Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

,,As we become more intimate with pain, the less we suffer” „Minél nagyobb közelségbe kerülünk a fájdalommal, annál kevesebbet szenvedünk” (Robert Masters) Vajon ez igaz? Erre a lányra igaz? Jó ilyen közel lenni a mérhetetlen szenvedéshez? Valóban, Jézus is elmerült benne, keresztre feszítették, ahogy a darabban is elhangzik, de őt talán megemelte belülről a tudat, hogy nem értelem nélküli a tette, sőt, legnagyobb célként viselt mindent, nyert meg életeket. Egy prostituált cigánylánynak akkor mi marad? Érdekes lehet a fájdalommal, szenvedéssel kapcsolatban a kérdés, vajon hogyan lehet vele barátságot kötni, mintsem egy életen át futni előle és rettegni, mikor ér utol. A Frivalszky-Surányi Az ember lánya című dokumentumfilmben is (amely a szövegkönyv alapját adta) arra kaptam fel a fejem, miért nem mondja soha a lány, milyen nehéz és elviselhetetlen terheket kellett túlélnie. Mintha ő képes lenne megbarátkozni a fájdalommal, nem csúfítja a valóságot, nem sajnáltatja magát. Minden borza...

A test történetei – Prostituáltak , Visky András darabjával mutatkozott be a Magyar Színházak 34. Kisvárdai Fesztiváljának hallgatói programjában a CSAK! - Csengeri Alkotó Központ. Lapunk az egyik rendezőtanárt, Szilágyi Csenge színművészt kérdezte a közös munkáról. Idén már harmadik alkalommal rendezzük meg a CSAK! Fesztivált és Workshopot, ez a darab, amit most láthatott a közönség, egy évvel ezelőtt készült, nagyon rövid idő alatt. A csapat zömmel hattáron túli, már végzett fiatal színészekből, vagy még egyetemre járó színészhallgatókból áll, főként Kolozsvárról, de vannak itt, akik Budapesten, Kaposváron járnak egyetemre, tehát vegyes a társaság. Néhányan idén már harmadik alkalommal jelentkeztek a workshopra. Ennek az alapötlete Eszenyi Enikőtől indult, aki a Sirály témájából szervezett hasonló kurzust, ez minden évben volt Csengerben. A Visky-darabra hogyan esett a választás? Visky András tavaly eljött a kurzusra, így kezdtünk el az ő darabjaival foglalkozni, és megtaláltuk ezt a...

Majdnem húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Visky András az 1989 végén Romániában megélt személyes, családját érintő drámáját – vagyis harmadik gyermeke elvesztését még magzatként – papírra tudja vetni, P ornó - Feleségem törté nete címmel. Az apropót ehhez egy 2008-ban meghirdetett drámapályázat szolgáltatta, amely a bibliai tízparancsolat egyikének kidolgozására szólította fel a szerzőket. Visky Andrásnak a Ne lopj! elve adta az ihletet ahhoz, hogy személyes tragédiáját a Pornó fedőnevű asszony sorsába illessze bele. Akit 1989 Romániájában azért kívántak ellehetetleníteni, mert minden szempontból rendszerellenesnek bizonyult: azon túl, hogy a ’80-as évek Bukarestjének utcáit ellepő nincstelen gyermekeknek utcaszínházat csinált, egész lényével: jelenségével, habitusával gyanúsnak bizonyult. Mert nem volt hajlandó félni, abban a társadalomban, ahol a diktatúra nem kivételes állapot volt, hanem az állandóság. Árkosi Árpád rendezői koncepciójának lényegét épp az adja, ahogyan Pornó ...