Ugrás a fő tartalomra

RÓLUNK

A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja a leszakított nemzetrészek színtársulatainak bemutatkozási alkalma. Az Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról és a Vajdaságból meghívott előadások zöme versenyprogram, tartanak azonban versenyen kívüli és díszelőadásokat is.

A fesztivál betekintést nyújt a határon túli műhelyek munkájába, Szakmai Klubja lehetőséget kínál a diskurzusra, a kölcsönös tájékozódásra és inspirációra. Alkalom kínálkozik annak összehasonlítására, hol tartanak az anyaországtól elszigetelten dolgozó művészeink a színházi formanyelv megújításában; ki követi közülük legelhivatottabban a nyugat-európai trendet, s ki az, aki az otthoni közönség-fogadtatás elkötelezettje. A fellépő társulatok produkcióiban egyszerre jelennek meg a magyar és a környező nemzetek kultúrájának, színházművészetének jellegzetes vonásai.

Fesztiváligazgató: Nyakó Béla, a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza igazgatója

Művészeti tanácsadó: Balogh Tibor (a versenyprogramok válogatója, javaslattevő a zsűri, a Szakmai Klub és a Kisvárdai Lapok szerkesztőségének összetételére)

A fesztivál fővédnöke Seszták Miklós kormánybiztos, a térség országgyűlési képviselője.

Jegyrendelés: http://szinhaz.w3h.hu/contact

Info: Kisvárdai Várszínház és Művelődési Központ, 4600 Kisvárda, Flórián tér 20., tel: +36 45 500 265; +36 20 922 0595; +36 20 464 7454.; kisvarda.szinhaz@t-online.hu, kisvarda.szinhaz@gmail.com

A fesztivál teljes programja: http://szinhaz.w3h.hu/tartalom/magyar-szinhazak-33-kisvardai-fesztivaljanak-programja

FACEBOOK: https://www.facebook.com/KisvardaiFesztival


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Ember az ember ellen

A kisvárdai fesztivál záróelőadásaként a Mohácsi János rendezésében készült Egy piaci nap című produkciót láthatta a közönség a Komáromi Jókai Színház előadásában. A történelmi eseményeket feldolgozó előadás nemcsak egy megrázó történetet állít színpadra, hanem húsbavágó őszinteségével a közösségi felelősség és az emlékezet kérdéseit is a néző elé tárja. A díszlet és a jelmezvilág hitelesen idézte meg a világháború utáni hangulatot. A zsákanyagból készült jelmezek érzékletesen jelenítették meg a korszak kényszerű újrahasznosítását és a hiánycikkek mindennapi tapasztalatát. A báljelenetben mindez tovább erősödik: a használati tárgyak jelmezzé válnak, úgy, mint a seprű vagy a lábasok. A díszlet egyszerű, mégis kifejező: a fából és vasból konstruált háttér jól érzékelteti a háborús állapotok nyers világát, miközben a tér szinte bezártságérzetet kelt a nézőben. Ez a szűk, lehatárolt színpadi világ azt is hangsúlyozza, hogy a történet egy zárt közösségen belül, annak belső feszültségei közö...

A „Santa Lolita" a részvétet a színpad fegyverévé teszi

Mi történik akkor, ha egy egész közösség nem hajlandó szembenézni saját bűneivel, ám bármikor készen áll kővel dobálni azt, aki ezt leleplezi? Ez a kérdés lebeg csendesen, mégis nyomasztóan a „Santa Lolita" egész előadása fölött, amelyet Kiliti Krisztián rendezett Laura Mañá forgatókönyve nyomán, és amelyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata mutatott be a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja keretében. Az előadás nem csupán elmeséli a megbocsátásról és a képmutatásról szóló példázatot – szó szerint nagyító alá helyezi azt, egy szigorúan felépített színpadi konstrukcióban, ahol minden technikai részlet a kritikai gondolkodás fegyverévé válik. A Szőke Zsuzsi jegyezte scenográfia az első jele annak, hogy egy szinte zenei pontossággal megépített előadással van dolgunk. A templomi orgona rozsdás csövei uralják a játékteret, már az első pillanatoktól egy megromlott szakralitást sejtetve – egy erkölcsi intézményt, amely belülről rozsdásodott meg anélkül, hogy bárk...