Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Utópia címkéjű bejegyzések megjelenítése

Nyilatkozat

"Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van." Ez a mottója az Újvidéki Színház Utópia – Zenés színházi emlékeztető a jobb élethez című előadásának Urbán András rendezésében. A mondat nem hagy sok kérdést maga után, egyszerű könnyedséggel, mégis szigorúan biztosítja saját igazáról olvasóját. Megkérdőjelezhetetlenül masírozik előre, mint a katona, aki a teljes bizonyossággal szabadítja fel az elnyomottakat. Nem a fegyveréből süvítő golyóval öl, hanem azzal, hogy rámutat álságosságunkra. „Nem gondoltál úgy igazán bele az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának jelentőségébe, mikor legutóbb forgattad, igaz?” – kérdezi. A válasz a szégyenbe való belepusztulás. „Hát, nem gondoltam bele. De most megtettem, köszönöm.”  Urbán előadása minden színházi konvenciót nélkülözni kíván formai értelemben, és teszi szinte maradéktalan sikerrel. Ezen a koncerten minden szám szövege az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. A zenészek az Újvidéki Színház díszítője, öltözt...

Az emberi szabadságnak, szabad gondolatnak, szabad alkotásnak, létezésnek nincs alternatívája

Az Utópia című előadás kapcsán beszélgetünk Urbán András rendezővel a darab születéséről, értelmezési kereteiről és színpadi világáról. Az Utópia az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának színpadi megjelenítéséből indul ki. Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy ebből előadást készíts, és miért érezted most aktuálisnak, hogy ehhez a szöveghez nyúlj? Az Újvidéki Színházban van egy projektünk: Cabaret Piccolo Grande . Többnyire kissé szemtelen módon, a beágyazódott színházi formáktól eltérően, akár szembemenőleg hivatott működni, használva a kabaré mint társadalompolitikailag aktív , ugyanakkor közvetlen, szókimondó és nem utolsósorban szórakoztató, ám szabados tartalmát, hogy úgy tetszik, formavilágát. Két éve ezt a projektet egyrészt kistermünk revitalizációjaként indítottuk Lénárd Róbert szerzői előadásával, a Disztópiával . Tehát számomra adott volt a cím. Az utópiával akartam foglalkozni sajátos módon, nem feltétlen politikai kontextusban. Sőt, eleinte kimondottan nem. Az ...