Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

"Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van." Ez a mottója az Újvidéki Színház Utópia – Zenés színházi emlékeztető a jobb élethez című előadásának Urbán András rendezésében. A mondat nem hagy sok kérdést maga után, egyszerű könnyedséggel, mégis szigorúan biztosítja saját igazáról olvasóját. Megkérdőjelezhetetlenül masírozik előre, mint a katona, aki a teljes bizonyossággal szabadítja fel az elnyomottakat. Nem a fegyveréből süvítő golyóval öl, hanem azzal, hogy rámutat álságosságunkra. „Nem gondoltál úgy igazán bele az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának jelentőségébe, mikor legutóbb forgattad, igaz?” – kérdezi. A válasz a szégyenbe való belepusztulás. „Hát, nem gondoltam bele. De most megtettem, köszönöm.”  Urbán előadása minden színházi konvenciót nélkülözni kíván formai értelemben, és teszi szinte maradéktalan sikerrel. Ezen a koncerten minden szám szövege az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. A zenészek az Újvidéki Színház díszítője, öltözt...

Urbán András rendezésében láthattuk a Történt egyszer Újvidéken című előadást. „Kisebbségi extravaganza sok zenével, tánccal, szellemekkel és indiánokkal”, így határozza meg saját magát a produkció. Nos, ezek közül valóban egyikből sem volt hiány. Talán ezt az előadást vártam a legjobban a fesztiválon, mert rendkívül izgalmasnak találom Urbán András rendezői világát, így kíváncsian vártam, az újvidéki társulattal közösen mit alkottak – és szerencsére nem okoztak csalódást. A színház születésnapi ünnepsége után járunk, egy hosszúra nyúlt buli hajnali fázisát láthatjuk, ahol már senki sem önmaga. Az alkohol és a kései órai hatására felszínre kerülnek ki nem mondott szavak, bántalmak, konfliktusok – közben meg néha dalra is fakadnak a színészek. Miközben halad előre az este, a színházban dolgozók reflektálnak saját színészi mivoltukra. Önirónia a javából, a színház alapvető kérdéseit feszegetik: negyedik fal, mit gondolunk a saját művészetünkről, interakció a közönséggel, egyáltalán, mi i...