Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Egy színházi háttérembert, egy súgót állít a középpontba, egészen pontosan a színpadra a Sopro-Suttogás a sötétben című előadás. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának produkciója Bocsárdi László rendezésében eltüntetni kívánja a határokat a való élet és a színház között. Méhes Kati súgóként egy vaskos példánnyal a kezében besétál a színpadra, idegen számára ez a terep, hiába dolgozik a szerepe szerint harminckilenc éve színházban. Ahogy később fogalmaz, súgóként mindig az árnyékban maradt, a fény pedig a színészé. Botorkál is színpadi térben (díszlet: Bartha József) és elmeséli, hogy az igazgatója szeretne írni neki egy darabot, amelynek ő, a súgó a főszereplője. Színház a színházban szituáció nem is akármilyen csavarral. A Sopro-Suttogás a sötétben szerzője Tiago Rodrigues a kortárs európai színház meghatározó alakja. Nemcsak színész, rendező, drámaíró, hanem 2023-tól az Avignoni Fesztivál első nem francia művészeti igazgatója is. Bocsárdi Lászlónak megtetszett Rodr...

A Sopro – suttogás a sötétben kapcsán Méhes Kati val a súgó szerepének megformálásáról, a színház láthatatlan hőseiről és a szatmárnémeti társulatról beszélgettünk. Egy hosszú életpálya áll Ön mögött, hiszen régóta tagja a Harag György Társulatnak. Mit jelent az Ön számára a színház? Számomra a színház az életet jelenti. Több mint tizenöt éve nyugdíjas vagyok, és gyakorlatilag a színház ad életet a mindennapjaimnak. 1973 óta vagyok a Harag György Társulatnál, azóta, hogy elvégeztem a főiskolát. Az ember igyekszik alkalmazkodni a változásokhoz. Van, amikor fent van, van, amikor lent; vannak hullámvölgyek és hullámhegyek.  Milyen „súgóként” egy előadás keretein belül gondolkodni a színházról? Ez egy nagyon nehéz szerep, nagy feladat, és egy kicsit féltem is tőle. Sokat gondolkodtam, hogy elvállaljam-e a rengeteg szöveg miatt. Aztán végül Bocsárdi László felkérése győzött meg, és azt mondtam, hogy vele együtt belevágok. A darab mozaikszerkezetű, ezért a végére áll össze a történet. Eg...

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Angyal szállt le Babilonba című előadása kíméletlenül szemünkbe vágja a hatalmi játszmák manipulációit és azt is, hogy ezeknek mi az ára. A színpad az első részben tele van szeméttel. Rengeteg papírdarab szimbolizálja a mocskot, amiben élünk. Bartha József tere mégis olyan, mint egy képzőművészeti alkotás. A vetítés pedig filmes eszközzel is erősíti az egyébként is markáns látványt. (Video: Rancz András). Friedrich Dürrenmatt 1953-ban írta az Angyal szállt le Babilonba című darabját. Néhány évvel a második világháború után, a holokauszt borzalmait követően. A mostani, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadásában használt szövegváltozat nagyon frissnek hat, több vendégszöveget is tartalmaz (Dramaturg: Dálnoky Réka). Bocsárdi László rendezése pedig rendkívül szembesítő és hatásos. A politika sátáni arcát mutatja, egy olyan helyen történik a cselekmény, ahová hiába szállt le az angyal, a lakói nem méltók a megváltásra. A „pufók” angyal az el...

Az Angyal szállt le Babilonba című előadással érkező sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház egy erősen rétegelt, összetett előadást mutatott be a fesztiválközönségnek. A Nebukadnecárt, Babilónia királyát alakító Mátray Lászlóval többek között a téma aktualitásáról és a szerepformálás nehézségeiről beszélgettünk. Friedrich Dürrenmatt azonos című drámája szatíra, amely groteszk eszközökkel is dolgozik. Miért lehet ma is érvényes, illetve mi alapján eshetett a választás erre a drámára? Ez a választás nem tőlünk, színészektől indult, hanem Bocsárdi László rendezőtől. De úgy érzem, benne van a levegőben mindaz, amiről ez a darab szól: a hatalmi torzulás, a társadalom fasizálódása. A groteszk forma lehetőséget ad arra, hogy ne realista módon, hanem elrajzoltan, mégis nagyon pontosan mutassuk meg ezeket a jelenségeket. A darab hangsúlyosan idézi a ’30-40-es évek Németországát, de a képek és viszonyrendszerek univerzálisan is érvényesek. Hitler figurája szimbólumként jelenik meg, egy jól ismer...

A Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválja versenyprogramjában a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Oleg és Vlagyimir Presznyakov orosz kortárs drámaírók Csónak, avagy előttünk az özönvíz című „tragiko-comico-biblikus” színjátékával szerepelt. Az előadásról Bocsárdi László Jászai Mari-díjas rendezőt kérdeztük. A Csónak, avagy előttünk az özönvíz című darabot egy, a magyar nyelvű színházi közegben kevésbé ismert szerzőpáros jegyzi. Hogyan rá a szóban forgó Oleg és Vlagyimor Presznyakov-műre? Még régebben kezembe került egy kortárs orosz dráma kötet, és már akkor nagyon izgalmasnak találtam ez a darabot, de nem foglalkoztam vele. Aztán évek múlva, az Iráni konferencia előadás után visszatértem ehhez a szöveghez. Úgy éreztem, elérkezett a pillanat, hogy arról beszéljünk, amiről ez a darab szól, tehát a máról. Vagyis a zavaros és egyben átláthatatlan világunkról. Ebben az alkotófolyamatban már nem először alkotótársa a fia, Bocsárdi Magor. Szét lehet választani a mu...

Amikor a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválja keretében a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata jóvoltából „az orosz kétfogatúnak” nevezett szerzőpáros, Oleg és Vlagyimir Presznyakov Csónak, avagy előttünk az özönvíz című előadására – az orosz dráma újraolvasásával – készültem, beugrott egy, pár éve Szentpétervárott megélt személyes élményem. Engedtessék meg nekem, hogy értekezésem mintegy felvezetéseképp először ezt osszam meg önökkel. Képzeljenek el Oroszország második legnagyobb városában egy szupermarketet, ahol a fantasztikusan finom orosz konfetik közvetlen szomszédságában Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című regénye díszkötéses kiadását árulják. Nem akartam hinni a szememnek, s bár a kötetet persze megvettem, a Presznyakov-fivérek szövegének friss újraolvasása kellett ahhoz, hogy mindez felidéződjék bennem. Akkor ugyanis, ott, a bevásárlóközpontban – 2018-at írtunk – azt gondoltam, nincs még veszve minden: ha egy élelmiszeráruház ekkora hangsúlyt fekt...