Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Myka Myllyaho: Káosz – a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház előadása Klaus Mann: Mephisto – az Újvidéki Színház előadása Üdének, valamint formailag és tartalmilag is színesnek nevezték a gyergyóiak Káosz című előadását a Szakmai Klub hozzászólói. Urbán Balázs kritikus azt hangsúlyozta, a női perspektívát bemutató darabból készült előadás kimondottan „antidepresszáns” hatású. A produkcióban nagyon szépen bomlik ki a három nő története, mondta a kritikus, jól megkomponált látványvilág kíséretében, amelyben nagyon sok apró finomságot fedezhetett fel a néző. Gyürky Kata kritikus hozzátette, ezt a darabot nagyon könnyen el lehetett volna vinni a bulvár irányába, de szerencsére nem így történt, már-már abszurdba hajló módon jelenítették meg a női sors „sírva nevetős” élethelyzeteit. Krizsik Alfonz színművész szerint nagy erénye volt az előadásnak, hogy nemcsak a nők perspektívájából szemlélt férfiakat parodizálta a játék, hanem önironikus éle is volt. Többen is beszéltek arról, hogy a...

2021. március 28-án mutatták be az Újvidéki Színházban Klaus Mann Mephistóját, melyet Boris Liješević rendezett. A főszereplőt, Hendrik Höfgent, Balázs Áron játssza, aki 1998 és 2016 között volt a társulat tagja. Emellett osztályvezető tanár, és határon túli munkái mellett sok magyarországi előadásban is szerepel. Vele beszélgettünk. Egy ember sorsa ez vagy korkép? Mindkettőt ide sorolnám. Korkép is, mert iszonyatosan aktuális: néha az ember azt hiszi, hogy nem, de ha jobban átgondoljuk a mindenkori helyzetet, nagy igazság van benne. Ugyanígy emberi sors is. Nem tudom meghatározni, melyik a dominánsabb, tulajdonképpen nem is igazán akartunk ezzel foglalkozni. Felróhatjuk egy művésznek, ha önkéntelenül (vagy direkt) kiszolgál egy politikai ideológiát? Hendrik Höfgen miért hódol be? Embere válogatja, többségében meggyőződések alapján kötődnek egy-egy ideológiához. A színművészetnek nem az a feladata, hogy kiszolgáljon egy rendszert, sőt, inkább a hiányosságaira kellene rámutatnia. Höfgen...

Kommunistából lesz a nácik kirakatszínésze, kulturális atyaúristene, a Berlini Állami Színház igazgatója, Hendrik Höfgen. Az Újvidéki Színház előadásában Balázs Áron érzékletesen játssza el a 180 fokos fordulatot. Megmutatja, hogy kezdetben Höfgen jobban hisz a kommunista eszmékben, mint a színészi képességeiben. Mozgalmárként szinte lángol. Meggyőződéssel folyik belőle a szó. Fölöttébb lelkes. Színészként kétségek gyötrik, hogy egyáltalán tehetséges-e, van-e keresnivalója a pályán? De azért törtet és törtet, mind feljebb akar jutni, Hamburgból Berlinbe, meghatározó főszerepekbe. És ezért semmi nem drága számára. Színház a színházban játék ez, Janja Valjarević díszlettervező piros kis lámpákkal szinte be is keretezi a színt, és egy hatalmas tükröt, amiben gyakran mi is láthatjuk magunkat. Olyan az egész mintha kitágított méretű színházi öltözőben lennénk, ahol a színész civilben, de már sminkben, már némiképp a szerepében is, szembe tud nézni magával. Ha tud. Ne a tükröt okold, ha a ...