Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Tamási Áron 1962-ben megjelent, a Magyar Színházak 33. Kisvárdai Fesztiválján a marosvásárhelyi Spectrum Színház és a Maros Művészegyüttes jóvoltából látható Boldog nyárfalevél című drámáját a korabeli kritika nem igazán kedvelte, és jó ideig a színházak se „kapkodtak érte”. Azt kérték számon a szerzőn, hogy ezt az olaszos hangvételű, Boccaccio Dekameronjába illő „hűségvizsgálatot”, benne a szerzetesi ruhával, az ájtatos szavakkal nem lehet összeegyeztetni az ízes székely beszéddel, az ottani népies rigmusokkal, a népi hagyományok összességével. Nos, úgy vélem, hogy a marosvásárhelyi társulat maximálisan rácáfolt erre a kritikára. A dekameronos hangvételből jócskán visszavett, s a néptánccal, a népies jelmezekkel és díszlettel igazán erdélyivé tette ezt a játékot. Valóban játék, ám gyötrő szenvedélyeket, a hazajutás és az egymásra találás vágyát hordozó dráma is: a hitetlenség és a bizalom, a kételkedés és a bizonyosság küzdelme. Elsősorban a házastársi, másodsorban a közösségi jellegű...

Tamási Áron Boldog nyárfalevél című drámáját többszörös koprodukció keretében láthatta a kisvárdai fesztiválközönség. A marosvásárhelyi Spectrum Színház és a Maros Művészegyüttes produkciójához Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze is csatlakozott. Vele és darabbéli partnerével, Márton Emőke Katinkával beszélgettünk. Ennyi embert, társulatot összefogni bonyolult folyamat. Hogyan zajlottak a próbák? Bogdán Zsolt: A karantén enyhülésekor el tudtuk volna kezdeni a munkát, ám mivel Kolozsváron is dolgozom, és mivel nagyon sok ember vesz részt ebben az előadásban, végül nem tudtunk több próbát leegyeztetni. Így a szokásos öt hét állt rendelkezésünkre. Be kell valljam, én még nem játszottam Tamási darabot, illetve a két társulattal is először dolgozom együtt. Számomra érdekes az, ahogyan felépül egy koreográfia és az, ahogyan ez a szöveghez illeszkedik. Ebben az izgat leginkább, hogy ez végül mennyire válik rugalmassá, megmunkálhatóvá. Márton Emőke Katinka: A Spectrum ...