Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Alig érkeztünk meg a fesztivál elején Kisvárdára, úgy elröppent ez a néhány nap, mintha csak percek lettek volna, és máris itt volt augusztus 25., kedd. Ez a nap a nők napja volt, hiszen mindhárom keddi előadás, a Zsiga és a nők , a Gyöngyhajú lány balladája , valamint a Pornó – Feleségem története is róluk szólt. Humorral, vagy meseszerűen, keserédesen, vagy húsba vágón. A szakmai beszélgetésen az előző este látott Függöny , a marosvásárhelyi Spectrum Színház előadása került terítékre. Szintén egy nő áll a középpontban, a cselekmény szerint ugyanis Tamás Évát a rendszerváltozás előtti romániai diktatúra a bolondokházába juttatta. Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója elmondta, hogy a sajátosan kelet-európai, 20. századi sztorit egy bizonyos kor fölött átélték mindannyian, s hogy ki az őrült, arra egyértelműen a válasz: a rendszer volt az. Kincses Elemér, aki nővére regényéből írta a darabot, és rendezte, és a többi hozzászóló is egyetértett abban, hogy fel kell dolgoznu...

Egy fasz, három baszás és némi érintőleges önkielégítés. Nagyjából ennyi választja el egymástól a Zsiga és a nők 16 éven aluli és 16 éven felüli nézőit. Pedig Móricz, a hozzá kötődő nők, de még a díszlet is sokkal többet ígér. Vörös és fekete. Szenvedély és halál. Szerelem és elszakadás. Siker és bukás. Önhittség és értetlenség. Bujaság és undor. Ezek azok a csodálatosan szélsőséges érzelmeket felkorbácsoló kulcsszavak, amelyek igazán a magasba röpíthették volna ezt az előadást. Mert Móricz élete, legalábbis annak alapján, amit Naplójában megosztott velünk és amit más forrásokból tudhatunk, bizony egy vérgőzös, pergő, olykor pofátlanul humoros, máskor kendőzetlenül mámoros, néha pedig letaglózóan fájdalmas estét ígér. De talán épp azért hiányzott ez a sok érzelem, mert valójában a nők ott se voltak. Nem volt ott igazán Janka, Olga, Csibe, de még Mária is csak mellékszereplője volt Móricz gyötrődéseinek. Nem mellékesen kettő közülük meghalt közben, egyikük ráadásul öngyilkos lett, de e...