Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

A nagyváradi Szigligeti Színház már évek óta olyan kiemelkedő programmal érkezik a kisvárdai fesztiválra, amely sokszor díjat is hoz a társulatnak. Előadásaik során találkozhattunk már abszurddal, romantikus, elgondolkodtató drámával, eszes komédiával is, vagy ezek valamilyen elegyével. Ezúttal amolyan „mischungot” láthatunk: látszatra könnyed vígjáték, egy réteggel alatta szatíra, egy réteggel mindezek alatt pedig absztrakciókkal bőven tűzdelt paródia. Háy János Machiavelli-átirata az eredetileg olasz környezetben, Firenzében játszódó komédiát western környezetbe helyezi. Ezen kívül a kortárs szövegváltozat legszembetűnőbb változtatása a mai nyelvezet alkalmazása, amely alkalmat ad arra, hogy a rendező, Hunyadi István teret biztosítson egy még inkább aktuális értelmezésnek. A Háytól származó western-környezeten túl ugyanis a populáris kultúra számtalan elemével találjuk szembe magunkat: felcsendülnek Beyoncé, a Spice Girls, Billie Eilish, valamint Bruno Mars és a k-pop sztár Rosé sl...

Interjú Hunyadi István színművésszel, aki a harmadik önálló rendezését, Háy János Mandragóra című adaptációját 2025-ben mutatta be a nagyváradi Szigligeti Színházban. Mi a kötődésed a kisvárdai fesztiválhoz? Mikor voltál itt először? 2011-ben kerültem Nagyváradra, akkor végeztem Kolozsváron az egyetemet és ekkor hívott el Keresztes Attila és Szabó K István, hogy én alakítsam a címszerepet a Liliomfiban. Ez nem csak számomra volt különleges alkalom, de a nagyváradi magyar közösség számára is, mert ezzel az előadással nyitotta meg újra a kapuit a nagyváradi Szigligeti Színház, miután 5-6 évig tatarozták. Aztán ezzel a Keresztes Attila rendezésében készült Liliomfi-előadással vehettem részt először a kisvárdai fesztiválon. Azóta évente-két évente megfordulok itt, 2017-ben meghívták az első rendezésemet, Székely Csaba Bányavirág című drámájából készült adaptációmat, 2022-ben pedig Botos Bálint rendezésében, Nyikolaj Erdman Az öngyilkos című darabját hoztuk el a színházzal, amelyet több dí...

Szellemes szerepformálások, maníroktól mentes színpadi játék és figyelemre méltó zenei megoldások: a nagyváradi Szigligeti Színház Csárdáskirálynője, Novák Eszter rendezése nem véletlenül aratott állótapsos, zajos sikert a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválján. Amikor egy színház előveszi a Csárdáskirálynőt, igazgató, rendező és karmester egyaránt számos megoldandó kérdéssel szembesül: melyik kottaanyagot játsszák? Lesz-e elegendő zenész, aki megszólaltatja Kálmán Imre muzsikáját? Hogyan dolgozzák át a zenei anyagot? Akad-e primadonna és bonviván, akik képesek elénekelni a cseppet sem könnyű duetteket, együtteseket és szóló számokat? Találnak-e szubrettet és táncos komikust, akik ördöngös mozgásukkal lázba hozzák a közönséget? Miként szól majd az énekkar? S egyáltalán akarnak és tudnak-e újat mondani, hitelesen fogalmazni a Csárdáskirálynőn keresztül, ami immár több, mint száz éve a legnépszerűbb operettek egyike? Számos Csárdáskirálynőt volt szerencsém látni, mások mellett szege...

