Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

"Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van." Ez a mottója az Újvidéki Színház Utópia – Zenés színházi emlékeztető a jobb élethez című előadásának Urbán András rendezésében. A mondat nem hagy sok kérdést maga után, egyszerű könnyedséggel, mégis szigorúan biztosítja saját igazáról olvasóját. Megkérdőjelezhetetlenül masírozik előre, mint a katona, aki a teljes bizonyossággal szabadítja fel az elnyomottakat. Nem a fegyveréből süvítő golyóval öl, hanem azzal, hogy rámutat álságosságunkra. „Nem gondoltál úgy igazán bele az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának jelentőségébe, mikor legutóbb forgattad, igaz?” – kérdezi. A válasz a szégyenbe való belepusztulás. „Hát, nem gondoltam bele. De most megtettem, köszönöm.”  Urbán előadása minden színházi konvenciót nélkülözni kíván formai értelemben, és teszi szinte maradéktalan sikerrel. Ezen a koncerten minden szám szövege az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. A zenészek az Újvidéki Színház díszítője, öltözt...

Az Utópia című előadás kapcsán beszélgetünk Urbán András rendezővel a darab születéséről, értelmezési kereteiről és színpadi világáról. Az Utópia az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának színpadi megjelenítéséből indul ki. Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy ebből előadást készíts, és miért érezted most aktuálisnak, hogy ehhez a szöveghez nyúlj? Az Újvidéki Színházban van egy projektünk: Cabaret Piccolo Grande . Többnyire kissé szemtelen módon, a beágyazódott színházi formáktól eltérően, akár szembemenőleg hivatott működni, használva a kabaré mint társadalompolitikailag aktív , ugyanakkor közvetlen, szókimondó és nem utolsósorban szórakoztató, ám szabados tartalmát, hogy úgy tetszik, formavilágát. Két éve ezt a projektet egyrészt kistermünk revitalizációjaként indítottuk Lénárd Róbert szerzői előadásával, a Disztópiával . Tehát számomra adott volt a cím. Az utópiával akartam foglalkozni sajátos módon, nem feltétlen politikai kontextusban. Sőt, eleinte kimondottan nem. Az ...

Tóth Dániel 2022-ben fejezte be tanulmányait az Újvidéki Művészeti Akadémián. A Sunny Sides Hullashow című vizsgaelőadását az Újvidéki Színházban mutatta be, majd a Kosztolányi Dezső Színház vette szárnyai alá a produkciót. Kisvárdán június 21-én tekinthette meg a közönség a monodrámát. Mit jelent számodra a Sunny Sides Hullashow mint vizsgaelőadás? Ez akkoriban, 2022-ben egy nagy kihívás volt. Az Akadémiára 2017-ben kerültem, miután sikeresen felvételt nyertem László Sándor és Balázs Áron osztályába. Az ötödik év végén ez volt a nagy produkció, ahol meg kellett mutatnunk, mit tanultunk a képzésünk során és ez rengeteg nyomással járt. De, az előadás úgy lett megírva és megrendezve, hogy minden eleme a lényemnek megfelelő, így nincs benne semmi olyan, amit ne szeretnék csinálni. A szerkezete szabad, tudok benne lubickolni és mindezek miatt nagyon szeretem játszani. Szinte már egy külön személlyé nőtte ki magát bennem, a barátom lett. Milyen személyes vagy művészi tapasztalatok inspirált...

Urbán András rendezésében láthattuk a Történt egyszer Újvidéken című előadást. „Kisebbségi extravaganza sok zenével, tánccal, szellemekkel és indiánokkal”, így határozza meg saját magát a produkció. Nos, ezek közül valóban egyikből sem volt hiány. Talán ezt az előadást vártam a legjobban a fesztiválon, mert rendkívül izgalmasnak találom Urbán András rendezői világát, így kíváncsian vártam, az újvidéki társulattal közösen mit alkottak – és szerencsére nem okoztak csalódást. A színház születésnapi ünnepsége után járunk, egy hosszúra nyúlt buli hajnali fázisát láthatjuk, ahol már senki sem önmaga. Az alkohol és a kései órai hatására felszínre kerülnek ki nem mondott szavak, bántalmak, konfliktusok – közben meg néha dalra is fakadnak a színészek. Miközben halad előre az este, a színházban dolgozók reflektálnak saját színészi mivoltukra. Önirónia a javából, a színház alapvető kérdéseit feszegetik: negyedik fal, mit gondolunk a saját művészetünkről, interakció a közönséggel, egyáltalán, mi i...

