Mi történik akkor, ha egy egész közösség nem hajlandó szembenézni saját bűneivel, ám bármikor készen áll kővel dobálni azt, aki ezt leleplezi? Ez a kérdés lebeg csendesen, mégis nyomasztóan a „Santa Lolita" egész előadása fölött, amelyet Kiliti Krisztián rendezett Laura Mañá forgatókönyve nyomán, és amelyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata mutatott be a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja keretében. Az előadás nem csupán elmeséli a megbocsátásról és a képmutatásról szóló példázatot – szó szerint nagyító alá helyezi azt, egy szigorúan felépített színpadi konstrukcióban, ahol minden technikai részlet a kritikai gondolkodás fegyverévé válik. A Szőke Zsuzsi jegyezte scenográfia az első jele annak, hogy egy szinte zenei pontossággal megépített előadással van dolgunk. A templomi orgona rozsdás csövei uralják a játékteret, már az első pillanatoktól egy megromlott szakralitást sejtetve – egy erkölcsi intézményt, amely belülről rozsdásodott meg anélkül, hogy bárk...
Kicsoda Jacob Flanders? Milyen ember? Kérdezi tőlünk a színlap. „Nem rossz ember, csak messze van.” Feleli az előadásban Jacob egyik szerelme, és ezzel az egy mondattal rávilágít a karakter zárkózott, titokzatos, saját világában élő vonásaira. Egyszóval olyan ember, akiről érdemes elmesélni egy történetet. Olyan, akiről mindenki gondol valamit. És aki mindenkinek hiányzik. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem IV. éves színművész hallgatói Rusznyák Gábor rendezésében mutatták be a Virginia Woolf regényéből készült előadást, a Jacob szobáját. Az adaptáció nem próbálta meg teljesen levetkőzni a regény műfaji sajátosságait, színpadra írt párbeszédek helyett legnagyobb részt történetet meséltek, narráltak a szereplők. A díszlet különleges kialakítása lehetővé tette az osztály nagy részének folytonos jelenlétét. A térben egy szobához hasonló, fallal határolt teret láttunk, mellette különböző méretű ablakokat és ajtókat, ahonnan a szereplők mesélhettek, miközben bent a szobában ment...