Dejan Projkovszki macedón rendező egy újvidéki beszélgetésünk alkalmával azt mondta, hogy a Balkánon mintha mindenki azt várná, hogy Godot egyszer csak föltűnik az életükben, és megváltja a térséget a több évtizedes politikai örökségtől. Ahogyan sok helyen, ott is mindig aktuális a III. Richárd, mert egy felelősségét nem érzékelő vezető előbb-utóbb eljut addig, hogy országát adná egy lóért. A hatalom talán az egyetlen olyan pozíció a világon, aminek birtokában az ember halhatatlannak érezheti magát. Láttuk már, hogy fölszabadítóból hogyan válik valaki a nép hóhérává, és ez a jelenség rezonál Richárd manipulációs törekvéseire. A gépezet mindenhol hasonlón működik: egyik Richárd és Henrik váltja a másikat, a végén pedig ugyanazt a két-három nevet látjuk forogni. Mindazonáltal Richárd nem okozója, hanem következménye a rendszernek, amibe beleszületett, de felelőssége vitathatatlan. Jó húsz éve Valló Péter rendezésében kamerák és mikrofonok előtt zajlott választási kampánya, később Andre...
Híreket, interjúkat, kritikákat, érdekességeket közlünk a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljáról