A bizalom szivárvány

Tamási Áron 1962-ben megjelent, a Magyar Színházak 33. Kisvárdai Fesztiválján a marosvásárhelyi Spectrum Színház és a Maros Művészegyüttes jóvoltából látható Boldog nyárfalevél című drámáját a korabeli kritika nem igazán kedvelte, és jó ideig a színházak se „kapkodtak érte”. Azt kérték számon a szerzőn, hogy ezt az olaszos hangvételű, Boccaccio Dekameronjába illő „hűségvizsgálatot”, benne a szerzetesi ruhával, az ájtatos szavakkal nem lehet összeegyeztetni az ízes székely beszéddel, az ottani népies rigmusokkal, a népi hagyományok összességével.

Nos, úgy vélem, hogy a marosvásárhelyi társulat maximálisan rácáfolt erre a kritikára. A dekameronos hangvételből jócskán visszavett, s a néptánccal, a népies jelmezekkel és díszlettel igazán erdélyivé tette ezt a játékot. Valóban játék, ám gyötrő szenvedélyeket, a hazajutás és az egymásra találás vágyát hordozó dráma is: a hitetlenség és a bizalom, a kételkedés és a bizonyosság küzdelme. Elsősorban a házastársi, másodsorban a közösségi jellegű hűség és kitartás megkérdőjelezése, bizonyosságának keresése jelenik meg. Annak érzékeltetése, hogy egy „kikapós” feleség kitart, kitarthat-e vajon a háború miatt rég távolba szakadt férje mellett, s hogy a falu jegyzője minőségében a faluból távozó férj a visszatértekor bízhat-e még a beosztottjaiban, a csendőrökben, vagy a falu már más szabályrendszer szerint kíván élni.

Apropó, csendőrök. A társulatnak nincs könnyű dolga, amikor az eredeti drámát is dramaturgiailag jócskán kettétörő, annak idején szintén kritika tárgyává tett második felvonást kell színre vinnie. A jegyző egykori beosztottjai további sorsának allegorikus, „kakasnyelvbe” öltöztetett eldöntése valóban megtöri az addig előttünk kibontakozó kettős szerelmi szálat. Azt a kettős szerelmi szálat, amely önmagában is elegendő lenne az alapprobléma – a bizalom szivárvány jellegének érzékeltetése – szempontjából. Az első felvonás feleséget próbára tevő álruhás szála, valamint az eközben a katonatárs, Kupás Tódor (Pál Hunor) és a kis cseléd, Barka (Kuczogi Veronika) előttünk éledező szerelme önmagában kiadna egy jó és élvezhető szüzsét. Viszont úgy érzem, hogy a tánccal, a szereplők, persze elsősorban Kláris csendőrök sorsa feletti döntésbe való beavatásával, azaz az első felvonás főszereplőjének a színre történő „visszacsempészésével” ismét rá rudunk csatlakozni az eredeti konfliktusra: a házastársi hűség kérdésére. Önmagában gyönyörű Kláris (Márton Emőke Katinka) és férje, Gellért (Bogdán Zsolt) kettősének játéka, de talán még megkapóbb a katona és a cselédlány, Barka szerelmének színpadi ábrázolása. Kuczogi Veronika Barkája annyira kedves és magával ragadó, hogy már csak az ő játéka miatt is érdemes volt ezt a másfél órát a marosvásárhelyi spectrumosokkal tölteni.

Persze nemcsak őmiatta. A kivitelezés, a látvány magas színvonala, és persze Tamási Áronnak a korabeli kritikák utáni ilyen jellegű „rehabilitálása” miatt is.

Gyürky Katalin

Kisvárdai Lapok, 2021. 06. 24.

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...

Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Keresés ebben a blogban