Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

A Molière-kultusz meghatározó része a szerző Napkirállyal való különös kapcsolata mellett utolsó drámája és halála körülményeinek összefonódása. A legtöbben tudjuk, hogy Molière a Képzelt beteg című darabjának egyik előadásán – melyben a címszereplő hipochondert játszotta – rosszul lett, és még azon az éjszakán meghalt. Herczeg T. Tamás Molière-ciklusának utolsó előadásában ennek a legendának állít emléket a Képzelt beteg-rendezésével, melyet 2024 májusában mutattak be a Szegedi Pinceszínházban. Az előadást az az életigenlés hatja át, melyet csak egy olyan ember narratívájából ismerhetünk meg, aki halálfélelmében hajszolja magát saját végzetébe. A gyógyíthatatlan betegségek csak a körülmény, ami mindent áthat: Argan (Cserna Antal) környezete akkor fordul ellene, és kezdi a mindent átható színjátékot, mikor a családfő bejelenti, hogy lányát, Angelikát (Cserna Lulu) a híres orvos fiához, Le Foch Tamáshoz (Irsai Farkas László) kívánja feleségül adni, ami rajta kívül senkinek nem áll érde...

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Angyal szállt le Babilonba című előadása kíméletlenül szemünkbe vágja a hatalmi játszmák manipulációit és azt is, hogy ezeknek mi az ára. A színpad az első részben tele van szeméttel. Rengeteg papírdarab szimbolizálja a mocskot, amiben élünk. Bartha József tere mégis olyan, mint egy képzőművészeti alkotás. A vetítés pedig filmes eszközzel is erősíti az egyébként is markáns látványt. (Video: Rancz András). Friedrich Dürrenmatt 1953-ban írta az Angyal szállt le Babilonba című darabját. Néhány évvel a második világháború után, a holokauszt borzalmait követően. A mostani, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadásában használt szövegváltozat nagyon frissnek hat, több vendégszöveget is tartalmaz (Dramaturg: Dálnoky Réka). Bocsárdi László rendezése pedig rendkívül szembesítő és hatásos. A politika sátáni arcát mutatja, egy olyan helyen történik a cselekmény, ahová hiába szállt le az angyal, a lakói nem méltók a megváltásra. A „pufók” angyal az el...

A nagyváradi Szigligeti Színház már évek óta olyan kiemelkedő programmal érkezik a kisvárdai fesztiválra, amely sokszor díjat is hoz a társulatnak. Előadásaik során találkozhattunk már abszurddal, romantikus, elgondolkodtató drámával, eszes komédiával is, vagy ezek valamilyen elegyével. Ezúttal amolyan „mischungot” láthatunk: látszatra könnyed vígjáték, egy réteggel alatta szatíra, egy réteggel mindezek alatt pedig absztrakciókkal bőven tűzdelt paródia. Háy János Machiavelli-átirata az eredetileg olasz környezetben, Firenzében játszódó komédiát western környezetbe helyezi. Ezen kívül a kortárs szövegváltozat legszembetűnőbb változtatása a mai nyelvezet alkalmazása, amely alkalmat ad arra, hogy a rendező, Hunyadi István teret biztosítson egy még inkább aktuális értelmezésnek. A Háytól származó western-környezeten túl ugyanis a populáris kultúra számtalan elemével találjuk szembe magunkat: felcsendülnek Beyoncé, a Spice Girls, Billie Eilish, valamint Bruno Mars és a k-pop sztár Rosé sl...

A Csíkszeredai Csíki Játékszín Alejandro Durán rendezésében mutatta be a kanadai forgatóköny- és drámaíró, George F. Walker: Szar ügy (eredeti címén: Tough!) című drámáját, magyar nyelven először Dálnoky Réka fordításában. A történet akár egy valóságshow is lehetne: Három tizenkilenc éves egy pincében. Az egyikük terhes. A másik nem tudja, mi akar lenni. Apa még nem. A harmadik pedig barátjukként nem vallhatja be, de titokban szerelmes az egyikükbe. Ezt a szövevényes kapcsolatrendszert bogozza az előadás, de hogy hova jutnak el a szereplők, nyitott kérdés marad. Talán képesek lesznek rendezni az életüket, beilleszkedni a társadalomba, célokat találni, elkezdeni építeni egy szebb jövőt – talán nem. Az előadás tere az eredeti drámáéhoz képest (városi park) egy pinceklub-szerű helyre változott, ahol a fiatalok otthoni nehézségekből kiszabadulva tombolhatnak (a fesztivál viszonyok miatt néhány specifikus dolog nem valósulhatott meg: graffitik, füstös helyiség, téglafalak, bunkerszerű tér)...

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...

