Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

A Figaro „botránydráma”. Volt. Azért volt, mert a 18. században lecsukták érte a szerzőt és a 18. században betiltották Bécsben. Mi maradt meg mára ebből? Hova tehető ma a Figaro házassága a színházban? Van gesztusértéke annak, hogy valaki „előveszi” Beaumarchais drámáját? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Botos Bálint rendezővel, a Nagyváradi Szigligeti Színház előadása kapcsán. Hogyan illeszkedik a Figaro házassága eddigi rendezéseinek a sorába? Miért pont erre a drámára esett a választása? Én nem így kerestem a darabot, nem egy láncolatba építem bele az előadásaimat. Eredetileg ez egy szilveszteri bemutató volt, ehhez mérten eleve vígjátékot kerestünk, ez már önmagában korlátozó tényező. Mégis úgy éreztem, hogy ebben a szövegben felmerülnek olyan kérdések, amik izgalmasabbá teszik, mint egy bohózatot, vagy egy egyszerű komédiát és ezt megtámogatta a szöveg teatralitása is. Milyen volt, hogyan zajlott a próbafolyamat? Ez egy intenzív, relatíve gyors próbafolyamat volt, ötödik kö...

Siker, pénz, csillogás – gazdag szegények, szegény gazdagok. Szerelmi cívódások, konfliktusos kapcsolatok, sértődések, félrekapcsolások, uralni próbált és elszabaduló vágyak, bizalom és megingás. Csupa olyan dolog, ami a hétköznapinak mondott és a jól pozícionált ember életét egyaránt meghatározza. A Nagyváradi Szigligeti Színház Pierre-Augustin de Beaumarchais Figaro házassága, avagy egy őrült nap című vígjátékát hozta el a Magyar Színházak 35. Kisvárdai Fesztiváljára. Nyerő csapaton ne változtass – tartja a mondás, s a nagyváradiak, úgy látszik, ezt igyekeznek is betartani. Botos Bálint rendezővel az elmúlt években már két sikeres produkciót (Lila ákác; Az öngyilkos) tudhatnak maguk mögött, a Figarót most szintén ő jegyzi. A színpadkép korhű is, meg nem is, hiszen a díszlet (díszlettervező: Golicza Előd) legfontosabb elemét egy ezüstszínű girlandokból álló csillogó háttérfüggöny jelenti, variábilis állványra aggatva, ezáltal revüszerű környezetet teremt. A szintén fényesen csillogó s...