Szakmai klub: Szerelem és más bűntények | Az örökség

Szerelem és más bűntények – a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadása

Schwechtje Mihály: Az örökség – a Komáromi Jókai Színház előadása

Nagyon magas rendű rendezői színháznak minősítette sepsiszentgyörgyi társulat előadását Kovács Dezső kritikus a Szakmai Klub első beszélgetésén. Szerinte rendkívül gazdag rétegzettségű, szerteágazó előadást láthatott a közönség, amelyben a különböző szkeccsekből egy világkép bontakozik ki. A kritikus hozzátette, nagyon izgalmas az, ahogyan a narrációt és a cselekvést egyszerre használja az előadás, amely egyszerre filozofikus, lírai és epikai hatású. Érdekes látni azt a jól komponált képzuhatagot is, amely megjelenik a háttérben, a „párhuzamos történetek” filmszerű víziót alkotnak, amelyben leginkább a szemlélődés a meghatározó. Kovács Dezső szerint a rendező, Theodor-Christian Popescu nagy formát alkotott meg, miközben a látott töredékes történetek bárhol elkezdődhetnek és be is fejeződhetnek. A kritikus külön kiemelte a színészi munkát, például az Anicát játszó Korodi Jankáét és Pálffy Tiborét. Ugyanakkor elmondta azt is, szerinte a kitűnő formai újítások mellett a darab szüzséje kissé vérszegénynek tetszik. Gyürky Kata kritikus arról beszélt, hogy a darabbéli gengsztervilág „főembere”, Milutin dominóelv-szerűen rántja magával az „alárendeltjeinek” sorsát. Érdekes volt megfigyelni, hogy ebben a történetben, amely egy szerb film forgatókönyve alapján készült, valójában senki sincs a helyén. Gulyás Gábor esztéta szerint ez az előadás a megváltozott világunkra reflektál, amelyben már minden csak áttételesen, itt mobiltelefonon keresztül, mint egy vlogban mutatkozik meg. Ez a közvetítettség a mostani fiatal generációknak már teljesen természetes, és mindenképpen jó az, ha egy színházi előadás ezzel a formával kísérletezik. Dömötör Adrienne kritikus is megemlítette az izgalmas formát, emellett a színészi munka, a társulat erősségét is hangsúlyozta. Török Viola zsűritag szerint a produkció nagyon tragikus üzenetet hordoz a mai világról, amelyben egyre meghatározóbb a virtuális valóság. Kozma András dramaturg is ehhez kapcsolódott, szerinte a valóság és az illúzió egymásra hatása az emberi lét alapproblémáira világított rá ebben a darabban. Árkosi Árpát rendező ehhez hozzátette még, hogy a sepsiek előadása a nézőtől is bátorságot igényel, hiszen dolgoznia kell a befogadáson.

Egészen másfajta valóságábrázolásról beszéltek a hozzászólók a komáromi színház előadása kapcsán, amely valós történetből, és egy dokumentumfilmből merített. Gilbert Edit arról szólt, hogy izgalmas, felkavaró előadás született meg Schwechtje Mihály drámájából, realisztikus játékmóddal megvalósítva. Sokan éppen ezt a nyers élményt, a kortárs valóság ilyenfajta ábrázolását várják a színháztól – fogalmazta meg a kritikus. A hozzászólások többsége elismerően szólt a színészi játékról, elsősorban a Polgármester szerepében Fabó Tibort, a Jusztinát alakító Szvrcsek Anitát, valamint a drogos nőt és a drogos férfit játszó Holocsy Krisztinát és Szabó Viktort dicsérték. Élénk vita bontakozott ki arról, vajon mennyire volt sztereotip a romák ábrázolása. Molnár Flóra fiatal kritikus felvetésére, miszerint a cigányságot sztereotípiákban jelenítette meg az előadás, többen is tiltakoztak, mondván, itt egy bizonyos réteget ábrázolt a szerző és ennek nyomán az alkotók is, szó sincs arról, hogy általánosították volna a cigányság egészére. Fabó Tibor, az előadás színésze hangsúlyozta, hogy ha nem a nyers valójában mutatják meg ezt a problémát, akkor éppen az a „félrenézés” valósul meg, ami ellen az előadás, és az alapjául szolgáló dokumentumfilm is megszületett.

Lejegyezte: Ungvári Judit