A Figaro „botránydráma”. Volt. Azért volt, mert a 18. században lecsukták érte a szerzőt és a 18. században betiltották Bécsben. Mi maradt meg mára ebből? Hova tehető ma a Figaro házassága a színházban? Van gesztusértéke annak, hogy valaki „előveszi” Beaumarchais drámáját? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Botos Bálint rendezővel, a Nagyváradi Szigligeti Színház előadása kapcsán.
Hogyan illeszkedik a Figaro házassága eddigi rendezéseinek a sorába? Miért pont erre a drámára esett a választása?
Én nem így kerestem a darabot, nem egy láncolatba építem bele az előadásaimat. Eredetileg ez egy szilveszteri bemutató volt, ehhez mérten eleve vígjátékot kerestünk, ez már önmagában korlátozó tényező. Mégis úgy éreztem, hogy ebben a szövegben felmerülnek olyan kérdések, amik izgalmasabbá teszik, mint egy bohózatot, vagy egy egyszerű komédiát és ezt megtámogatta a szöveg teatralitása is.
Milyen volt, hogyan zajlott a próbafolyamat?
Ez egy intenzív, relatíve gyors próbafolyamat volt, ötödik közös munkánk a társulattal, nyugodtan mondhatom, hogy ismerősökként dolgoztunk. Természetesen voltak új találkozások, ezek nagyon izgalmassá tették az együttműködést.
Van valamilyen misztikuma ennek a szövegnek olyan értelemben, hogy milyen botrányt keltett akkor, amikor megírták? Lehet még egy ilyen, ma már pátoszosnak, sokszor régiesnek is mondható szöveggel gondolkodásra bírni a nézőket?
Azt gondolom, hogy az ember minden előadásánál reméli, hogy valami gondolkodnivalót tud adni a nézőknek. Nyilván ez már egy elég régen kanonizált szöveg, nem is gondoltam arra, hogy attól, hogy elővesszük a Figarót, botrány lesz az előadásból, vagy betiltják.
Tehát nem volt szándék a provokáció?
Nem, erre nincs is nagyon példa nálunk.
Említette, hogy a darab felvet olyan kérdéseket, amik túlmutatnak a „vígjátékságán”, azonban az olyan kérdések, mint az első éjszaka joga ma már nem aktuálisak. Hogyan lehet maivá tenni olyan témákat, amik Beaumarchais jelenében lehettek érvényesek?
Azt tudni kell, hogy az első éjszaka joga soha nem létezett. Az ugyanúgy, ahogy most fikció, akkor is fikció volt. Tulajdonképpen ilyen szempontból, amiről szól a gróf és Figaróék viszonya, az a hatalom talpa alá szorult kisember elnyomottsága, kihasználtsága, amit a szélsőségig elvisznek pont ezzel a történelmi fikcióval. Ugyanúgy, ahogy a születési privilégiumok akkoriban nagyon jelentősek voltak, nem vesztek el mára, csak átalakultak. Az ezekből a privilégiumokból vagy a hatalmi pozíciókból elkövetett igazságtalanságok pedig sajnos, a mai napig aktuális témát jelentenek.
Czene-Polgár Donát
Képek: Tugya Vilmos
Megjegyzések
Megjegyzés küldése