozathoz kapcsolódva ki...

Kukovecz Ákos első rendezése egy olyan előadás, amely egyszerre keresi a helyét a hagyomány és a megújulás között. Nem akar mindenáron formabontó lenni, nem zsúfolja tele a színpadot ötletekkel, inkább tisztán, fegyelmezetten nyúl Szabó Magda művéhez. A kérdés azonban az, hogy ez a visszafogottság ma elegendő-e ahhoz, hogy valóban megszólítson egy új nézői generációt. A debreceni Csokonai Nemzeti Színház előadása eredetileg a VIII. MagdaFeszt keretében, Szabó Magda születésnapja alkalmából készült. Ebből én egyfajta alkalmazkodási késztetést érzek. Mintha egy fiatal rendezőnek először bizonyítania kellene, hogy képes “szépen”, tisztelettel hozzányúlni egy klasszikushoz, mielőtt valóban saját hangon szólalhatna meg. Vajon ez az ára annak, hogy valaki lehetőséget kapjon egy kőszínházban? Vagy egyszerűen még mindig ennyire félünk attól, hogy egy fiatal alkotó túl nagyot mer álmodni?  "Ez a nép, amely csak szívességből szolgál…” Pedig a választott téma időtlen. Az előadás legfontosabb...

„Mit nevettek? Magatokon nevettek.” Talán ezek az elhíresült mondatok jutnak először eszünkbe Gogol Revizorjának említésekor. Felvillanhatnak még előttünk az orosz kisváros tipikus figurái, a csalások és sikkasztások, amiket a kétségbeesett városlakók minden erejükkel és pénzükkel leplezni próbálnak, és a félreértésben fürdőző csirkefogó, Hlesztakov karaktere. Kevesebb eséllyel gondolunk musicalbetétekre, mémekre, filmidézetekre, Kosztolányi versekre és határmenti, éjjel-nappal nyitva tartó benzinkutakra. Pedig pontosan ezekkel találjuk szemben magunkat az ifj. Vidnyánszky Attila által rendezett Revizor előadáson. Már az áthúzott magyar cím és a mellé írt cirill betűs változat is sejteti, hogy az itthon ismert játékhagyománytól eltérő feldolgozást fogunk látni. Az alkotók időben és térben is áthelyezték Gogol klasszikusát, valamint az eredeti drámai szövegtől is eltértek. Bár az előadás nem nevezi meg konkrétan, hogy Kárpátalján, egy határhoz közeli kisvárosban vagyunk, az OKKO benzink...

A legjobb előadás díját nyerte el a REVIZOR РEBI3OP az Országos Színházi Találkozón, június 21-én Debrecenben. Az ifj. Vidnyánszky Attila rendezte produkció a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház, a Gyulai Várszínház, a Nemzeti Színház és a Győri Nemzeti Színház együttműködésében jött létre, tavalyi gyulai bemutatója óta más sok helyen játszották nagy sikerrel. A Hlesztakovot alakító Szabó Sebestyén Lászlót kérdeztük.  Hogyan értesültetek az OSzT-elismerésről, mit jelent ez a díj? Nagyszebenből jöttünk vissza, amikor kaptuk a hírt, hogy valószínűleg ez lesz az eredmény. Nagyon örültünk neki. Annak is örültem, hogy Debrecenben nagyon jól találkozott a közönséggel az előadás. Sok helyen játszottuk már, és mindig más, ahogyan kapcsolódni tud a nézőkhöz. Debrecenben most ez különösen jól sikerült. Itt döntően a beregszászi társulat szerepel, csak néhányan nem tartoztok oda. Hogyan tudtatok együtt dolgozni? Mindenki beregszászi, rajtam kívül még Herédi Zsombi, a harmonikás nem társu...

Interjú Kukovecz Ákossal, színész-rendezővel. 2025-ben végzett az Színház- és Filmművészeti Egyetem ifj. Vidnyánszky Attila prózai színművész osztályában. Az előadás alapanyagáról és színházi ars poeticájáról beszélgettünk. Az Az a szép, fényes nap egy ritkábban játszott Szabó Magda dráma. Mi vonzott benne?  Amikor negyedévesként Debrecenbe kerültem, ott már virágzóban volt egy nagyon erős, fiatalokból álló társaság, Akkor még bőven bennem volt az egyetemi műhelymunkának, a fekete termekben izzadásnak az éjszakai romantikája, és visszavágytam hozzá. Úgy láttam, jó lenne kíméletlen őszinteséggel együtt dolgozni. Megbillenteni a megszokott szerepköröket. Hiszen annyi minden lakik egy-egy emberben; egy kicsit más irányból támadnánk meg saját magunkat. Ez a Szabó Magda-anyag jó ideje motoszkált a fejemben. Kísértett nehány egészen megdöbbentő mondat, például amikor Géza azt mondja: „Milyen szép dal. Holnap betiltom.” Ebben van valami mélységes igazság arról, szerintem, hogy hogyan élü...