A politikai machináció örök kordinátarendszerében járunk. Shakespeare III. Richárdja nagyon pontosan mutat rá a mindenkori hatalmi struktúrák felemelkedésére (és bukására). Nem véletlen máig tartó töretlen sikere, mely évről évre mozgatja meg a világ színházcsinálóit. A címszerepet eljátszani hálás, de egyúttal kihívásokkal teli feladat. Az Újvidéki Színház előadása után beszélgettünk a III. Richárdot játszó Mészáros Árpáddal. Milyen érzések kavarognak benned az előadás után? Könnyen le tudod tenni a szerepet? Az hozzátartozik az igazsághoz, hogy ennél nehezebb szerepem még nem volt. Dolgoztam már fizikailag megerőltető szereppel, amikor mondjuk zenés-táncos előadásban játszottam. Viszont egy ilyen pszichésen is megterhelő szerepet, ennyi játékidővel életben tartani új feladat volt. Mikor az előadás után megmosakszom, akkor megtisztítom magamat is, lemosom a szerepet. Utána, ha kilépek a zuhany alól, akkor már mondhatom, hogy kezdek visszatérni a valóságba. Szerinted mitől olyan vonzó ...

Dejan Projkovszki macedón rendező egy újvidéki beszélgetésünk alkalmával azt mondta, hogy a Balkánon mintha mindenki azt várná, hogy Godot egyszer csak föltűnik az életükben, és megváltja a térséget a több évtizedes politikai örökségtől. Ahogyan sok helyen, ott is mindig aktuális a III. Richárd, mert egy felelősségét nem érzékelő vezető előbb-utóbb eljut addig, hogy országát adná egy lóért. A hatalom talán az egyetlen olyan pozíció a világon, aminek birtokában az ember halhatatlannak érezheti magát. Láttuk már, hogy fölszabadítóból hogyan válik valaki a nép hóhérává, és ez a jelenség rezonál Richárd manipulációs törekvéseire. A gépezet mindenhol hasonlón működik: egyik Richárd és Henrik váltja a másikat, a végén pedig ugyanazt a két-három nevet látjuk forogni. Mindazonáltal Richárd nem okozója, hanem következménye a rendszernek, amibe beleszületett, de felelőssége vitathatatlan. Jó húsz éve Valló Péter rendezésében kamerák és mikrofonok előtt zajlott választási kampánya, később Andre...

2021. március 28-án mutatták be az Újvidéki Színházban Klaus Mann Mephistóját, melyet Boris Liješević rendezett. A főszereplőt, Hendrik Höfgent, Balázs Áron játssza, aki 1998 és 2016 között volt a társulat tagja. Emellett osztályvezető tanár, és határon túli munkái mellett sok magyarországi előadásban is szerepel. Vele beszélgettünk. Egy ember sorsa ez vagy korkép? Mindkettőt ide sorolnám. Korkép is, mert iszonyatosan aktuális: néha az ember azt hiszi, hogy nem, de ha jobban átgondoljuk a mindenkori helyzetet, nagy igazság van benne. Ugyanígy emberi sors is. Nem tudom meghatározni, melyik a dominánsabb, tulajdonképpen nem is igazán akartunk ezzel foglalkozni. Felróhatjuk egy művésznek, ha önkéntelenül (vagy direkt) kiszolgál egy politikai ideológiát? Hendrik Höfgen miért hódol be? Embere válogatja, többségében meggyőződések alapján kötődnek egy-egy ideológiához. A színművészetnek nem az a feladata, hogy kiszolgáljon egy rendszert, sőt, inkább a hiányosságaira kellene rámutatnia. Höfgen...

Kommunistából lesz a nácik kirakatszínésze, kulturális atyaúristene, a Berlini Állami Színház igazgatója, Hendrik Höfgen. Az Újvidéki Színház előadásában Balázs Áron érzékletesen játssza el a 180 fokos fordulatot. Megmutatja, hogy kezdetben Höfgen jobban hisz a kommunista eszmékben, mint a színészi képességeiben. Mozgalmárként szinte lángol. Meggyőződéssel folyik belőle a szó. Fölöttébb lelkes. Színészként kétségek gyötrik, hogy egyáltalán tehetséges-e, van-e keresnivalója a pályán? De azért törtet és törtet, mind feljebb akar jutni, Hamburgból Berlinbe, meghatározó főszerepekbe. És ezért semmi nem drága számára. Színház a színházban játék ez, Janja Valjarević díszlettervező piros kis lámpákkal szinte be is keretezi a színt, és egy hatalmas tükröt, amiben gyakran mi is láthatjuk magunkat. Olyan az egész mintha kitágított méretű színházi öltözőben lennénk, ahol a színész civilben, de már sminkben, már némiképp a szerepében is, szembe tud nézni magával. Ha tud. Ne a tükröt okold, ha a ...