Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Ajtók közé szorulva, almát harapdálva az intim testtájakon, lóversenyt jelző szekrényugrást-lólengést végrehajtva tárul elénk az újvidéki Anna Karenina története. Vérbő és taktilis fizikai színházat látok, amelyben a tárgyhasználat színházi tudatossága magas fokon megkomponált. A szexus nyelvén fejeződnek ki a kapcsolati állapotok bátran, kendőzetlenül, s olyan minőségben, amiről az orosz posztmodern sem álmodott, amelynek képviselői éppen ezt a regényt lobogtatják a nagy orosz klasszikusok leleplezésére: házasságtörés, ágyjelenetek nélkül?! Dejan Projkovszki rendezése úgy pótolja a fenti „hiányt”, hogy egy ideig tűpontosan jellemez mindenkit a szexualitásával. Sztyepan általában két nő mellét markolva vall házassága megfáradásáról, nyilván egyikük sem a felesége, aki megcsalatottsága feletti elkeseredésében lestrapáltnak, elhasználtnak láttatni akart testét dobálja előttünk. A férfiak időnként szájon csókolják egymást, ha nagyon egyetértenek; orgiarészletek, meleg érintések, buja és ...

Béres Márta az Újvidéki Színház Anna Karenina című előadásának címszerepében volt látható a kisvárdai fesztiválon. A színésznővel pályája meghatározó nőalakjáról, a különleges próbafolyamatról és az önmagunknak föltett kérdésekről is beszélgettünk. Vissza tudod idézni, hogy mi fogott meg először Anna Karenina szerepében? A legelső gondolatom talán az volt, hogy mennyire intenzíven éli az életét. Néhány nappal ezelőtt az előadással álmodtam, és rájöttem, hogy korábban sosem találkoztam ennyire mély érzelmekkel bíró szereppel. Olyan gazdag skálát kínál, amire nagy ajándékként tekintek a pályámon. Mitől újszerű az újvidéki előadás koncepciója? Dejan Projkovszki rendező újszerű módon bontotta ki a regényt számunkra. A próbafolyamat során nem előre megírt szövegkönyvből dolgoztunk. A társulattal együtt elolvastuk a regényt, és mi magunk ragadtuk meg a számunkra fontos mondatokat és párbeszédeket. Kiválasztottuk a hozzánk közel álló szövegrészleteket, majd Dejan eldöntötte, hogy szeretné, va...

Az Újvidéki Színház Dejan Projkovszki rendezésében az Anna Karenin a című előadással, az Újvidéki Művészeti Akadémia pedig Mosoly című vizsgaelőadásával érkezett az idei kisvárdai fesztiválra, amit Lénárd Róbert állított színpadra. A fiatal alkotóval a koronavírus-járvány hatásairól, a szakmai munka újraindulásáról, valamint arról is beszélgettünk, hogy miként látja az Y generációt. Hogyan élitek meg a pandémiás időszakot Újvidéken? Sokféleképpen. Szerbiában kifejezetten szigorúak voltak a korlátozások, nem csupán a színház, de szinte az egész ország működése leállt. Miután a színházat kizárólag személyes és élő műfajnak tekintjük, az előadásainkat nem osztottuk meg online felületeken, és a társulatunk tagjait sem kértük arra, hogy videókat készítsenek. Amikor már lehetett, visszatértünk a szakmai munkához, öt hónapnyi szünet után pedig hétfőtől mi is kinyithattunk. A magyar dráma napján lesz az első bemutatónk, Pintér Béla Parasztoperája. Nem tudunk úgy létezni, hogy ne a hivatásunk...

Különleges munkamódszer egy emberközpontú szláv rendezővel, színészi csapatmunka és saját monológ a regényből. Béres Márta is készül Kisvárdára, néhány nappal ezelőtt már az előadással álmodott. Az Újvidéki Színház Anna Karenina című előadásának címszereplőjével Oláh Zsolt beszélgetett. Vissza tudja idézni, hogy mi fogta meg először Anna Karenina szerepében? A legelső gondolatom talán az volt, hogy mennyire intenzíven éli az életét. Néhány nappal ezelőtt az előadással álmodtam, és rájöttem, hogy korábban sosem találkoztam ennyire mély érzelmekkel bíró szereppel. Olyan gazdag skálát kínál, amire nagy ajándékként tekintek a pályámon. Tolsztoj regényének számos színpadi változatát, filmfeldolgozását és rendezői értelmezését láthattuk már. Miben különleges az újvidéki előadás? Dejan Projkovszki rendező újszerű módon bontotta ki a regényt számunkra. A próbafolyamat során nem előre megírt szövegkönyvből dolgoztunk. A társulattal együtt elolvastuk a regényt, és mi magunk ragadtuk meg a számu...