A keresztszalag-szakadás gyógyulása nehéz és hosszú folyamat. Hát még a veszteségeink feldolgozásának folyamata… A múlt tapasztalatainak, árnyainak és kedves emlékeinek sűrű szövedékében kutat megoldás, felszabadulás után Lajter Márkó Ernesztó a Csiky Gergely Állami Magyar Színház Szakadás c. előadásban, amelyet Purosz Leonidasz írt a színész önéletrajzi történeteiből.  1994, vb-elődöntő, Olaszország–Bulgária meccs – ekkor kezdődött minden, ekkor született meg Lajter Márkó Ernesztó. „Fiam született, focista lesz!” – szól a gyerek sorsát megpecsételő apai kiáltás. Hiszen szülőfalujában, „a brazil szellemiségű” Érsemjénben a foci mindennek a közepe; egy háló, amely összetartja a közösséget. És ahogy a kapus szembenéz a felé száguldó labdával, úgy néz szembe a játszó saját démonjaival. A játszótérül szolgáló „pálya” szélén bemelegít, járkál a nézők között, felkészíti magát a következő egyórás, intenzív küzdelemre, majd leveti szürke melegítőjét, felveszi a tér közepén rá váró focimezt...

Az utóbbi hetven év, három generáció és amit a történelem számukra kikevert: az Alaszka nézői egy árnyaltan rétegzett, mély pszichológiai problémákat is feszegető utazásnak lehettek tanúi.  A német–román származású drámaíró, Elise Wilk csaknem házi szerzője a Yorick Stúdiónak; Magyarországon legutóbb az Eltűntek című műve aratott kiemelkedő sikert. Ezúttal nem csupán a társulat felkérésére, hanem kimondottan a színészekre szabottan írta a darabot. Ez a körülmény kegyelmi lehetőség az alkotók számára, azonban csak egyik összetevője annak a sokrétű világnak, amelyet az előadás megteremt.  A rendező, Sebestyén Aba rendkívül érzékenyen és tudatosan építkezik. A cselekményszálak körülbelül a 20. század közepétől máig húzódnak, és három-négy nemzedék sorsát alakítják. A főszereplő nők – a nagyanya, Nora ( Nagy Dorottya ), az anya, Victoria ( Berekméri Katalin ) és lánya, Anita ( Gecse Ramóna ) – élettörténete mélyen beágyazódik a történelmi környezetbe, de emellett párbeszédet is f...

Két előadással is szerepel a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválján Sebestyén Aba, mindkettőt rendezőként jegyzi. A marosvásárhelyi alkotó számára ráadásul különleges alkalom ez, hiszen évfordulót ünnepel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház is és az általa alapított Yorick Stúdió is. Előbbi 80., utóbbi pedig 20. jubileumát üli 2026-ban. A Kisvárdai Lapok először a jeles alkalmakról kérdezte a színész-rendezőt. Ez a két társulat jelenti az életemet, hiszen a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kötelékében vagyok színészként most már több mint 30 éve, a Yorickban pedig menedzserként és rendezőként dolgozom. Ez a két tevékenység jól kiegészíti egymást, most már nem is tudnám másképp elképzelni a szakmai életemet. Az idén az a megtiszteltetés ért, hogy Kisvárdán két előadással is részt vehetünk. Az Elise Wilk Alaszka című művével, amit koprodukcióban állítottunk színre a Nemzeti Színházzal, és Székely Csabától az Egy diktátor születése című darabjával. Ez akár jelképes is lehet, hiszen kopr...

Egy színházi háttérembert, egy súgót állít a középpontba, egészen pontosan a színpadra a Sopro-Suttogás a sötétben című előadás. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának produkciója Bocsárdi László rendezésében eltüntetni kívánja a határokat a való élet és a színház között. Méhes Kati súgóként egy vaskos példánnyal a kezében besétál a színpadra, idegen számára ez a terep, hiába dolgozik a szerepe szerint harminckilenc éve színházban. Ahogy később fogalmaz, súgóként mindig az árnyékban maradt, a fény pedig a színészé. Botorkál is színpadi térben (díszlet: Bartha József) és elmeséli, hogy az igazgatója szeretne írni neki egy darabot, amelynek ő, a súgó a főszereplője. Színház a színházban szituáció nem is akármilyen csavarral. A Sopro-Suttogás a sötétben szerzője Tiago Rodrigues a kortárs európai színház meghatározó alakja. Nemcsak színész, rendező, drámaíró, hanem 2023-tól az Avignoni Fesztivál első nem francia művészeti igazgatója is. Bocsárdi Lászlónak megtetszett Rodr...