Nem panaszkodhat beskatulyázásra Tasnádi-Sáhy Noémi, akit az utóbbi években a kisvárdai közönség láthatott a Lila ákácban Bizonyosnéként, Erdman Az öngyilkos című művében Maria Lukjanovna szerepében, a Figaro házasságának Gófnőjeként, ezúttal pedig az operettirodalom klasszikusában, Kálmán Imre Csárdáskirálynőjében alakítja Silviát, ahogy mondja, nem kis izgalommal. Prózai szakon végeztem Kolozsváron, tehát az operettel nem volt szoros a viszonyom. Az első operettelőadásom a Sybill volt, ezt úgy öt évvel ezelőtt Tárnoki Márk rendezte nálunk. Zenés darabokban már játszottam korábban, de ez a műfaj nagyon elérhetetlennek tűnt számomra. Úgy gondoltam, és most is úgy gondolom, hogy ehhez borzasztó nagy szakmai tapasztalat, tudás kell, mindig úgy képzeltem el, hogy erre már az ember 19-20 éves korától készül, énektanárhoz jár. Nagyvárad egy operettrajongó város, és amikor Novák Eszternek eszébe jutott ez a darab, nagyon keményen készültünk rá. Brugós Anikó volt a korrepetitorunk, vendégként...

A Figaro „botránydráma”. Volt. Azért volt, mert a 18. században lecsukták érte a szerzőt és a 18. században betiltották Bécsben. Mi maradt meg mára ebből? Hova tehető ma a Figaro házassága a színházban? Van gesztusértéke annak, hogy valaki „előveszi” Beaumarchais drámáját? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Botos Bálint rendezővel, a Nagyváradi Szigligeti Színház előadása kapcsán. Hogyan illeszkedik a Figaro házassága eddigi rendezéseinek a sorába? Miért pont erre a drámára esett a választása? Én nem így kerestem a darabot, nem egy láncolatba építem bele az előadásaimat. Eredetileg ez egy szilveszteri bemutató volt, ehhez mérten eleve vígjátékot kerestünk, ez már önmagában korlátozó tényező. Mégis úgy éreztem, hogy ebben a szövegben felmerülnek olyan kérdések, amik izgalmasabbá teszik, mint egy bohózatot, vagy egy egyszerű komédiát és ezt megtámogatta a szöveg teatralitása is. Milyen volt, hogyan zajlott a próbafolyamat? Ez egy intenzív, relatíve gyors próbafolyamat volt, ötödik kö...

Siker, pénz, csillogás – gazdag szegények, szegény gazdagok. Szerelmi cívódások, konfliktusos kapcsolatok, sértődések, félrekapcsolások, uralni próbált és elszabaduló vágyak, bizalom és megingás. Csupa olyan dolog, ami a hétköznapinak mondott és a jól pozícionált ember életét egyaránt meghatározza. A Nagyváradi Szigligeti Színház Pierre-Augustin de Beaumarchais Figaro házassága, avagy egy őrült nap című vígjátékát hozta el a Magyar Színházak 35. Kisvárdai Fesztiváljára. Nyerő csapaton ne változtass – tartja a mondás, s a nagyváradiak, úgy látszik, ezt igyekeznek is betartani. Botos Bálint rendezővel az elmúlt években már két sikeres produkciót (Lila ákác; Az öngyilkos) tudhatnak maguk mögött, a Figarót most szintén ő jegyzi. A színpadkép korhű is, meg nem is, hiszen a díszlet (díszlettervező: Golicza Előd) legfontosabb elemét egy ezüstszínű girlandokból álló csillogó háttérfüggöny jelenti, variábilis állványra aggatva, ezáltal revüszerű környezetet teremt. A szintén fényesen csillogó s...

A Kisvárdai Fesztivál ötödik napján a nagyváradi Szigligeti Színház Az öngyilkos című előadását láthatta a közönség. Lapunk ennek apropóján az előadás ügyelőjével, Vajda Zoltán nal beszélgetett. Mióta dolgozik a színházban ügyelőként? Tavaly ősszel ünnepeltem a 25 éves színrelépésemet. ’96 őszén kerültem a nagyváradi Szigligeti Színházhoz, az első néhány évben díszítőként dolgoztam, azután volt egy üresedés az ügyelői poszton, és körülbelül 2000 óta ügyelőként tevékenykedem. Mai nappal zárom a 26. színházi évadomat. Van különbség egy romániai és egy magyar ügyelő munkája között? Elég jelentős különbség van a romániai és a magyarországi ügyelői munkakör meghatározásában. Romániában nem létezik a rendezőasszisztensi munkakör, az oda tartozó feladatokat – jobb híján – az ügyelő tölti be. Romániában az ügyelő írja ki a napi próbatáblát, a rendezővel egyeztetve. Ez úgy tudom Magyarországon inkább a rendezőasszisztens dolga, és az ügyelő mezei dolgozóként odajárul a próbatáblához, onnan tudj...

