Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Bátor húzással Csehov talán legismertebb figuráinak történetét „folytatta” Selmeczi Bea a Három és fél nővérben, amelyet a Ferencvárosi Pinceszínház előadásában és Telihay Péter rendezésében láthatott a kisvárdai fesztiválközönség. A szerzőt először arról faggattuk, milyen gondolatokkal vágott neki Olga, Mása és Irina, valamint Natasa elképzelt, a 20. századon átívelő történetének. Igazából engem egyfajta gondolatkísérletként érdekelt, hogy mi történne ezzel a három nővérrel és a sógornőjükkel a huszadik század sorsfordítói közepette, hiszen a történelem biztosan nyomot hagyna rajtuk. Évek óta foglalkoztatott már ez a gondolat. A „csehovi” kiindulópontot egy kicsit későbbre tettem, az 1910-es évekbe, annak érdekében, hogy jól lássuk a csomópontokat, amelyek közül az első nyilván 1919. Ekkor „kifordult sarkaiból a föld”, és muszáj volt, hogy megváltozzon ezeknek a nőknek az élete, aztán már úgy voltam vele, kíváncsi vagyok, hogyan folytatódna. Így mentem végig a 60-as éveken, majd elját...

Az orosz kultúra szereti újraírni – és folytatni egykor volt történeteit. A Három nővér is él tovább, például Petrusevszkaja Három lány kékben című múlt század közepi drámájában, ahol a nővérekre hasonlító unokatestvérek ugyan eljutnak később Moszkvába, de ott sem jobb. Nyáron a dácsa beázik s sehol egy férfi, aki befoltozná. Ulickaja e századi darabjában, ahol hasonlóak a gondok, úgy tűnik, ki is sajátítják egy nagy építkezéshez a dácsát – a most látottban csakúgy, egy széles úthoz, bár kapcsolatokkal talán megkerülhető. Selmeczi Bea (a fentieket is használó) dramaturgi munkájának köszönhetően Telihay Péter rendezésében a két és fél órás darab első félórájában Irina névnapjaiba sűrítve megismételjük a csehovi sztorit, ami aztán fut tovább. Nem hiszem, hogy csak én számoltam lázasan a zsinagóga nézőterén, hányban is járhatunk a végén a sokadik névnapon, mindenesetre említődik a mostani elnök, aki vissza akarja nyerni a birodalmat. A nők, ha számolunk Csehov korával is, aki elkezdte írn...