A Sopro – suttogás a sötétben kapcsán Méhes Kati val a súgó szerepének megformálásáról, a színház láthatatlan hőseiről és a szatmárnémeti társulatról beszélgettünk. Egy hosszú életpálya áll Ön mögött, hiszen régóta tagja a Harag György Társulatnak. Mit jelent az Ön számára a színház? Számomra a színház az életet jelenti. Több mint tizenöt éve nyugdíjas vagyok, és gyakorlatilag a színház ad életet a mindennapjaimnak. 1973 óta vagyok a Harag György Társulatnál, azóta, hogy elvégeztem a főiskolát. Az ember igyekszik alkalmazkodni a változásokhoz. Van, amikor fent van, van, amikor lent; vannak hullámvölgyek és hullámhegyek.  Milyen „súgóként” egy előadás keretein belül gondolkodni a színházról? Ez egy nagyon nehéz szerep, nagy feladat, és egy kicsit féltem is tőle. Sokat gondolkodtam, hogy elvállaljam-e a rengeteg szöveg miatt. Aztán végül Bocsárdi László felkérése győzött meg, és azt mondtam, hogy vele együtt belevágok. A darab mozaikszerkezetű, ezért a végére áll össze a történet. Eg...

Bár régóta nem él itt, Kisvárdára mindig hazajönni szokott, nosztalgiával gondol a várra és a fesztiválra, miközben úgy véli, a kultúra támogatása nem lehet politikai ízlés kérdése – Dr. Hallerné Dr. Nagy Anikót, az országgyűlés alelnökét a Várszínház megnyitója előtt kérdeztük. Kisvárdai születésű, milyen emlékek fűzik a Várszínházhoz? Fiatalkoromban ez volt a legromantikusabb hely a városban, a generációm tulajdonképpen itt randevúzott először. Akkoriban egy sokkal lepattantabb, de nagyon eredeti, romos környezet volt. A vár színpadán egykoron a gimnáziumunk együttese, a Cipőfűző is játszott, ezzel a bandával indult Cipő, azaz Bódi László, a Republic zenésze. De itt tartották a majálisokat, május elsején nyitott a strand, egyszóval ez egy igazi közösségi terep volt. És igen, a Határon Túli Színházak Fesztiválja is itt indult, ugyan én 19 éves koromban elköltöztem Kisvárdáról, mégis gyakran visszajártam, és elsősorban a gyermekemmel vettem részt a fesztivál gyerekelőadásain. Emlékszem...

Interjú Kocsis Annával és Balogh Attilával a nagyváradi Szigligeti Színház Villámcsapottak c. zenés improvizációs revüjéről. Hogyan is történt? Milyen koncepció mentén kezdett formálódni a Villámcsapottak? K. A.: A rendező, Kincses Réka, aki egyébként tanított engem Marosvásárhelyen az egyetemen, berlini filmrendező is, és szeretett volna csinálni egy dokumentumfilmet a villámcsapott emberekről. Ezekből az emberekből szeretett volna dokumentumfilmet csinálni, de az nem jött össze, és elhozta hozzánk ezt a témát. Először úgy volt, hogy ezeket a karaktereket kapjuk meg, de közben volt egy workshop, ahol azt kérte, hogy mindenki mondjon az életéből egy olyan történetet, ami megváltoztatta az életét. Nem muszáj, hogy villámcsapás legyen, csak valami hasonló. Mindenki elmesélte, és végül ez lett az alap. Egy-két villámcsapott történetet is beleszűrtünk, de a saját ,,villámcsapásaink” lettek a kiindulópont. Kiválogattuk a jó sztorikat, és ezekkel workshopoztunk, sokat beszélgettünk, és így á...

Kicsi az esélye annak, hogy az emberbe belecsap a villám. De nem lehetetlen. Az nem valószínű, hogy egy előadás összes szereplője elterül. A Nagyváradi Szigligeti Színház és a Szentendrei Teátrum koprodukciójában készült Villámcsapottak Kincses Réka rendezésében megkísérli ezt. Az előadás jelenetei a monológmondás különböző lehetőségeiből növik ki magukat. A kitett, nézőkhöz forduló, saját névvel vállalt vallomások mellett megjelennek az influenszerkedő szereplő videós bejelentkezései és az ima is. Ezekből a helyzetekből bontakozik ki a legtöbb szituatív szekvencia. Folytatásokban ismertetik meg egy-egy karakter önálló története, melyek igen változatos, egymástól eltérő súlyú képet festenek: tetves gyerekektől a hittantáborban eljutunk a haldokló és feltámadó nagypapáig, aki jó nagypapa, de rossz apa volt, illetve a kislányt módszeresen behálózó, zaklató szomszédbácsiig. Hogy mi a szervezőelv? A csoda. Pontosabban, hogy mennyire hisznek a csodákban a szereplők, akik tulajdonképpen magu...