Az Udvari Kamaraszínház Karády és a szerelem – Ujszászy és a világ című előadásával nem kis dologra vállalkozik. Nem csupán a díva alakját, dalait, élettörténetét szeretné megidézni, hanem azzal az igénnyel lép fel, hogy mindezt új kontextusba helyezze. Ezt tükrözi a kettős szerkezetű cím is. Egy ikon életét feldolgozni soha nem könnyű, főleg abban az esetben, ha már több, sikeres előadás is született a témában, gondoljunk csak például a Darvasi László Karády zárkája című drámája nyomán készült színházi produkciókra. Bár Karády Katalin nem csupán megkapó karaktere és népszerűsége okán jelentős, hanem azért is, mert egész Közép-Európa sorsát tárja elénk, az őt alakító színész szerepe mindenképp bravúr. Orbán Borbála hitelesen mutatta fel azt a határozottságot, eleganciát és titokzatosságot, amely Karádyt jellemezte. A színészek gesztusrendszere is korhű, akárcsak a ruhák és a díszlet. A történet azonban mai, sőt örökérvényű. Az elsőre ódonnak ható, szándékoltan maníros játszási stílus...

Szegedi-Szabó Béla Hangyabefőtt című meseregénye alapján egy zenés családi előadást láthatott a közönség a Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiváljának negyedik napján a Zentai Magyar Kamaraszínház és a Novem Színházi Szervezet előadásában. Úgyhogy kalandra indultunk a mese alakjaival. Mezei Kinga, az előadás rendezője a kisvárdai fesztivál visszatérő és mindig várt alkotója. Sajátos színházi világának felismerhető jellemzői vannak. A vajdasági identitás, a gyökerekhez való kötődés olyan téma, amely gyakran megjelenik az előadásaiban. A két évvel ezelőtt Kisvárdán látott alkotása, az Élőhomok – Tolnai Ottó, költő és Petrik Pál, festő – vajdasági művészek univerzumainak motívumaiból kiindulva vizsgálta a kép és a szöveg, a színház és a képzőművészet viszonyát. Jelen esetben az alapanyagként szolgáló meseregény írója, Szegedi-Szabó Béla zentai származású. Nagyon szimpatikus az a tudatosnak tűnő feladatvállalás, hogy sokszor foglalkozik vajdasági szerzőkkel, akár irodalmi, akár képzőműv...

Jon Fosse: Én vagyok a szél című drámáját Tompa Gábor költői vízióként vitte színre. Egy kórházi közegbe, az elmúlás színhelyére helyezte a töredezett gondolatok szárnyalását. „Miért történt ez. Csak úgy megtörtént” – hangzik el többször is a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadásában. A világhírű norvég szerző, Jon Fosse 2007-ben írta az Én vagyok a szél című darabját. A szerző úgy véli, írni annyi, mint imádkozni, saját énünk alá merülni. A műnek két főszereplője van, mint a rendező, Tompa Gábor is mondja egy interjúban, jelenlétüket felfoghatjuk akár úgy, mint egy személy megkettőződése. Egymásnak felelnek, egymással folytatnak párbeszédet, de egy két nézőpontú monológként is felfoghatjuk. Félmondatok, gondolatfoszlányok sorjáznak létről, nemlétről, a kettő határáról. Szavak értelméről, a létünk könnyűségéről és nehézségéről. Szorongásainkról, de arról is, hogy élni muszáj. Nincs hagyományosan vett történet, sem kronológia. Ugrások vannak: időben és térben és leginkább a főszerepl...

Nyikolaj Erdman Az öngyilkos című, a Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján a Beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház és a Nemzeti Színház koprodukciójában látható drámája hazájában a keletkezése idején két, egymással merőben ellentétes véleményt váltott ki. Amíg Konsztantyin Sztanyiszlavszkij „egy zseni művének” tartotta, addig Sztálin elvtárs „üres és ártalmas” irománynak bélyegezte. S mivel ez utóbbi sokkal döntőbb, sőt, mindent eldöntő volt a Szovjetunióban, Erdman 1920-as évek végére elkészült műve évtizedekig porosodott az asztalfiókban, míg végre 1969-ben bemutathatták, de akkor sem otthon, hanem Svédországban. Nos, az azóta ismét csak eltelt évtizedek szerencsére Sztanyiszlavszkij véleményét igazolják, hisz a színházak előszeretettel játsszák Az öngyilkost. Olyannyira, hogy pár éve az itteni seregszemlén is láthattunk belőle egy adaptációt a Nagyváradi Szigligeti Színház jóvoltából, idén, 2025-ben pedig a fent említett koprodukcióban tárult elénk egy újabb sz...

Rendkívüli adaptációját láthatta a kisvárdai fesztiválközönség Kafka A per című művének, Bélai Marcel rendezésében. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház interpretációjában nemcsak egyszerűen egy remek feldolgozását láthattuk a világhírű műnek, hanem a rendező színházi formanyelvteremtő képességének újabb bizonyítékát is megkaptuk. Két nappal ezelőtt a Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválja által működtetett szakmai klub egyik résztvevője amellett érvelt, hogy az emberek természete egyáltalán nem változott az elmúlt évszázadokban: ugyanúgy vagyunk szerelmesek, szomorúak vagy vidámak, mint régen, ugyanolyan dolgokat akarunk elérni, mint az elődeink, csak más feltételek között, újabb eszközökkel. Bár filozófiai perspektívában nem támasztható alá ez a tetszetős gondolat, azt gondolom, hogy ugyanolyan érvényes művészeti értelmezői keret lehet, mint az a szintén népszerű teória, hogy a világ „lényege” nem változik. Én azonban másképp értelmezem az emberi világot, mert kifejezetten i...

