Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Beszélgetés Galló Ernővel az Egy diktátor születése című monodrámáról. Az Egy diktátor születését kifejezetten rád írta Székely Csaba. Aktívan részt vettél az írói folyamatban is? Én kerestem meg Csabát, a címmel és a témával. Egy nyolc-tíz éves álmom valósult meg. Baromira érdekelt az a tudományosan nem bizonyítható tény, hogy a nagy, legendás komikusok alkatilag alacsonyak. (Természetesen vannak kivételek.) És ha megnézzük a diktátorokat, ugyanezt látjuk. Feltételezhetjük tehát, hogy van valami analógia a kettő között, ez kezdett el foglalkoztatni. Csaba ráharapott erre a témára. Nagyon jó barátok vagyunk, jól ismer, az én személyiségemre írta a szöveget. Megkért, hogy gyűjtsek össze minél több olyan színházas élményt, ami velem megtörtént: jót, keserűt, vidámat, mindent. Ezeket följegyeztem, és később rengeteget beszélgettünk róluk, de magában a szövegírás folyamatában nem vettem részt. Csaba babonából részleteket sem küldött, csak a kész anyagot kaptam meg. Mire jutottál a diktáto...

Interjú Holocsy Krisztinával és Kiss Szilviával a Komáromi Jókai Színház Egy piaci nap című előadásáról. Mennyire jelentett nehézséget az, hogy az előadásban nincsen szünet?  K. Sz.: Az okoz problémát, hogyha hosszú ideig nem játsszuk. Hogy olyan kondícióban lenni, hogy végig azt a két és fél órát ott lenni testben, lélekben…és olyan szinten rezegni…máskor azért van az embernek ideje kimenni, kicsit kifújnia magát. Itt nincs esély arra, hogy két és fél óráig bármit is pihenjünk, mert ha pihensz egyet, akkor elveszted a fonalat és nem tudsz továbbmenni. H. K.: Ez a koncentráció két és fél órán keresztül azért lemeríti az embert. Én még nem játszottam két és fél órán keresztül ennyire töményen és teljesen odafigyelve az előadásra. De közben az a jó benne, hogy nincs esély kimenni, hogy annyira beszippant közben minket is, zenéstül, mindenestül, hogy van egy nagyon jó folyamata bennünk is az egész előadásnak.  K. Sz.: Én mindig úgy érzem, mintha egy filmben lennék szereplő. Az eg...

Beszélgetés Kiliti Krisztiánnal a Santa Lolita című előadás rendezőjével és Bélai Marcellel az előadás rendezőjének munkatársával. Hogyan jött az ötlet, hogy ebből a filmből készítsetek előadást? KILITI KRISZTIÁN: Egy nagyon kedves kollégám, Hanyecz Debelka Róbert mondta nekem, hogy mindenképpen meg kellene néznem, mert ahogy ő ismer engem, az én lelki világomat, nagyon fogom szeretni. És igaza is lett.   A szöveget hogyan írtátok? K.K.: Hárman csináltuk, Takács Réka, Marci és én, az eredeti forgatókönyv alapján, amit elkértünk Laura Mañá-tól, a film rendezőjétől. BÉLAI MARCEL: Aztán amikor Nagy Mihály lefordította nekünk magyarra, akkor realizáltuk, hogy ez bizony egy forgatókönyv, vagyis nem különösebben kívánkozik színpadra. K.K.: Igen, úgyhogy onnantól kezdve kezdtünk mi hárman „origamizni” a szöveggel. Kiliti Krisztián - Kép forrása: www.marosvasarhelyiradio.ro Dramaturgiailag mi az, ami jelentősen megváltozott az adaptálás során? K.K.: A történetmesélésnek a lineari...

