Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Martin McDonagh A koponya Connemarában (The Skull in Connemara) című drámáját 1997-ben írta. A mű a szerző úgynevezett Leenane-trilógiájának második darabja, amelynek helyszíne a nyugat-írországi Connemara vidéke. McDonagh drámáira jellemző a fekete humor, a groteszk látásmód, valamint az erőszak, a bűntudat és a közösségi előítéletek összekapcsolása, miközben a tragikus és a komikus elemek folyamatosan egymásba játszanak.  A Barabás Árpád rendezésében színpadra állított A koponya Connemarában, amely a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának programjában is szerepelt, ezt a sajátos világot értelmezi újra, miközben a történet középpontjába az emberi sorsokat, a bonyolult emberi viszonyokat és az elhallgatott múlt terhét állítja. A rendezés alapvetően hű maradt a szerző drámájához, az előadás lineárisan követte az eseményeket, a történet lényeges jeleneteit nem rövidítették le, így az előadás megőrizte az eredeti mű dramaturgiai felépítését. Külön figyelmet érdemel a szöveg fordí...

Barabás Árpád egyszerre művészeti vezető, színész és rendező. Erről a hármas nézőpontról és McDonagh világának székely közelségéről beszélgettünk vele. A Tomcsa Sándor Színháznál vagy művészeti igazgató, színész és rendező is. Hogy lehet mind a hármat egyszerre csinálni? Mennyire zavar bele egyik a másikba? Nehezen, de a legkevésbé rendező vagyok. Igazából, amióta művészeti vezető lettem, igyekszem kevesebbet játszani, évadonként játszom egyet, maximum kettőt, közben járok máshova rendezni és nagy ritkán rendezek odahaza is. Az ember szerintem be kell lássa, hogy mennyit bír.  Miben befolyásol téged egy munkafolyamatban, hogyan alakítja át a dolgokat az, hogy mindkét oldalról van rálátásod? Összességében jó az, hogy látod innen is, onnan is. Nyilván amikor rendezek, sokat gondolkodok színész fejjel is. Sokszor szoktam előjátszani, de nem azért, hogy leutánozzák, hanem, mert így tudom a legpregnánsabban megmutatni azt, hogy mit szeretnék. Amikor fordítva van, és színészként vagyok j...

A Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiváljának díszvendége a fennállásának 25. évét ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház. Barabás Árpáddal, a színház művészeti vezetőjével többek között a kisvárdai emlékeiről és társulat különféle tevékenységéről beszélgettünk. Milyen emlékeid vannak a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljáról? Először 1996-ban voltam Kisvárdán, még a főiskola előtt – akkor más korszak volt, valami egyéb lengte körül és a találkozás fontossága volt hangsúlyos. Most szerintem – ahogy érzékelem – a találkozás része kicsit hiányzik, a szakmai része pedig fejlődött. Nekünk, határon túliaknak egyre kevesebb a megmutatkozási lehetőség Magyarországon, a kisvárdai pedig az egyik. Hiányoznak a közösségi programok, a régi időkben megvalósuló bulik a ház előtt és az, hogy gyakorlatilag volt lehetőség egymással több időt tölteni, hogy valóban találkozzunk egymással: gyanítom, hogy ebben része van annak is, hogy a világ megváltozott. A színház díszvendége az idei seregs...

Albert Orsolya-Zsuzsanna Székelyudvarhelyen született, majd Marosvásárhelyen végezte az alap- és mesterszínészképzést, ezután a szerelem Budapestre vitte, majd már édesanyaként visszatért családjával szülővárosába, és 2016 óta a társulat tagja. A színésznőt a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Leenan szépe című előadása kapcsán kérdeztük. Hogyan született meg a karaktered? Milyen rendezői utasításokat kaptál és mit hoztál magadból? A cél az volt, hogy egy olyan világot teremtsünk meg, amiben a benne élők már szinte nem is emberien beszélnek egymáshoz, hanem csak a legszükségesebbeket mondják el a hosszú együttélés miatt. Sokat kísérleteztünk, amíg kialakult a végleges karakter, aki hozzám képest szikárabb és mélyebb hangon szólal meg. A karakterformálás szempontjából a számomra leghasznosabb információ az volt, hogy ez egy olyan nő, akinek már megkérgesedett a lelke. Én ezt a kérgesedést kerestem meg, és reményeim szerint kiderül az is, hogy a lelke mélyen ott van a fény. Az anyát...

