Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Az Újvidéki Színház Dejan Projkovszki rendezésében az Anna Karenin a című előadással, az Újvidéki Művészeti Akadémia pedig Mosoly című vizsgaelőadásával érkezett az idei kisvárdai fesztiválra, amit Lénárd Róbert állított színpadra. A fiatal alkotóval a koronavírus-járvány hatásairól, a szakmai munka újraindulásáról, valamint arról is beszélgettünk, hogy miként látja az Y generációt. Hogyan élitek meg a pandémiás időszakot Újvidéken? Sokféleképpen. Szerbiában kifejezetten szigorúak voltak a korlátozások, nem csupán a színház, de szinte az egész ország működése leállt. Miután a színházat kizárólag személyes és élő műfajnak tekintjük, az előadásainkat nem osztottuk meg online felületeken, és a társulatunk tagjait sem kértük arra, hogy videókat készítsenek. Amikor már lehetett, visszatértünk a szakmai munkához, öt hónapnyi szünet után pedig hétfőtől mi is kinyithattunk. A magyar dráma napján lesz az első bemutatónk, Pintér Béla Parasztoperája. Nem tudunk úgy létezni, hogy ne a hivatásunk...

A született athéniak mélyen megvetik azt, ki whisky-kólát fogyaszt, hisz az spártai dolog. Az Újvidéki Művészeti Akadémia Mosoly című előadása géntragédiát ígér, ám a néző annál sokkal többet kap: kendőzetlenül profán ízléstelenséget, alpári, ám mégis végtelenül szórakoztató poénokat és könnyedségnek álcázott, örök érvényű családi drámák elegyét. A produkció alapkonfliktusa a mosoly, amely hiányzik Minosz cégtulajdonos úr idősebb lányának bájos pofijáról. A családon belüli erőszak mozgatja a cselekményt, amelyben a mitológiai alakokat mindenki ismeri – az előadás pedig épp erre az előfeltevésre játszik rá. Ariadné fonal helyett nyomkövetős telefont ad a susogós melegítős Thészeusznak, akinek a nyakából már csak a kínaiban kapható filléres „aranyláncot” hiányolhatja a közönség. Motorosdzsekijével és veszkócsizmájával mindemellett teljesen hiteles az igen alacsony (érzelmi) intelligenciát mutató athéni elnökfi megformálása – az első két felvonásban ez Nyári Ákos érdeme. Thészeusz „spanjá...