„Miért akarna valaki idióták közé tartozni?” – szegezi nekünk a kérdést az Egy diktátor születése. Tényleg, miért? Nem lenne jobb inkább kiemelkedni a tömegből és valaki fontossá válni? Hát nem arra vágyunk mind, hogy figyeljenek ránk? Végtére is akármelyikünkből lehet diktátor. Persze csak akkor, ha megvan hozzá a kellő elszántság. Meg egy kis színészet sem árt.
Többek között ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik a marosvásárhelyi Yorick Stúdió előadása Sebestyén Aba rendezésében. A drámát Székely Csaba kifejezetten a főszereplő, Galló Ernő számára írta, erőteljesen érződik az előadáson a személyes hangvétel és a színészből való építkezés. Nyugtalanítóan közel ülünk a játszótérhez, szinte el sem válik egymástól színpad és nézőtér. Mialatt a nézők elfoglalják a helyüket, a színész már bent ül a közönség soraiban, egy közülünk, mintha azt sugallná, bármelyikünk ülhetne az ő helyén. Feszül, láthatóan zavarban van, alig mer megszólalni. Egy kissé önbizalomhiányos, társai által bántalmazott és kitaszított gyermeket látunk kezdetben, de már itt is felvillan egy-egy gesztus abból, akivé később fog válni Kopács István.
Galló Ernő bravúrosan váltogatja szerepeit, egyikből a másikba ugrik, James Bondtól Michael Jacksonon át III. Richárdig mindenféle alakban láthatjuk őt. Ezek a parodisztikus elemek a szereplő identitáskeresését hivatottak bemutatni, hiszen az előadás egészében ezzel küzd: mi az a szerep, ami a leginkább az övé? Sebestyén Aba rendezése kiváló helyzeteket teremt. Szerepek ezek mind, nehéz megtalálni alattuk Kopács valódi énjét és szándékait. Folyton nevetségessé teszi magát, miközben meséli az életét: szerelmi csalódás, felvételi, színész-szemfényvesztési egyetemi évek. Elképesztő karizmával sorakoztatja fel elénk ezeket az állomásokat Galló Ernő, lenyűgöző energiával létezik a színpadon.
A politika valójában színház, ez az állítás nem is lehetne igazabb az előadás fényében. A diktátor szerepet tanul, játszik, végig előad, miközben építi a narratíváját. Még jelmezt is visel, méghozzá Supermanes pólót. Ahogy Clark Kent a ruha felöltésével válik hőssé a külvilág szemében, úgy Kopács István is a szerepjáték miatt tud diktátorrá válni. Az előadás nagy erénye, hogy nem aktuálpolitikai állításokat tesz, hanem egy rendkívül személyes történeten keresztül mutatja be a szereplő eltorzulását, ami lehetővé teszi a diktátor megszületését.
Viszont a megszületésnek a pillanatát kissé elsietettnek érzem. Sokáig nézzük a színészéveket, amik nem mindig építik azt, amire végül kifut a történet. Hirtelen vált az előadás a személyes síkról politikaira, pedig a cím ismeretében a nézőben végig ott van a várakozás, hogy ez a pillanat el fog jönni. Csak előtte még játszani kell.
De mire is fut ki a játék? A játék az, amit birtokolni kell, mondta Kopácsnak egyetemi mestere, Megsenyvedi Ferenc. Kopács rájön, hogy ez nemcsak a színpadra, hanem a való életre is ugyanúgy igaz. Ebben találja meg azt, amire igazán vágyik, mert a játék birtoklása által az embereket is birtokolni tudja, így pedig képes lesz irányítani őket és kiemelkedni a tömegből. Ehhez pedig mindössze két eszközre van szüksége: félelemre és gyűlöletre. Ezzel válik kerekké az előadást nyitó tanmese a szurkányról, hiszen az ellenség sohasem valódi, mindig csak konstruált, teljesen mindegy, hogy milyen nevet adunk neki, egy a lényeg: kell valaki, akitől rettegni lehet. A félelem politikai termék, semmi több.
A művészet helyett eljön az igazi vész, amit annyira szeretett volna a színész-diktátor. Kiáll a közönség elé, először látjuk igazi szónoknak és vezérnek. A tömeg már az övé, és nem is kellett hozzá más, csak pár klasszikus propagandaszöveg néhány performatív eszközzel vegyítve. A nyitókérdés egészen másként hangzik: miért akarna valaki idióták közé tartozni? Talán azért, mert egy diktátor egyedül nem létezik. Ahhoz, hogy megszülessen, mindig kell egy közösség, amelyik kész követni. A végére világossá válik, hogy a diktatúra nem a hatalommal kezdődik, hanem egy jól elmesélt történettel. A többi már csak előadás kérdése.
Molnár Kata Rozália
Képek: Nagy Boglárka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése