Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Blanka, Vera, Petra… lányok, akik mesélik egymásra épülve, egymásba ágyazottan történetüket a fiktivitás különböző szintjein. Verát nem Verának hívják, de mi így fogjuk, ismertetik velünk a feltételeiket találékony kerettörténetükben valamiféle keretben -- amiből én egy lány és felette egy fiú fejét látom -- magyarul és szerbül. Majd néhány mondat után előttünk megbeszélik, hogy a szerbre talán itt nincs is szükség. Ha nem mondják maguktól, holnap megkérdezem tőlük, ez otthon hogy van? Feltételezem, Szabadkán végigmondják szerbül a felvezetést. Itt most magyarról magyarra fordítanak, rájátszva az óhatatlanul bekövetkező változtatásra, interpretációra, amit egy visszafordítás után érzékelnénk, s gyakorta bele is futunk külföldi filmek esetén, ha szinkron és magyar felirat egyaránt van rajtuk. Apropó: az előző, a délutáni előadás, Az Anya esetében angol feliratozás is futott végig. Igazán átvehetnék a belmagyar színházak ezt a gyakorlatot, mert hátha akad bármely nézőtéren magyarul nem t...