Barabás Árpád egyszerre művészeti vezető, színész és rendező. Erről a hármas nézőpontról és McDonagh világának székely közelségéről beszélgettünk vele. A Tomcsa Sándor Színháznál vagy művészeti igazgató, színész és rendező is. Hogy lehet mind a hármat egyszerre csinálni? Mennyire zavar bele egyik a másikba? Nehezen, de a legkevésbé rendező vagyok. Igazából, amióta művészeti vezető lettem, igyekszem kevesebbet játszani, évadonként játszom egyet, maximum kettőt, közben járok máshova rendezni és nagy ritkán rendezek odahaza is. Az ember szerintem be kell lássa, hogy mennyit bír.  Miben befolyásol téged egy munkafolyamatban, hogyan alakítja át a dolgokat az, hogy mindkét oldalról van rálátásod? Összességében jó az, hogy látod innen is, onnan is. Nyilván amikor rendezek, sokat gondolkodok színész fejjel is. Sokszor szoktam előjátszani, de nem azért, hogy leutánozzák, hanem, mert így tudom a legpregnánsabban megmutatni azt, hogy mit szeretnék. Amikor fordítva van, és színészként vagyok j...

Mi az ára az önmegvalósításnak? Hogyan uralkodik el a hivatástudaton a monománia?   Az Aradi Kamaraszínház Kean előadásának alkotóival, Tapasztó Ernővel és Harsányi Attilával beszélgettünk. Mi foglalkoztatott titeket leginkább Edmund Kean karakterében? Hogy esett rá a választás? H. A.: Közös döntés volt, hogy Kean alakjával akarunk foglalkozni. Raymond Fitzsimons művét vettük alapul. De abból inkább a kronológia és egy-két dolog maradt meg. Aztán közösen elkezdtünk írogatni Ernővel egy fülledt aradi szobában. Az, hogy mi érdekelt benne, hát érdekelt egyáltalán minket valami ebben? T. A.: Az érdekelt minket, hogy ebbe a nyamvadt szakmába – amiben mi is benne vagyunk – hogyan lehet belelépni, és ez mit okoz. Olyan ez, mint egy tölcsér: a végén kipottyansz, de fogalmad sincs, hogy hova. Izgatott a kérdés, hogy a pokolnak éppen hanyadik körében vagyunk. Mert nagyon sokszor mi vagyunk Kean. Sok személyes dolgot írtunk az anyagba: azt, ami minket izgat a színházban, a világban, és a ...

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház 1984 című előadása kapcsán a rendezővel, Botos Bálinttal beszélgettünk a mű aktualitásáról, adaptációról, valóságkeresésről és a kérdőjelek fontosságáról. Egy kultikus irodalmi műről beszélhetünk Orwell regénye kapcsán, nem túlzás azt állítani, hogy a mai napig befolyásolja a diktatúrákról, hatalomról való gondolkodásunkat. Nagyon sokszor, sokféleképpen feldolgozták már. Mi volt az, ami téged megfogott benne, ami a leginkább érdekelt, amikor ehhez a műhöz nyúltál? Volt olyan gondolat, ami különösen meghatározta a rendezői koncepciódat? A feldolgozás nem a sajátom, ez egy létező angol adaptáció. Amikor én ezt elolvastam nagyon régen, akkor azt láttam, hogy Robert Icke és Duncan Macmillan kettőse számomra rettentő izgalmasan bontotta fel a regény szövegét és gondolatiságát. Icke világának jót tett szerintem, hogy Macmillannel dolgozott. A dramaturgiájuk fragmentáltságából és abból, ahogyan a digitális világot ebben lehet használni és amennyi lehetősé...