Nyikolaj Erdman Az öngyilkos című műve az elmúlt évtizedek egyik legnépszerűbb orosz darabja lett a magyar színházakban. Az 1928-ban íródott drámát sokáig politikai okokból nem lehetett bemutatni Oroszországban (jellemző, hogy az ősbemutatóját Svédországban tartották), ám már ott is jónéhány nagy sikerű előadása volt. Mi indokolhatta, hogy a nagyváradi Szigligeti Színházban most műsorra tűzték? Erre a kérdésre is választ adhatunk a kisvárdai előadásuk után. A kiinduló szituáció sokaknak ismerős lehet: egy rossz házassági kapcsolat, amelynek kínjai a munkanélküliséggel is küzdő főhőst, Szemjon Szemjonovics Podszekalnyikov ot lelki krízisbe viszik, s ez komolyan felveti számára az öngyilkosság kérdését. A Hunyadi István által alakított főszereplő a nejével egy olyan szobában lakik, amely kerete okán egy díszes festménynek hat – a Golicza Előd által tervezett díszlet jó alap ahhoz, hogy megidéződhessen az önként vállalt halál művészettörténeti háttere. Ez visszafogott eleganciával részb...

Trabalka Cecília nem először érkezik Kisvárdára a Szigligeti Színház Nagyvárad társulatával. Életpályájának egyik érdekessége, hogy abban a korszakban érkezett Szegedről Marosvásárhelyre, amikor az anyaországiak közül még kevesen vették a bátorságot az erdélyi egyetemeken végzettséget szerezni. Ami a nagyváradi színházhoz fűződő tagságát illeti, úgy tűnik, hogy megtalálta a helyét, negyedik évadát tölti a társulatban. Kísérletező habitusú, fölfedező kedvű játékos, aki nem fél kipróbálni erejét a számára ismeretlen területeken sem. Idén A tigris című mockumentaryban láthatta a fesztivál közönsége. Az előadás előtt beszélgettünk. Harmadik alkalommal jársz Kisvárdán. Milyen darabokban léptél színpadra korábban a fesztiválon? Két évvel ezelőtt Csehov Platovonovját, pontosabban Apátlanul című előadását játszottuk, amit Botos Bálint rendezett, előtte pedig talán szintén két évvel a Kapufa és öngól című ifjúsági előadást hoztuk el. Most Gianina Cărbunariu A tigris című mockumentaryjével érkez...

Tömör, sűrű, sokat markol – mennyit fog? Testtelen formák ülnek velünk szemben, akik nem tesznek semmit, mert nem képesek rá. Mit teszünk mi, mikor elolvassuk reggel a híreket? Megisszuk a kávét, és megyünk a dolgunkra, változtatni mi úgysem tudunk. Nem igaz? A Nagyváradi Szigligeti Színház hadjáratra hív minket, ahol a tempó gyors, kíméletlen és változatlan: a nézők hallgatók, bírók, utcán sétálók, a színészek fogják a kezünket, és diktálják a tempót. Valós hírt dolgoz fel, ahol a különböző nézőpontokat tár elénk – társadalmi problémákkal fűszerezve, ahol igyekszik objektív maradni. Megérkezve az előadás terébe emberekkel nézünk szembe: különbözőek, máshogy tekintenek a világra, távolinak tűnnek, elidegenedettnek, szinte érdektelennek. A díszlet alapjai ők, a külső figyelők, kik rezzenéstelen arccal, minden történésre ható befolyás igénye nélkül nézik az eseményeket: elmegy mellettük a darab. Az első pillanattól kezdve egyfajta rétegeltség jellemző – a különböző figurák kellékei, azok...