Blanka, Vera, Petra… lányok, akik mesélik egymásra épülve, egymásba ágyazottan történetüket a fiktivitás különböző szintjein. Verát nem Verának hívják, de mi így fogjuk, ismertetik velünk a feltételeiket találékony kerettörténetükben valamiféle keretben -- amiből én egy lány és felette egy fiú fejét látom -- magyarul és szerbül. Majd néhány mondat után előttünk megbeszélik, hogy a szerbre talán itt nincs is szükség. Ha nem mondják maguktól, holnap megkérdezem tőlük, ez otthon hogy van? Feltételezem, Szabadkán végigmondják szerbül a felvezetést. Itt most magyarról magyarra fordítanak, rájátszva az óhatatlanul bekövetkező változtatásra, interpretációra, amit egy visszafordítás után érzékelnénk, s gyakorta bele is futunk külföldi filmek esetén, ha szinkron és magyar felirat egyaránt van rajtuk. Apropó: az előző, a délutáni előadás, Az Anya esetében angol feliratozás is futott végig. Igazán átvehetnék a belmagyar színházak ezt a gyakorlatot, mert hátha akad bármely nézőtéren magyarul nem t...

Napjaink egyik legnépszerűbb francia rendezője és forgatókönyvírója, Florian Zeller Az Apáját a Vígszínházban Kern András főszereplésével, A Fiúját pedig a dunaújvárosi Bartók Színházban Csiby Gergely alakításában már láthatta és mind a mai napig láthatja a hazai közönség. A trilógia harmadik részét, Az Anyát pedig a Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján nemcsak „fúzióban”, tehát nemcsak egy hazai és egy határon túli teátrum, a Budapesti Karinthy Színház és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata koprodukciójában, de magyar nyelvű ősbemutatóként is köszönthette a szakma és a nagyérdemű egyaránt. Ahogyan azt a Zeller-trilógia fent említett címei is sugallják, a szerzőt elsősorban a családon belüli problémák foglalkoztatják. A demens (nagy)apa, illetve a maga helyét a szülei „különmenését” követően a világban nem találó fiú öngyilkossága után – amely történetnek egyébként legalább annyira fajsúlyos szereplője a fiú apja is – a „családi kirakós” mintegy utolsó eleme...

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Két évvel ezelőtt a kisvárdai színházi fesztivál egyik díszelőadása volt Jánosi Ferenc Szemet szemért című remek krimije Kis Domonkos Márk kitűnő rendezésében, a Déryné Társulat inspiráló előadásában. Az idei színházi seregszemle megnyitó ünnepsége után a közönség Szilágyi Andor: A bajnokok bajnoka – Papp Laci című darabját láthatta, amit szintén a Déryné Társulat igazgatója állított színpadra. Papp László színpadra kívánkozó nemzeti hős, eltiltása a világbajnoki címet megajánló mérkőzéstől izgalmas drámai helyzet, a kommunizmus bűneinek kibeszélése elodázhatatlan kötelesség, Szilágyi Andor sikeres író, Kis Domonkos Márk tehetséges színházi ember, a Déryné Társulattól pedig láttam már több mint biztató előadást. A Bajnokok bajnoka azonban tegnap nem igazolta vissza az alkotók és a játszók befektetett munkáját, a vágyott találkozás elmaradt író és szöveg, rendező és darab, színész és szerep között. Írom: tegnap este, mert hogy a színház egyik gyönyörűsége éppen abban áll, hogy „majd csa...

Merész képzettársítás, de működik: a Tankcsapda közismert slágereire húzta rá Albu István a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Liliom-előadását. A szokatlan megoldás nem előzmény nélküli a rendezőnél, ám ezúttal egy magyar klasszikus kapott sajátos prizmát. Az előadás ugyanakkor korántsem csak ettől vált izgalmassá. Pár éve már rácsodálkozhattunk arra, ahogyan Woyzeck Rammstein-számokat énekelt a szatmárnémetiek produkciójában, majd, ugyancsak Szatmárnémetiben megszületett egy The Doors-nótákra felfűzött III. Richárd, ezúttal magyar darabhoz magyar zene dukált: Molnár Ferenc jól ismert csirkefogójából kreált rocksztárt Albu István a Tankcsapda segítségével. Az érdekes az, hogy két irányban is új dimenziót nyitott meg ezáltal, egyfelől a színdarabnak adott kortárs teret, másfelől a debreceni rockzenekar mélységeire is rávilágított. Molnár Ferenc interpretációjának spektruma szélesedni látszik az elmúlt években, s több olyan előadás is született, amely egyértelműen bebizonyította,...