Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Szerelem és más bűntények – a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadása Schwechtje Mihály: Az örökség – a Komáromi Jókai Színház előadása Nagyon magas rendű rendezői színháznak minősítette sepsiszentgyörgyi társulat előadását Kovács Dezső kritikus a Szakmai Klub első beszélgetésén. Szerinte rendkívül gazdag rétegzettségű, szerteágazó előadást láthatott a közönség, amelyben a különböző szkeccsekből egy világkép bontakozik ki. A kritikus hozzátette, nagyon izgalmas az, ahogyan a narrációt és a cselekvést egyszerre használja az előadás, amely egyszerre filozofikus, lírai és epikai hatású. Érdekes látni azt a jól komponált képzuhatagot is, amely megjelenik a háttérben, a „párhuzamos történetek” filmszerű víziót alkotnak, amelyben leginkább a szemlélődés a meghatározó. Kovács Dezső szerint a rendező, Theodor-Christian Popescu nagy formát alkotott meg, miközben a látott töredékes történetek bárhol elkezdődhetnek és be is fejeződhetnek. A kritikus külön kiemelte a színészi munkát, példáu...

Már az a pillanat is az előadás részévé válik, amikor megkérnek minket, kapcsoljuk ki vagy legalább halkítsuk le a telefonjainkat azzal, hogy nagyon erős felütésként hozzáteszik, hogy „ugye tudjátok, hova kell rakni az ikszet”. A legutóbbi választások után ugyanis a budai buborékból kiszabadult értelmiség szavazatszámlálóként a minden háta mögül tudósított arról, hogy a nyomor nemhogy valóság, de durvább, mint hinnénk. Hogy már egy zsák krumpli se kell az ikszhez. A győzelem garantált, meg ugye a mutyi is. Schwechtje Mihály nak, sajnos, nem kellett sokat gondolkodni a történeten, amikor leforgatta az Aki bújt, aki nem című rövidfilmet, mely alapján ez a dráma is készült, mert a valóság tálcán kínálta magát. Mert vannak olyan falvak, ahol a cigánytelepen néhány adag herbál áráért adják el a gyerekeket. És olyan magabiztosan hitegeti magát a falu „jóravaló” népe, hogy jobb életük lesz majd Svájcban, hogy még egy visszaszökő gyereklány segélykiáltása sem zökkenti ki őket a megnyugtató fél...

A Komáromi Jókai Színház vasárnap Schwechtje Mihály: Az örökség című darabjával kapcsolódott be a kisvárdai versenyprogramba. A polgármester szerepét alakító Fabó Tibor t először az előadás témájáról kérdeztük. Az előadás az egyik legégetőbb kortárs problémát, mégpedig a cigánykérdést feszegeti, a maga módszerességével. A megközelítés lehet, hogy néhol kicsit sablonos, és ki kell ebből a kérdéskörből emelni néhány jellemző elemet, de ez tulajdonképpen pontosan azt mutatja, hogy igazán erre megoldást még nem találtunk. Mindenki mondja a magáét, sokan homokba dugják a fejüket, és nem csinálnak semmit, vagy csak úgy csinálnak mintha csinálnának valamit. A magyarországi viszonyokkal nem vagyok teljesen tisztában, a szlovákiai helyzetet jobban ismerem, de azt kell, hogy mondjam – mint ahogy azt említettem a színpadon is –, nagyon kevés olyan működőképes felzárkóztatási program van, ami szolgál is valamire. A darab érdekes fordulata, amikor az orvos teszi meg azt, amit mások tettek meg előtt...