Egy aszimmetrikus világban, ahol a téveszmék és a párhuzamos valóságok egybeolvadnak, avagy találkozásom a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Leenane szépe című előadásával. A produkció Maureen (Albert Orsolya) és Mag (Fincziski Andrea), kapcsolatának történetét meséli el. Maureen a 40 éves vénlány, anyjával, a házsártos öregasszonnyal él együtt Írországban. Mérgező kapcsolatuk a gyűlöletből építkezik, és viszonyuk feszültsége az előadás végén a nő által elkövetett anyagyilkosságba torkollik. Maureen a negyven éve alatt összesen két férfival csókolózott. Amikor Pato Dooly (Szűcs-Olcsváry Gellért), egy szintén Leenane-ből származó férfi hazatér Angliából, felforgatja a nő megszokott életét. Maureen minden eszközével anyját igyekszik bosszantani, és ezért kész feláldozni a szerelmét is. Mag ezért bosszúból elmeséli Patónak, lánya idegösszeomlását. A férfi visszamegy Angliába, de levelet küld Maureennak, amiben meginvitálja magához, mert egy munkalehetőséget kapott Bostonban. A level...

A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának második, azaz szombati napján, rögtön a megnyitó után a Ken Kesey – Dale Wassermann által jegyzett Száll a kakukk fészkére című darabot láthatta a nagyközönség, a művelődési központban. A sokunk által jól ismert történetet a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház állította színpadra, McMurphy szerepében Barabás Árpád ot láthattuk, akit előadás után kérdeztünk a szerepről. Szinte ebben a pillanatban léptél le a színpadról. Mennyire megterhelő McMurphy szerepe szellemileg és lelkileg? Sok olyan szerepem volt már eddigi pályám során, ahol ugyanennyire küzdöttem, szóval nehéznek nehéz, de a színház ilyen. Nyilván nem hal bele az ember, de elég sokat kivesz belőlem. Mindennek ellenére azt érzem, mostanra már összekerültünk, összeértünk McMurphyvel, jól birkózunk ketten. Sok szempontból elmondhatom, rólam is szól ez, éppen ezért azt gondolom, nagyon jókor talált rám McMurphy szerepe. Remélem, egyfajta keresztmetszet ez abból, amit most tudok. V...

Ken Kesey-t egykönyves szerzőnek tartják, de ez az egy, a Száll a kakukk fészkére az amerikai ellenkultúra egyik leghíresebb darabja lett, amelyből Miloš Forman rendezett szintén ismert és elismert filmet. A hálás alapanyagot a Magyar Színházak 34. Kisvárdai Fesztiválján a Tomcsa Sándor Színház művészei Vladimir Anton rendezésében tolmácsolták szombat este: inkább kevesebb, mint több sikerrel. A Kesey-könyv hosszú és nem egy ízben megkérdőjelezhető érvényű székelyudvarhelyi adaptációja tartogatott ugyan jó ötleteket és színészi fragmentumokat, de sajnos ezek a próbálkozások hamvukba holtak maradtak. A művészi szabadság megkérdőjelezhető helyeken és módokon szárnyalt, másutt pedig a filmadaptációt másolta indokolatlanul, a színpadon értelmüket vesztő részletekben. A Wasserman átirat, a Forman-film és maga a regény a mellékolvasatokon túl, megrendítően bontja ki a Bromden nevű indián szemén és fülén át a két „gigász”, Ratched nővér és McMurphy ápolt, elítélt, kártyahős, etc. élete...