Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

A per címkéjű bejegyzések megjelenítése

A kafkai világ manapság

Rendkívüli adaptációját láthatta a kisvárdai fesztiválközönség Kafka A per című művének, Bélai Marcel rendezésében. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház interpretációjában nemcsak egyszerűen egy remek feldolgozását láthattuk a világhírű műnek, hanem a rendező színházi formanyelvteremtő képességének újabb bizonyítékát is megkaptuk. Két nappal ezelőtt a Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválja által működtetett szakmai klub egyik résztvevője amellett érvelt, hogy az emberek természete egyáltalán nem változott az elmúlt évszázadokban: ugyanúgy vagyunk szerelmesek, szomorúak vagy vidámak, mint régen, ugyanolyan dolgokat akarunk elérni, mint az elődeink, csak más feltételek között, újabb eszközökkel. Bár filozófiai perspektívában nem támasztható alá ez a tetszetős gondolat, azt gondolom, hogy ugyanolyan érvényes művészeti értelmezői keret lehet, mint az a szintén népszerű teória, hogy a világ „lényege” nem változik. Én azonban másképp értelmezem az emberi világot, mert kifejezetten i...

„Bármelyikünk kerülhet olyan helyzetbe, ahol elkezd zuhanni.”

Furcsán idegen és mégis hátborzongatóan ismerős figurák és helyzetek feszülnek A per című előadásában, ami Franz Kafka azonos című, ikonikus regényéből készült. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház produkciójáról a rendezővel, Bélai Marcellel beszélgettünk. A délelőtti próbán meg voltam róla győződve, hogy egy öngyilkosság az előadás vége. Ez most sokkal kevésbé volt szembetűnő. Kafka regényének a végén Josef K.-t szíven döfik. Mi marad az eredeti befejezésből, és mi az, amit a koncepció miatt tettetek hozzá? A végét semmiféleképpen sem akartam leütni. Hogy megölik, Josef K.-t, vagy ő öl meg mindenkit a kis pisztolyával, vagy öngyilkos lesz. Fönnhagyom a lehetőséget, hogy mindenki kénye-kedve szerint a látottak alapján fejezze be, mi lehet ennek a folyamatnak a vége. Azért sem akarom egyértelműen megölni Josef K.-t, mert azt gondolom, hogy Kafka regénye kiútkeresés. Saját korának iszonyatát és elviselhetetlenségét fogalmazza még, és az ebből való kijutásnak a vágyát és lehetetlen...