Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Június 27. Megmaradni; Csónak, avagy előttünk az özönvíz; Történt egyszer Újvidéken Három versenyprogramos előadásról beszélgettek a Szakmai Klub résztvevői a fesztivál nyolcadik napján. Csurka István: Megmaradni című darabját az Udvari Kamaraszínház, Oleg és Vlagyimir Presznyakov: Csónak, avagy előttünk az özönvíz című művét a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, Urbán András: Történt egyszer Újvidéken című produkcióját az Újvidéki Színház mutatta be a programban. Általános érvényű problémafelvetés és a mára nézvést is szolgálhat tanulságokkal Csurka István Megmaradni című darabja – emelte ki hozzászólásában Árkosi Árpád rendező az Udvari Kamaraszínház produkciója kapcsán, hozzátéve, számára egyfajta moralitásjátékot idézett meg az előadás. A színházi szakember ugyanakkor hozzátette, a produkció több eleme, például a háttérvetítés, ellene dolgozott a szövegnek, pedig itt az fontosabb lett volna. Hasonló problémákat említett Herczeg Tamás rendező is, aki szerint gyen...

A törékeny, infantilis tehetség és az elszánt középszerűség harcát tematizáló, Peter Shaffer által írt Amadeus című előadást hozta el a Csíkszeredai Csíki Játékszín a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljára. De nem elfeledkezve a férfiak kereszttüzében álló női alakról – Constanze Weber – az őt alakító Tóth Jess-szel készítettünk interjút. Mesélj egy kicsit, hogy kerültél a társulathoz? Hogy érzed magad a csapatban? 2018-ban végeztem az egyetemen alapképzésén, aztán a mesterszak folytatása közben már a Csíki Játékszín társulatnál is játszottam. Az akkori igazgató, Kányádi Szilárd felhívott, hogy volna-e kedvem találkozni. Látott előadásokban, és ezek alapján felajánlott nekem egy egyéves szerződést. Így indult. Gondoltam, megnézem, hogy milyen. Nagyon jól érzem magam a társulatban, hiszen azóta is itt vagyok, most fejeztem be az ötödik évadomat. Térjünk át a karakteredre. Constanze egy egészen rendkívüli, mondhatni szélsőséges nő. A szerep megformálása során mely aspektus volt a leg...

"Mi ez a hang? Mi ez a vágyakozás a hangokban?" Kérdi Antonio Salieri, II. József császár dédelgetett itáliai muzsikusa, mikor először hallja Mozart zenéjét... A közmegegyezés, miszerint Shaffer Amadeus című drámája a középszer elkeseredett viadala a tehetség ellen, még tartja magát ugyan, ám mintha jóval árnyaltabb képet mutatna. A szöveg látszólag könnyedén dekódolható rétegei az idő múlásával egyre sokrétűbb módon hatolnak egymásba, s ezzel plusz jelentéstartományokat kínálnak a mű mai színpadi változatainak. Minden eddiginél aktuálisabbra formálva példának okáért a kérdést, miszerint a tehetség, legyen bármily kiemelkedő, kimerülhet-e egy adott mű megalkotásában... Lefejthető-e róla a való világában való eligazodás képessége... Korunkban, mikor a tehetségnél fontosabbnak látszik a jelenlét, és annak folyamatos fenntartása, a Mozart zsenijét meg sem közelítő, ám magát elég jól pozicionáló „szintén zenész” Salieri komplexebb szimbolikát hordoz, mint húsz-harminc, akárhány é...

A Szegedi Pinceszínház és az Aradi Kamaraszínház koprodukciójában bemutatott, Peter Shaffer Amadeus c. drámája Mozart és Salieri viharos viszonyát jeleníti meg. Az olasz zeneszerző Salierit alakító Balog Józsefet a mozartságról, a kalmár Istennek tett fogadalomról és az improvizáció lehetőségeiről kérdeztem. A téma megkívánja, hogy a két zeneszerző művei teret kapjanak a színpadon, ne csak beszéljenek róla. Hogyan alakult a próbák során az ismert dallamok és a szöveg összehangolása? Nem akartunk se gépi zenét, se bejátszott Mozartot. Mivel nem játszik mindenki öt-hat hangszeren, ezt össze kellett fésülni. Próbáltuk a némajátékot, végül rátaláltunk erre a formára, kinyílt egy szelep, és onnantól az improvizálások során, ami működött, azt rögzítettük. Folyamatos változásokon esett át a darab, volt például szünet is a közepén, amiben csak én, Salieri, a szóautomata nem lépek ki a folyamatos beszédből. Milyen szempont alapján született meg ez a koncerttér? Az egész díszlet esztétikailag úg...

Vándortársulat játssza el Tapasztó Ernő rendező felfogása szerint Mozart és Salieri históriáját a Szegedi Pinceszínház és az Aradi Kamaraszínház Amadeus produkciójában. A Salierit alakító Balog József egyben a kikiáltó is. Bohócosan lisztes képűre sminkelték a színészeket, akik bár nem annyira élettel teli harsánysággal, mint amikor a Karnyónét adta remekül ugyanennek a két színháznak a fúziója, vásári stílusban játszanak. Ebbe belefér, hogy le-leesik a nem is annyira rizsporos, mint inkább rasztahajas paróka, vagy, hogy Salieri műanyag ásványvizes palackból oltja a szomját. Ez arra jó, hogy legalább gúnyt űzzenek Peter Shaffer bulvárdarabjából, ami úgy tesz, mintha hú, de mélyenszántó lenne, de megmarad a felszín felszínén. A mára szupersztárrá vált Mozart képet közvetíti. Azt a közhelyekre alapozott figurát, akit szinte mindenki ismer belőle. Nem véletlenül csináltak belőle ajándéktárgyakat, képével pólót, desszertet, likőrt, musicalt, bármit, ami értékesíthető. Mozartról él egy...