Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Herczeg T. Tamás címkéjű bejegyzések megjelenítése

„Mennyiben vállaljuk az idézőjeles bogáréletet?”

A Szegedi Pinceszínház Az átváltozás – történet a családi szeretetről című előadás kapcsán Herczeg T. Tamás rendezővel a megfelelésről, a színház érvényességéről és az asszociatív rendezői képalkotásról beszélgettünk.  Mit tart az előadás legfontosabb kérdésének? Kafka alapgondolatát, hogy amikor magunkra maradunk, magunkra hagynak bennünket, amikor világ mást vár el, annak mennyiben kell megfelelni. Mennyiben vállaljuk az idézőjeles bogárlétet? Ez folyamatos kérdés az élet minden területén, egy átalakuló világ közepette, amiben most vagyunk. Alkotóként is nagyon fontos, hogy mennyiben kell megfelelni bizonyos kánonoknak, trendeknek, személyeknek, véleményformálóknak vagy pedig megtartani azt a szabadságot, ami az útkeresésről szól, a kísérletezésről, amiben vállalni kell azt, hogy nem biztos, hogy az ember része lesz valami olyannak, ami a fősodornak a része. Hogyan született az a döntés, hogy Gregor Samsa narrátorként legyen jelen, hogy a bogárlétéből ne is lásson a néző semmit? ...

Molière: A szerző halála

A Molière-kultusz meghatározó része a szerző Napkirállyal való különös kapcsolata mellett utolsó drámája és halála körülményeinek összefonódása. A legtöbben tudjuk, hogy Molière a Képzelt beteg című darabjának egyik előadásán – melyben a címszereplő hipochondert játszotta – rosszul lett, és még azon az éjszakán meghalt. Herczeg T. Tamás Molière-ciklusának utolsó előadásában ennek a legendának állít emléket a Képzelt beteg-rendezésével, melyet 2024 májusában mutattak be a Szegedi Pinceszínházban. Az előadást az az életigenlés hatja át, melyet csak egy olyan ember narratívájából ismerhetünk meg, aki halálfélelmében hajszolja magát saját végzetébe. A gyógyíthatatlan betegségek csak a körülmény, ami mindent áthat: Argan (Cserna Antal) környezete akkor fordul ellene, és kezdi a mindent átható színjátékot, mikor a családfő bejelenti, hogy lányát, Angelikát (Cserna Lulu) a híres orvos fiához, Le Foch Tamáshoz (Irsai Farkas László) kívánja feleségül adni, ami rajta kívül senkinek nem áll érde...

„Nagy szabadságot kaptam”

Molière vígjátékait időről időre újabb köntösben hallhatja a közönség a magyar színpadokon. A Szegedi Pinceszínház Képzelt beteg című előadásának dramaturgjával, Czene-Polgár Donáttal, harmadéves dramaturg szakos hallgatóval beszélgettünk. Gyakori jelenség, hogy a klasszicista Molière drámáit a színházak átírt, átdolgozott formában viszik színre. Mesélnél egy kicsit a szövegmunka folyamatáról? Milyen irányok mentén alakult a szöveg, mi volt a célkitűzés? A szöveg a következőképpen alakult. Később lettem a folyamat részese, mivel Herczeg Tamás, a darab rendezője már elkezdett dolgozni az anyagon, amikor a segítségemet kérte a munkafolyamatban, így aztán közösen dolgoztunk a szövegkönyvön (húzás, átírás). A rendező már többször foglalkozott a szerző drámáival, és a legtöbb esetben Parti Nagy Lajos fordításait használta (illetve Petri-fordítást a Don Juan esetében). Így ezeknek az átiratoknak a világa, az ezekre jellemző nyelvi bravúr volt szimpatikus a számára és ezt igyekeztünk szem el...

Bemutatjuk az idei év zsűritagjait!

Csuja László, Sára Sándor-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, színházi rendező: Kilenc hónap háború című egészestés dokumentumfilmje egy kárpátaljai magyar katonát követ az orosz-ukrán fegyveres konfliktusban, Virágvölgy című első játékfilmje elnyerte a Karlovy Vary Filmfesztiválon a zsűri díját, majd számos nemzetközi filmfesztiválon szerepelt sikerrel, Szelíd című második játékfilmjét első magyar filmként a Sundance Filmfesztivál mutatta be 2022-ben. A 2007-2013. között aktív Erdélyi Vándorszínház alapítója, dolgozott rendezőként a Maladype Színházban, a Vígszínházban, a MU Színházban, illetve a Figura Stúdió Színházban. Hajdu Imelda, színművész: Szülőhelye Csíkszereda, alapvető tanulmányait is itt végezte, majd a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színművész szakán diplomázott. Dolgozott a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós társulatánál, a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban, a Yorick Stúdiószínházban, a Miskolci Csodamalom Bábszínházban és a Miskolci Nemzeti Színhá...

„Jó volt végre arcokat látni”

Idén a Szegedi Szabadtéri Játékok egyik előadása, az Úrhatnám Polgár nyitotta meg a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválját. A rendező, Herczeg T. Tamás arról is mesélt, hogyan reagáltak a pandémia kihívásaira. Nagyon különleges és furcsa évad volt ez számunkra. A Dóm téri programsorozatunkat le kellett mondani, így az oda tervezett előadások nélkül, kizárólag az Újszeged színpad műsoraival tartottuk meg a fesztivált. Tőlünk szokatlan módon a show-szerűség helyett az elgondolkodtatóbb darabok kerültek előtérbe. A körülményekre való tekintettel pedig összes előadásunk ingyenes volt. Az Újszeged színpadi program a tervezett módon valósult meg, vagy volt lehetőség tematikus előadásokra is? Mikor már látszott, hogy az évadot nem tudjuk úgy megcsinálni, ahogyan terveztük, arra gondoltunk, a Dóm tér mégsem maradhat üresen… Művészileg számomra a legizgalmasabb projekt az Akárki című moralitás színrevitele volt. A Szeged előtt példával járó Salzburgi Ünnepi Játékokon ezt immár száz éve mindig ...