A 38. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján versenyelőadásként volt látható a Déryné Társulat Chioggiai csetepaté című produkciója, Tapasztó Ernő rendezésében. Az előadásról, a Déryné Program missziójáról és a társulati munkáról Tarpai Viktóriával beszélgettünk. Immár öt és fél éve vagyok a csapat tagja. Decemberben volt a Chioggiai csetepaté bemutatója, amelyben Toni, a bárkatulajdonos feleségét, Pasqua asszonyt alakítom. Ő egy nagyon erőteljes, hangos, cserfes személyiség. Nagyon szeretem az olasz kultúrát és Olaszországot. Ezért is szeretem ezt a szerepet, mert ebben bátran lehetek hangos, bátran használhatom a nagy gesztusaimat, ez az olasz hangulat teljesen betalált nálam. Úgy érzem, hogy a nézőknél is működik, hiszen egyre inkább azt tapasztalom, hogy keresik a vidámságot és a feloldódást a színházban. Ez a darab pedig ezt bőven meg tudja adni. Az előadás rendezője Tapasztó Ernő, akinek a munkái általában nem hétköznapiak. Mennyiben volt különleges vele dolgozni? Először dolgoz...

A Szegedi Pinceszínház Az átváltozás – történet a családi szeretetről című előadás kapcsán Herczeg T. Tamás rendezővel a megfelelésről, a színház érvényességéről és az asszociatív rendezői képalkotásról beszélgettünk.  Mit tart az előadás legfontosabb kérdésének? Kafka alapgondolatát, hogy amikor magunkra maradunk, magunkra hagynak bennünket, amikor világ mást vár el, annak mennyiben kell megfelelni. Mennyiben vállaljuk az idézőjeles bogárlétet? Ez folyamatos kérdés az élet minden területén, egy átalakuló világ közepette, amiben most vagyunk. Alkotóként is nagyon fontos, hogy mennyiben kell megfelelni bizonyos kánonoknak, trendeknek, személyeknek, véleményformálóknak vagy pedig megtartani azt a szabadságot, ami az útkeresésről szól, a kísérletezésről, amiben vállalni kell azt, hogy nem biztos, hogy az ember része lesz valami olyannak, ami a fősodornak a része. Hogyan született az a döntés, hogy Gregor Samsa narrátorként legyen jelen, hogy a bogárlétéből ne is lásson a néző semmit? ...

Az idei kisvárdai fesztivál díszvendége a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A művészeti igazgatót, Berekméri Katalint kérdeztük a jubileumról, műsorpolitikáról, tervekről. 80 éves a Tompa Miklós Társulat, a fesztiválra díszvendégekként érkeztetek.  Mit jelent ez a 80 év és milyen koncepcióval fordultatok a jubileumhoz? A jelen egy pillanatnak tűnik, de benne van a múlt és a jövő. Örülünk annak, hogy sikerült a 80 év megünneplésére Marosvásárhelyen megszervezni az INTACT Színházi Fesztivált, melyet szeretnénk meghonosítani, bővíteni a jövőben. Úgyhogy azt gondoljuk, hogy méltóképpen sikerült megünnepelni ezt a 80 évet. Meghívtunk társulatokat, előadásokat. Nyugdíjba vonult kollégákat kerestünk fel, hogy podcast-sorozatot készítsünk velük. Olyan kollégákat is sikerült megkeresnünk, akik csak rövid ideig voltak jelen a társulat életében. Sokunknak feltűnt, hogy a színház néhai művészeinek sírhelyei már nincsenek gondozva, így a rendezvénysorozathoz kapcsolódva ki...

A legjobb előadás díját nyerte el a REVIZOR РEBI3OP az Országos Színházi Találkozón, június 21-én Debrecenben. Az ifj. Vidnyánszky Attila rendezte produkció a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház, a Gyulai Várszínház, a Nemzeti Színház és a Győri Nemzeti Színház együttműködésében jött létre, tavalyi gyulai bemutatója óta más sok helyen játszották nagy sikerrel. A Hlesztakovot alakító Szabó Sebestyén Lászlót kérdeztük.  Hogyan értesültetek az OSzT-elismerésről, mit jelent ez a díj? Nagyszebenből jöttünk vissza, amikor kaptuk a hírt, hogy valószínűleg ez lesz az eredmény. Nagyon örültünk neki. Annak is örültem, hogy Debrecenben nagyon jól találkozott a közönséggel az előadás. Sok helyen játszottuk már, és mindig más, ahogyan kapcsolódni tud a nézőkhöz. Debrecenben most ez különösen jól sikerült. Itt döntően a beregszászi társulat szerepel, csak néhányan nem tartoztok oda. Hogyan tudtatok együtt dolgozni? Mindenki beregszászi, rajtam kívül még Herédi Zsombi, a harmonikás nem társu...

