Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

A 2018. évi román filmtermés egyik kiemelkedő alkotása volt a Secretul fericii (A boldogság titka) című mozi Vlad Zamfirescu rendezésében, aki az egyik férfi főszerepet is megformálta a vásznon, 6 éve pedig a világhírű Bulandra Színház igazgatója. A forgatókönyvet Alexandru Popa, az eredetileg pszichológusként és terapeutaként tevékenykedő drámaíró jegyzi, aki manapság Zamfirescu legközelebbi munkatársa a bukaresti teátrumban. A nagy sikert hozó premier után Popa színpadra írta a történetet, aminek a kezdetén Tom és David, a két régi jóbarát az előbbi elegáns lakásának tetőteraszán iszogatnak. Némi tudatmódosító szer elfogyasztása közben arról beszélgetnek, hogy mitől lesz igazán boldog valaki? A filozofikus eszmefuttatás végén Tom előáll egy meghökkentő javaslattal: cseréljenek partnert. Olyannyira komolyan gondolja, hogy megérkező hitvesét, Anát is bevonja a terveibe, ami először a nőben is megütközést kelt, de Tom nem tágít, míg végül David és Ana beadják a derekukat. Amikor visszat...

A 38. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján versenyelőadásként volt látható a Déryné Társulat Chioggiai csetepaté című produkciója, Tapasztó Ernő rendezésében. Az előadásról, a Déryné Program missziójáról és a társulati munkáról Tarpai Viktóriával beszélgettünk. Immár öt és fél éve vagyok a csapat tagja. Decemberben volt a Chioggiai csetepaté bemutatója, amelyben Toni, a bárkatulajdonos feleségét, Pasqua asszonyt alakítom. Ő egy nagyon erőteljes, hangos, cserfes személyiség. Nagyon szeretem az olasz kultúrát és Olaszországot. Ezért is szeretem ezt a szerepet, mert ebben bátran lehetek hangos, bátran használhatom a nagy gesztusaimat, ez az olasz hangulat teljesen betalált nálam. Úgy érzem, hogy a nézőknél is működik, hiszen egyre inkább azt tapasztalom, hogy keresik a vidámságot és a feloldódást a színházban. Ez a darab pedig ezt bőven meg tudja adni. Az előadás rendezője Tapasztó Ernő, akinek a munkái általában nem hétköznapiak. Mennyiben volt különleges vele dolgozni? Először dolgoz...

Az internet bugyraiban Franz Kafka Az átváltozás című művének főhőse, Gregor Samsa – aki egyik reggel valamely féreghez hasonlatos kreatúraként ébred, jóllehet, nem tudni, saját akaratából, vagy sem – évek óta, kitartóan és töretlenül terjed. A lét elviselhetetlensége elől kitinpáncélba menekülő alakja az életkezdés előtt álló fiatalok ikonja. Nem csoda hát, hogy a Szegedi Pinceszínház zászlajára tűzte Herczeg T. Tamás rendezésében, Czene-Polgár Donát átiratában. A történet releváns, bár nehéz megmondani, az alkotók mit szerettek volna kiemelni Gregor (Holló Patrik Albert) és családja (Apa - Balog József; Anya - Kancsár Orsolya; Grete - Márton Éva) történetéből. Czene-Polgár Donát adaptációja fogást talál Kafka abszurd világán, és a lélektani elemzés eszköztárával is operál, ami kifejezetten izgalmas kísérlet. Megtartva a helyzetek, viszonyok furcsaságát, életidegenségét, de az archetipikus figurákat feltárva, motivációjukat erősen sejtetve mutatja fel torzultságukat. A szöveg alapján...

A Szegedi Pinceszínház Az átváltozás – történet a családi szeretetről című előadás kapcsán Herczeg T. Tamás rendezővel a megfelelésről, a színház érvényességéről és az asszociatív rendezői képalkotásról beszélgettünk.  Mit tart az előadás legfontosabb kérdésének? Kafka alapgondolatát, hogy amikor magunkra maradunk, magunkra hagynak bennünket, amikor világ mást vár el, annak mennyiben kell megfelelni. Mennyiben vállaljuk az idézőjeles bogárlétet? Ez folyamatos kérdés az élet minden területén, egy átalakuló világ közepette, amiben most vagyunk. Alkotóként is nagyon fontos, hogy mennyiben kell megfelelni bizonyos kánonoknak, trendeknek, személyeknek, véleményformálóknak vagy pedig megtartani azt a szabadságot, ami az útkeresésről szól, a kísérletezésről, amiben vállalni kell azt, hogy nem biztos, hogy az ember része lesz valami olyannak, ami a fősodornak a része. Hogyan született az a döntés, hogy Gregor Samsa narrátorként legyen jelen, hogy a bogárlétéből ne is lásson a néző semmit? ...

„Chioggiaiak, ezek emberek?” – merül fel a kérdés az előadás végén. A kis Velence néven is ismert halászfalu, vagyis Chioggia lakói vágyakoznak és veszekednek. Szerelmesek és féltékenyek, hangosak és harsányak. Botrányosak, szégyentelenek, teátrálisak, vagyis ízig-vérig olaszok. Goldoni jól ismert és egyik legtöbbet előadott drámáját ezúttal a Déryné Társulat állította színpadra Tapasztó Ernő rendezésében, hogy elénk tárja ennek a különös falunak az életét és világát. Az előadás egy sejtelmes, szélfúvással kezdődik, melyet hirtelen félbeszakít a zene, és így kezdetét veszi a komédia. Rögtön itt-ott előbukkanó végtagokat, kikacsintgató hölgyeket, pizzatésztát és színes ruhákat látunk, ahogy megtöltik a teret, és így tökéletes felütést adnak egy folyamatosan pezsgő történetnek. Míg a férfiak napközben halásznak, addig a nők a faluban maradnak, és várnak rájuk. Toffolo (Sütő András) arra jár, és flörtöl Luciettával (Ladács Fanni e. h.), aki igazából Titta-Nane (Vajda Zoltán Richárd e. h.)...