Az ardennes-i erdőben mindenki legalább kicsit bolond, de legfőképp a szerelem bolondjai – ez alól talán éppen maga a bolond, Próbakő (Kiss Attila) képez kivételt.  Az Ahogy tetszik különleges helyszínt kapott: a kisvárdai közönség a Várszínházban, a fesztivál hivatalos megnyitója után tekinthette meg az előadást. A nézőtéren kívül a vállalkozó szelleműek a játéktér két oldalán is helyen foglalhattak, ezáltal intim közelségben követhették a könnyed humorú történetet szerelemről és identitáskeresésről. A tér kialakítása ezáltal a shakespeare-i „színpad az egész világ” gondolattal játszik el. A játéktér két oldalán helyet foglaló nézők maguk is a látvány részévé válnak a hagyományos nézőtérről figyelők számára, miközben az előadók folyamatosan megszólítják a közönséget. Az előadás így nemcsak a játékra, hanem magára a színházi eseményre és a nézés aktusára is reflektál: a néző egyszerre figyeli az előadókat és a többi nézőt, akik viszont ugyanúgy a játék részévé válhatnak.  Ker...

"Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van." Ez a mottója az Újvidéki Színház Utópia – Zenés színházi emlékeztető a jobb élethez című előadásának Urbán András rendezésében. A mondat nem hagy sok kérdést maga után, egyszerű könnyedséggel, mégis szigorúan biztosítja saját igazáról olvasóját. Megkérdőjelezhetetlenül masírozik előre, mint a katona, aki a teljes bizonyossággal szabadítja fel az elnyomottakat. Nem a fegyveréből süvítő golyóval öl, hanem azzal, hogy rámutat álságosságunkra. „Nem gondoltál úgy igazán bele az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának jelentőségébe, mikor legutóbb forgattad, igaz?” – kérdezi. A válasz a szégyenbe való belepusztulás. „Hát, nem gondoltam bele. De most megtettem, köszönöm.”  Urbán előadása minden színházi konvenciót nélkülözni kíván formai értelemben, és teszi szinte maradéktalan sikerrel. Ezen a koncerten minden szám szövege az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. A zenészek az Újvidéki Színház díszítője, öltözt...

Az Utópia című előadás kapcsán beszélgetünk Urbán András rendezővel a darab születéséről, értelmezési kereteiről és színpadi világáról. Az Utópia az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának színpadi megjelenítéséből indul ki. Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy ebből előadást készíts, és miért érezted most aktuálisnak, hogy ehhez a szöveghez nyúlj? Az Újvidéki Színházban van egy projektünk: Cabaret Piccolo Grande . Többnyire kissé szemtelen módon, a beágyazódott színházi formáktól eltérően, akár szembemenőleg hivatott működni, használva a kabaré mint társadalompolitikailag aktív , ugyanakkor közvetlen, szókimondó és nem utolsósorban szórakoztató, ám szabados tartalmát, hogy úgy tetszik, formavilágát. Két éve ezt a projektet egyrészt kistermünk revitalizációjaként indítottuk Lénárd Róbert szerzői előadásával, a Disztópiával . Tehát számomra adott volt a cím. Az utópiával akartam foglalkozni sajátos módon, nem feltétlen politikai kontextusban. Sőt, eleinte kimondottan nem. Az ...

A Váróterem Projekt Vérmedve című előadása kettős műfajparódia. Az előadás két, egymástól hangsúlyosan elkülönülő részből áll össze. Az elsőt a Várszínpad művészbejárata mellett kezdődő közjáték után a befogadó jogosan hihetné „CSÖR”-nek – Csehov Összes Röviden –, ami egy bukása felé vágtató fiatal rendező szakmai haláltusája Csehov Medve című drámájának bemutatóján. A színpadtérbe érkezve szemben találjuk magunkat a szinte kötelező kellékekkel, Csehov puskájával, a búgócsigával, a szerző portréjával. Ezt egészítik ki a kevésbé szokványos elemek, a felállított elektromos gitár, aminek a fegyverhez hasonlóan muszáj elsülnie, de ott van még a szinte öntudatra ébredt ATM-automata is. Minden adott ahhoz, hogy egy rendezői túlkapásokkal teletűzdelt színház a színházban-előadást nézzünk végig, amiben lehetetlen helyzetekbe kényszerülő, szabad mozgásukban akadályozott, szövegüket elfelejtő, a szó legegyszerűbb értelmében ripacs színészek játszanak. Mozart Requiemjének Lacrimosa-tétele és a Sh...