Az Újvidéki Színház Dejan Projkovszki rendezésében az Anna Karenina című előadással, az Újvidéki Művészeti Akadémia pedig Mosoly című vizsgaelőadásával érkezett az idei kisvárdai fesztiválra, amit Lénárd Róbert állított színpadra. A fiatal alkotóval a koronavírus-járvány hatásairól, a szakmai munka újraindulásáról, valamint arról is beszélgettünk, hogy miként látja az Y generációt.
Hogyan élitek meg a pandémiás időszakot Újvidéken?
Sokféleképpen. Szerbiában kifejezetten szigorúak voltak a korlátozások, nem csupán a színház, de szinte az egész ország működése leállt. Miután a színházat kizárólag személyes és élő műfajnak tekintjük, az előadásainkat nem osztottuk meg online felületeken, és a társulatunk tagjait sem kértük arra, hogy videókat készítsenek. Amikor már lehetett, visszatértünk a szakmai munkához, öt hónapnyi szünet után pedig hétfőtől mi is kinyithattunk. A magyar dráma napján lesz az első bemutatónk, Pintér Béla Parasztoperája. Nem tudunk úgy létezni, hogy ne a hivatásunkkal foglalkozzunk, annak ellenére, hogy kiszámíthatatlan: mikor ér el bennünket a koronavírus-járvány második hulláma.
Idén az Anna Karenina című előadással érkeztetek Kisvárdára, a Mosoly pedig az Újvidéki Művészeti Akadémia negyedéves hallgatóinak vizsgaelőadása, amit Hernyák Györggyel és Táborosi Margarétával együtt rendeztél. Hogyan alakult ki az utóbbi koncepciója?
Hernyák tanár úr hívott, hogy dolgozzunk együtt, aminek az előzménye a korábbi Zabhegyező rendezésem volt az Akadémián. Most mindegyikünk különböző szövegeket ajánlott az osztálynak. Végül titkos szavazás után kikötöttünk a Phaidránál, viszont kiderült, hogy a szerepeket nem lehet rendesen kiosztani a hallgatókra, így trilógiára írtuk át, végig követve Thészeusz útját. A görög tragédiákban toposzként megjelenik a sors, mint a génekben hordozott eleve elrendeltség, így alkalmat nyújtanak arra, hogy rajtuk keresztül vizsgáljuk szüleink, és gyermekeik, tehát a mi magunk sorsát is.
Kapcsolódva a Mosolyban megfogalmazott gondolatokhoz, az Y elágazás című darabod bemutatójáról olvasható: az előadás megmutatja, hogy „a mai fiatalok miért olyanok, amilyenek.” Hogyan látod az Y generációt?
Nem rosszabbak vagy jobbak az idősebb korosztálynál, egész egyszerűen máshogyan működnek. A figyelmük megoszló, a hipertérben léteznek, a digitális fejlődés és az információáramlás miatt húsz év alatt pedig szinte teljesen megváltozott az észlelésük mikéntje. Minden új generációnak ugyanazok a problémái, csupán az életükben felmerülő kérdésekre adott lehetséges válaszaikban különböznek egymástól. Végleges megoldást azonban soha nem találnak, mert mindig lesz a fölöttük egy generáció, amelyik – talán öntudatlanul is, de – nem engedi, hogy ráleljenek a helyes útra.
Nem először jársz Kisvárdán, megosztanád a benyomásaidat a fesztiválról?
A vajdasági előadások most egy blokkba kerültek, így az ittlétem alatt szívesen megnéztem volna több más előadást is, amiket még nem láttam, de mindent összevetve a kisvárdai színházi találkozó évek óta stabil szakmai színvonalat képvisel.
Oláh Zsolt
Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 28. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla
Megjegyzések
Megjegyzés küldése