Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Visky Andrej címkéjű bejegyzések megjelenítése

A magány buborékjában

Visky Andrej színházi alkotó számos alkalommal meglepte már a színházi szakmát és a nagyközönséget. Gyakorta színpadra viszi édesapja, Visky András darabjait éppúgy, mint ahogyan szívesen válogat az egyetemes drámairodalom különböző korszakaiból, egymástól egészen eltérő látásmóddal bíró szerzők műveiből is. A rendező Kisvárdára a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház A mizantróp című előadásával érkezett, amelynek színpadi változatát Molière és Martin Crimp műveinek felhasználásával, Visky Bencével együtt jegyzi. Rendezőként mi alapján döntesz egy-egy darab bemutatása mellett? Nem mindig tudatos választás az, hogy éppen mivel foglalkozom a színházban. Az esetek többségében olvasás közben olyannyira megérint egy gondolat, vagy egy téma, hogy képtelen vagyok azt elengedni és tovább haladni a műben, vagy az olvasmányaimban - ilyenkor tudom, hogy jó helyen vagyok. Sokféle darabbal foglalkoztam már, de ez a sokszínűség sem előre eltervezett: lehet klasszikus, vagy kortárs szerző drámáj...

Társadalmi perverzió

"A mizantrópot ötvenévente újra kellene írni” – jelentette ki száz évvel Molière egyik leghíresebb, 1666-os darabjának bemutatója után Denis Diderot francia filozófus. Nos, a klasszikusok újragondolásáról híres brit drámaíró, Martin Crimp jó néhány újabb fél évszázad eltelte után, 2009-ben ezt meg is tette, s munkája korántsem maradt visszhang nélkül a magyar nyelvű színjátszásban sem. A Visky-fivéreket, a rendező Andrejt és a dramaturg Bencét ugyanis ez a Crimp-féle átirat ihlette arra, hogy színre vigyen egy olyan A mizantrópot, amely nyomokban Molière művét is tartalmazza, ám szüzséje tekintetében sokkal inkább annak brit változatára hajaz. A Visky-fivérek a zeneszerző bátyjukkal, Péterrel karöltve tették mindezt azzal a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházzal, amelynek produkcióját a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválján is meg lehetett tekinteni. Ami itt az eredeti francia drámából egyértelműen megmarad, az egyfelől a főhős személye: egy 21. századba „átemelt” miza...