Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Különleges szituációkat mutat be a komáromi Jókai Színház Külváros című előadása. A František Langer cseh drámaíró művéből Martin Huba rendezésében látott adaptáció alapvető morális kérdéseket feszeget, például a lelkiismeret problémakörét. A darab női főszereplőjét, Kiss Szilvia színésznőt kérdeztük az előadásról. Milyen volt Anna bőrébe bújni? Nagyon érdekes és izgalmas szerep volt. Ebben az előadásban, vagy jobban mondva ebben a drámában végül is nincs annyira kifejtve Annának a karaktere. Rengeteg dolgot kellett elképzelnem, mint például az utóéletét, előéletét a figurának, megpróbáltam érzésekkel gazdagítani ezt a karaktert. Az elején nem túl pozitív szereplő a lány, hiszen a testéből él. Aztán, amikor már megismeri a szerelmet és a fiút, még mindig nem tudja feladni ezt az életet. Ez egy nagyon nehéz lelki vívódás. Ilyen típusú szerepet még nem igazán játszottam, és megpróbáltam kihozni belőle azt, hogy Anna karaktere a negatív kezdése ellenére is legyen szerethető. Én nagyon...

Elég nagy baj, ha nem érdekel, mi fog történni a következő pillanatban. Ha a szereplők sorsa közömbös. Mert az első percekben csak egy nagyszájú vesztes és egy öntudatos szerencsétlen van a színpadon. És bár a későbbiekben árnyaltabbá válnak a karakterek, de még mindig nem érdekel a sorsuk. Nem kell, hogy szeressem őket, elég lenne a sajnálat, az együttérzés, vagy akár a gyűlölet. Az az érzésem, hogy ezeket a szereplőket láttam már valahol, ezek a dolgok már egyszer megtörténtek. Csak élesebben, erősebben és áthatóbban. Persze csak a színpadon. És élek a gyanúperrel, hogy František Langer is pont ugyanígy volt vele, amikor megírta a Külvárost. Kedvenc szerzői között lehetett Dosztojevszkij és Molnár Ferenc. Raszkolnyikov vívódik, tudja, hogy nagy a bűne és idővel már nem hiszi el, hogy van rá bocsánat. Belülről emészti fel a bűntudat és csak egy lökés kell Szonyától, a szerelmétől, aki Annához hasonlóan szintén prostituált, hogy végül vállalja a gyilkosság következményeit. Liliom is a ...