Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Táborosi Margaréta neve rendezőként számomra egyet jelent a lírával, a szenvedéllyel és a naivan szép igazságkereséssel. Baricco pedig maga a pofátlanul bájos morajlás. Kézenfekvőnek tűnt a párosítás, így bíztam benne, hogy nagy baj nem lehet. A hajón született és örökre ott muzsikáló fiú története olyan mélabús, mint a blues, olyan lüktető, mint a jazz és olyan fájdalmasan hömpölygő, mint az óceán. Talán tényleg megtörtént. Olyan jó lenne azt hinni, hogy volt egy ilyen mesebeli fiú, akiből a világ legjobb zongoristája lett, és aki sosem vágyott arra igazán, hogy szárazföldre lépjen. Akinek a hajó volt az egész világ. Egy megnyugtatóan véges világ. Annyira monumentálisan megejtő lenne a tudat, hogy ő létezett. És jött Székely Bea , aki az Akadémia elvégzése után pár évig fellépett egy hajón és úgy érezte, hogy az ő személyes története felér Danny Boodmann T.D. Lemon Novecentoéval. Nem hibáztatom, hiszen mindenkinek a saját története a legfontosabb, de a legtöbb esetben ez a történet m...