Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Az internet bugyraiban Franz Kafka Az átváltozás című művének főhőse, Gregor Samsa – aki egyik reggel valamely féreghez hasonlatos kreatúraként ébred, jóllehet, nem tudni, saját akaratából, vagy sem – évek óta, kitartóan és töretlenül terjed. A lét elviselhetetlensége elől kitinpáncélba menekülő alakja az életkezdés előtt álló fiatalok ikonja. Nem csoda hát, hogy a Szegedi Pinceszínház zászlajára tűzte Herczeg T. Tamás rendezésében, Czene-Polgár Donát átiratában. A történet releváns, bár nehéz megmondani, az alkotók mit szerettek volna kiemelni Gregor (Holló Patrik Albert) és családja (Apa - Balog József; Anya - Kancsár Orsolya; Grete - Márton Éva) történetéből. Czene-Polgár Donát adaptációja fogást talál Kafka abszurd világán, és a lélektani elemzés eszköztárával is operál, ami kifejezetten izgalmas kísérlet. Megtartva a helyzetek, viszonyok furcsaságát, életidegenségét, de az archetipikus figurákat feltárva, motivációjukat erősen sejtetve mutatja fel torzultságukat. A szöveg alapján...

A Szegedi Pinceszínház Az átváltozás – történet a családi szeretetről című előadás kapcsán Herczeg T. Tamás rendezővel a megfelelésről, a színház érvényességéről és az asszociatív rendezői képalkotásról beszélgettünk.  Mit tart az előadás legfontosabb kérdésének? Kafka alapgondolatát, hogy amikor magunkra maradunk, magunkra hagynak bennünket, amikor világ mást vár el, annak mennyiben kell megfelelni. Mennyiben vállaljuk az idézőjeles bogárlétet? Ez folyamatos kérdés az élet minden területén, egy átalakuló világ közepette, amiben most vagyunk. Alkotóként is nagyon fontos, hogy mennyiben kell megfelelni bizonyos kánonoknak, trendeknek, személyeknek, véleményformálóknak vagy pedig megtartani azt a szabadságot, ami az útkeresésről szól, a kísérletezésről, amiben vállalni kell azt, hogy nem biztos, hogy az ember része lesz valami olyannak, ami a fősodornak a része. Hogyan született az a döntés, hogy Gregor Samsa narrátorként legyen jelen, hogy a bogárlétéből ne is lásson a néző semmit? ...