Interjú Kukovecz Ákossal, színész-rendezővel. 2025-ben végzett az Színház- és Filmművészeti Egyetem ifj. Vidnyánszky Attila prózai színművész osztályában. Az előadás alapanyagáról és színházi ars poeticájáról beszélgettünk. Az Az a szép, fényes nap egy ritkábban játszott Szabó Magda dráma. Mi vonzott benne?  Amikor negyedévesként Debrecenbe kerültem, ott már virágzóban volt egy nagyon erős, fiatalokból álló társaság, Akkor még bőven bennem volt az egyetemi műhelymunkának, a fekete termekben izzadásnak az éjszakai romantikája, és visszavágytam hozzá. Úgy láttam, jó lenne kíméletlen őszinteséggel együtt dolgozni. Megbillenteni a megszokott szerepköröket. Hiszen annyi minden lakik egy-egy emberben; egy kicsit más irányból támadnánk meg saját magunkat. Ez a Szabó Magda-anyag jó ideje motoszkált a fejemben. Kísértett nehány egészen megdöbbentő mondat, például amikor Géza azt mondja: „Milyen szép dal. Holnap betiltom.” Ebben van valami mélységes igazság arról, szerintem, hogy hogyan élü...

Két előadással is szerepel a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválján Sebestyén Aba, mindkettőt rendezőként jegyzi. A marosvásárhelyi alkotó számára ráadásul különleges alkalom ez, hiszen évfordulót ünnepel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház is és az általa alapított Yorick Stúdió is. Előbbi 80., utóbbi pedig 20. jubileumát üli 2026-ban. A Kisvárdai Lapok először a jeles alkalmakról kérdezte a színész-rendezőt. Ez a két társulat jelenti az életemet, hiszen a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kötelékében vagyok színészként most már több mint 30 éve, a Yorickban pedig menedzserként és rendezőként dolgozom. Ez a két tevékenység jól kiegészíti egymást, most már nem is tudnám másképp elképzelni a szakmai életemet. Az idén az a megtiszteltetés ért, hogy Kisvárdán két előadással is részt vehetünk. Az Elise Wilk Alaszka című művével, amit koprodukcióban állítottunk színre a Nemzeti Színházzal, és Székely Csabától az Egy diktátor születése című darabjával. Ez akár jelképes is lehet, hiszen kopr...

A Sopro – suttogás a sötétben kapcsán Méhes Kati val a súgó szerepének megformálásáról, a színház láthatatlan hőseiről és a szatmárnémeti társulatról beszélgettünk. Egy hosszú életpálya áll Ön mögött, hiszen régóta tagja a Harag György Társulatnak. Mit jelent az Ön számára a színház? Számomra a színház az életet jelenti. Több mint tizenöt éve nyugdíjas vagyok, és gyakorlatilag a színház ad életet a mindennapjaimnak. 1973 óta vagyok a Harag György Társulatnál, azóta, hogy elvégeztem a főiskolát. Az ember igyekszik alkalmazkodni a változásokhoz. Van, amikor fent van, van, amikor lent; vannak hullámvölgyek és hullámhegyek.  Milyen „súgóként” egy előadás keretein belül gondolkodni a színházról? Ez egy nagyon nehéz szerep, nagy feladat, és egy kicsit féltem is tőle. Sokat gondolkodtam, hogy elvállaljam-e a rengeteg szöveg miatt. Aztán végül Bocsárdi László felkérése győzött meg, és azt mondtam, hogy vele együtt belevágok. A darab mozaikszerkezetű, ezért a végére áll össze a történet. Eg...

