Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

  Tolsztoj: Az élő holttest – az Aradi Kamaraszínház és a szegedi Pinceszínház közös produkciója Georg Büchner: Woyzeck – a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának előadása Érdekes színházi formának és értékes, elgondolkodtató előadásnak tartották a közös aradi-szegedi produkciót Tolsztoj művéből a Szakmai Klub hozzászólói. A különleges forma részeként beszéltek arról, hogy a nézők helyet kaptak a darabban szereplő lakodalmas asztalnál, amit volt, aki örömmel, volt, aki némi fenntartással fogadott, bár a többségnek tetszett ez a megoldás. Az előadás alkotói arról számoltak be, hogy az eredeti helyszínen, Szegeden is vendégül látják a közönséget, ami legtöbbször hosszú beszélgetésekbe torkollik a befejezés után. Szó esett az előadás zenéjéről is, néhányan furcsállták, hogy miért éppen balkáni zene volt jelen a produkcióban. Ezzel kapcsolatban Kozma András dramaturg elmondta, mivel itt cigány dalok voltak, nem volt indokolatlan, hiszen az orosz arisztokrácia mulats...

Tolsztoj: Az élő holttest – Szegedi Pinceszínház – Aradi Kamaraszínház Hosszú asztalt ülnek körül a szereplők. Pontosabban nemcsak ők, hanem a nézők egy része is. Akár vacsorát is kínálhatnának, de ehelyett majd egy keserű történetet tálalnak fel. Előbb azonban még játszani kezd az asztal mögött a zenekar – és a muzsika elementáris ereje mindvégig meghatározza az előadás hangulatát. Eleinte úgy látszik, hogy Tapasztó Ernő rendezése elsősorban tartalom és atmoszféra kontrasztjából építkezik, vagyis a tragikus történet cserepeit a mulatság jelenetei közt szórja szét. A színészek rendre kapcsolatba lépnek a közönséggel is, nemcsak faggatják, de szó szerint táncba is viszik őket. Csak egyvalaki nem ül le sosem az asztal mellé, áll kívül – szó szerinti és átvitt értelemben is – a mulatozáson: a főszereplő, Fegya Protaszov. Ami a tolsztoji történetből a színen kibomlik, az nem klasszikus „bűn és bűnhődés” kérdéskör, nem is a hiábavaló önfeláldozás példájának prezentálása, sokkal inkább egy ...