Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Az Udvari Kamaraszínház Karády és a szerelem – Ujszászy és a világ című előadása művészekről, politikusokról és kémekről szól. A második világháború idején játszódó, a Karády Katalin énekelte dalokat megidéző drámában az ezredest alakító Krizsik Alfonz színművésszel beszélgettünk. Milyen kapcsolata van azzal a történelmi korszakkal, melyben a dráma is játszódik? Az Udvari Kameraszínház legtöbbször történelmi tárgyú darabokat visz színre. E kezdeményezés mellett elköteleződtem én is, és 2016 óta a társulat tagja vagyok. Andrási Attila – aki a darabot írta és az előadást rendezte –, történész is és meglehetősen beható tanulmányokat folytat, melyeket megoszt a társulattal. Én különösen nagyon érzékeny vagyok ezekre a témákra. Most pedig különösen, hiszen, ha nyitott füllel és szemmel járunk a világban, akkor láthatjuk, elég lenne egy szikre ahhoz, hogy valami nagy baj legyen. Sőt, lokális szinten sok helyen nagyon-nagyon nagy baj van. Sokan áldozatul esnek teljesen értelmetlenül a világ k...

Az Udvari Kamaraszínház Karády és a szerelem – Ujszászy és a világ című előadásával nem kis dologra vállalkozik. Nem csupán a díva alakját, dalait, élettörténetét szeretné megidézni, hanem azzal az igénnyel lép fel, hogy mindezt új kontextusba helyezze. Ezt tükrözi a kettős szerkezetű cím is. Egy ikon életét feldolgozni soha nem könnyű, főleg abban az esetben, ha már több, sikeres előadás is született a témában, gondoljunk csak például a Darvasi László Karády zárkája című drámája nyomán készült színházi produkciókra. Bár Karády Katalin nem csupán megkapó karaktere és népszerűsége okán jelentős, hanem azért is, mert egész Közép-Európa sorsát tárja elénk, az őt alakító színész szerepe mindenképp bravúr. Orbán Borbála hitelesen mutatta fel azt a határozottságot, eleganciát és titokzatosságot, amely Karádyt jellemezte. A színészek gesztusrendszere is korhű, akárcsak a ruhák és a díszlet. A történet azonban mai, sőt örökérvényű. Az elsőre ódonnak ható, szándékoltan maníros játszási stílus...

A magyar identitás és a magyarság megmaradásának igencsak összetett kérdéskörét járja körül Csurka István kétszeres József Attila-díjas író, dramaturg és politikus több mint harmincöt évvel ezelőtt írt darabja, a Megmaradni. A történelmünk bemutatását misszióként vállalta fel az elmúlt évtizedekben az Udvari Kamaraszínház, mely társulat évről évre visszajár a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljára. Az itteni találkozásokról és a Megmaradni című előadásról Andrási Attila Jászai Mari-díjas író- rendezővel, a teátrum igazgatójával beszélgettünk. Évek óta résztvevői a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja programjának. Mit jelent Önöknek a színházszakmai seregszemle? Sokat jelent nekünk a júniusi fesztivál, hiszen ez egyben a találkozások helye is a felvidéki, a délvidéki és az erdélyi barátainkkal. Az elmúlt években változott a színházi fesztivál profilja: már nem csupán határontúli társulatok szemléje, így előadóként is mindig nagy örömmel jövünk Kisvárdára. Például itt vendégeskedtün...

Szinte sajnálható, hogy Csurka István politikai pályára lépett annak idején, mert ez azt hiszem, sokat ártott annak, hogy az utókor reálisan értékelje, mint drámaírót, nálunk amúgy is régi hagyománya van a közszereplők utálatának. Bár elvétve történtek kísérletek darabjainak színrevitelére, valahogy még mindig szőnyeg alá van söpörve ez az életmű, és vélhetően még jó darabig így is lesz, míg kellő távolságba nem jutunk a rendszerváltás idejétől. Megmaradni című drámájából most az Udvari Kamaraszínház hozott egy verziót a kisvárdai fesztiválra. A kilencvenes években, amikor televíziós pályámat kezdtem, emlékszem, sokat jártunk forgatni Debrecenből a határ túloldalára, nagyváradi ünnepségek rémlenek, egy-két közéleti téma, de ez az időszak már bőven a forradalom után volt. Egyszer valamelyik helyszínt kerestük éppen a stábbal, és megszólítottunk egy idős bácsit az utcán, természetesen magyarul, kérdezve, nem tudja-e, merre kell mennünk. Valahogy máig emlékszem a reakciójára, nekem, akkor...