Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Megrázó történetet tár elénk Ad de Bon t Mirad, egy fiú Boszniából című művén keresztül a Pinceszínház társulata. A produkció címszereplőjét, Ricz Ármint személyes érintettségéről is kérdeztük az előadás után. Ad de Bont, holland szerző prózája alapján készítettétek az előadást, melynek története a délszláv háború idején játszódik. Mi motivált benneteket az anyag választásban? A rendezőnk, Siflis Anna választása volt. Elsődleges kapcsolódásunk ehhez az anyaghoz, szövegmasszához, hogy a három színész közül ketten a Vajdaságból érkeztünk, ott születtünk. A gyermekkorunk meghatározó motívuma volt az akkori háború. Önkéntelenül is belopta magát az életünkben a háborúnak a tudata, miután közvetlen élmény számunkra. Egyfajta feldolgozási folyamat is lezajlott bennünk a próbák során. Mit gondolsz a háború emlékezetéről? Milyen módon kell megőrizni az emlékét, hogyan kell beszélni róla? Talán az egyéni és személyes megéléseket kell bemutatni, az emberi történeteket. Én a személyes vonatkoz...

Azt, hogy egyéni szinten valaha fel lehet-e dolgozni a háború okozta traumákat, a jelen helyzetre nézvést is fontos kérdés. A válasz nyilván egy-egy túlélő, egy-egy menekült habitusán, megküzdési stratégiáján múlik. Ebben a folyamatban bírhat - nem közhelyes értelemben – a művészet is terápiás jelleggel, akár az alkotó, akár a befogadó szempontjából. Talán épp ez utóbbi miatt a húsz éve véget egértését és feldolgozását. Bevallom őszintén, hogy amikor a Magyar Színházak 35. Kisvért délszláv háborúról az elmúlt évtizedekben több olyan művészeti alkotás is készült, amely egy-egy vegyes nemzetiségű család életében bekövetkezett tragédia láttatásával segítheti az akkori borzalmak márdai Fesztiválja programjában a Pinceszínház jóvoltából Ad de Bont Mirad, egy fiú Boszniából című drámájának színpadi adaptációjával találkoztam, először egy, témájában és hatásosságában is hasonló film, a Vér és méz földjén jutott eszembe. Hisz abban is egy vegyes nemzetiségű, egy szerb férfi és egy muszlim nő ...