Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Mi történik akkor, ha egy egész közösség nem hajlandó szembenézni saját bűneivel, ám bármikor készen áll kővel dobálni azt, aki ezt leleplezi? Ez a kérdés lebeg csendesen, mégis nyomasztóan a „Santa Lolita" egész előadása fölött, amelyet Kiliti Krisztián rendezett Laura Mañá forgatókönyve nyomán, és amelyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata mutatott be a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja keretében. Az előadás nem csupán elmeséli a megbocsátásról és a képmutatásról szóló példázatot – szó szerint nagyító alá helyezi azt, egy szigorúan felépített színpadi konstrukcióban, ahol minden technikai részlet a kritikai gondolkodás fegyverévé válik. A Szőke Zsuzsi jegyezte scenográfia az első jele annak, hogy egy szinte zenei pontossággal megépített előadással van dolgunk. A templomi orgona rozsdás csövei uralják a játékteret, már az első pillanatoktól egy megromlott szakralitást sejtetve – egy erkölcsi intézményt, amely belülről rozsdásodott meg anélkül, hogy bárk...

„Isten nékem megbocsát: az a mestersége” – mondja Heinrich Heine. De mi a teendő, ha Istennek nincs mit megbocsátania, az egyénnek mit meggyónnia? És ez esetben megbocsátanak-e az emberek, akiknek nem ez a szakterületük? A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulata Kiliti Krisztián rendezésében adaptálta Laura Mañá Sexo por Compasión című filmjét, bűn és bűntelenség mezsgyéje után kutatva. Az előadás középpontjában Dolores (Moldován Orsolya) áll, akit férje, Manolo (László Csaba) azzal az indokkal hagy el, hogy az asszony túlontúl jó. Ahhoz tehát, hogy Manolót visszaszerezze, vétkeznie kell, s hogy biztosra menjen, mindjárt a legnagyobb vétket szemeli ki magának: meg kell csalnia a férjét. Csakhogy Dolores még ezt sem önös szándékból teszi, hanem újdonsült partnere házasságát igyekszik ilyen módon megmenteni. Végtelen gyermeki tisztaság, ártatlanság és naivitás jellemzi, amely kétségkívül hatalmas színészi talányt teremt. Létezik-e a teljes bűntelenség állapotánál távolibb ...

Beszélgetés Kiliti Krisztiánnal a Santa Lolita című előadás rendezőjével és Bélai Marcellel az előadás rendezőjének munkatársával. Hogyan jött az ötlet, hogy ebből a filmből készítsetek előadást? KILITI KRISZTIÁN: Egy nagyon kedves kollégám, Hanyecz Debelka Róbert mondta nekem, hogy mindenképpen meg kellene néznem, mert ahogy ő ismer engem, az én lelki világomat, nagyon fogom szeretni. És igaza is lett.   A szöveget hogyan írtátok? K.K.: Hárman csináltuk, Takács Réka, Marci és én, az eredeti forgatókönyv alapján, amit elkértünk Laura Mañá-tól, a film rendezőjétől. BÉLAI MARCEL: Aztán amikor Nagy Mihály lefordította nekünk magyarra, akkor realizáltuk, hogy ez bizony egy forgatókönyv, vagyis nem különösebben kívánkozik színpadra. K.K.: Igen, úgyhogy onnantól kezdve kezdtünk mi hárman „origamizni” a szöveggel. Kiliti Krisztián - Kép forrása: www.marosvasarhelyiradio.ro Dramaturgiailag mi az, ami jelentősen megváltozott az adaptálás során? K.K.: A történetmesélésnek a lineari...