Bár régóta nem él itt, Kisvárdára mindig hazajönni szokott, nosztalgiával gondol a várra és a fesztiválra, miközben úgy véli, a kultúra támogatása nem lehet politikai ízlés kérdése – Dr. Hallerné Dr. Nagy Anikót, az országgyűlés alelnökét a Várszínház megnyitója előtt kérdeztük. Kisvárdai születésű, milyen emlékek fűzik a Várszínházhoz? Fiatalkoromban ez volt a legromantikusabb hely a városban, a generációm tulajdonképpen itt randevúzott először. Akkoriban egy sokkal lepattantabb, de nagyon eredeti, romos környezet volt. A vár színpadán egykoron a gimnáziumunk együttese, a Cipőfűző is játszott, ezzel a bandával indult Cipő, azaz Bódi László, a Republic zenésze. De itt tartották a majálisokat, május elsején nyitott a strand, egyszóval ez egy igazi közösségi terep volt. És igen, a Határon Túli Színházak Fesztiválja is itt indult, ugyan én 19 éves koromban elköltöztem Kisvárdáról, mégis gyakran visszajártam, és elsősorban a gyermekemmel vettem részt a fesztivál gyerekelőadásain. Emlékszem...

Interjú Kocsis Annával és Balogh Attilával a nagyváradi Szigligeti Színház Villámcsapottak c. zenés improvizációs revüjéről. Hogyan is történt? Milyen koncepció mentén kezdett formálódni a Villámcsapottak? K. A.: A rendező, Kincses Réka, aki egyébként tanított engem Marosvásárhelyen az egyetemen, berlini filmrendező is, és szeretett volna csinálni egy dokumentumfilmet a villámcsapott emberekről. Ezekből az emberekből szeretett volna dokumentumfilmet csinálni, de az nem jött össze, és elhozta hozzánk ezt a témát. Először úgy volt, hogy ezeket a karaktereket kapjuk meg, de közben volt egy workshop, ahol azt kérte, hogy mindenki mondjon az életéből egy olyan történetet, ami megváltoztatta az életét. Nem muszáj, hogy villámcsapás legyen, csak valami hasonló. Mindenki elmesélte, és végül ez lett az alap. Egy-két villámcsapott történetet is beleszűrtünk, de a saját ,,villámcsapásaink” lettek a kiindulópont. Kiválogattuk a jó sztorikat, és ezekkel workshopoztunk, sokat beszélgettünk, és így á...

Molière vígjátékait időről időre újabb köntösben hallhatja a közönség a magyar színpadokon. A Szegedi Pinceszínház Képzelt beteg című előadásának dramaturgjával, Czene-Polgár Donáttal, harmadéves dramaturg szakos hallgatóval beszélgettünk. Gyakori jelenség, hogy a klasszicista Molière drámáit a színházak átírt, átdolgozott formában viszik színre. Mesélnél egy kicsit a szövegmunka folyamatáról? Milyen irányok mentén alakult a szöveg, mi volt a célkitűzés? A szöveg a következőképpen alakult. Később lettem a folyamat részese, mivel Herczeg Tamás, a darab rendezője már elkezdett dolgozni az anyagon, amikor a segítségemet kérte a munkafolyamatban, így aztán közösen dolgoztunk a szövegkönyvön (húzás, átírás). A rendező már többször foglalkozott a szerző drámáival, és a legtöbb esetben Parti Nagy Lajos fordításait használta (illetve Petri-fordítást a Don Juan esetében). Így ezeknek az átiratoknak a világa, az ezekre jellemző nyelvi bravúr volt szimpatikus a számára és ezt igyekeztünk szem el...