„Épül a magam kis vára az élményekből”

A törékeny, infantilis tehetség és az elszánt középszerűség harcát tematizáló, Peter Shaffer által írt Amadeus című előadást hozta el a Csíkszeredai Csíki Játékszín a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljára. De nem elfeledkezve a férfiak kereszttüzében álló női alakról – Constanze Weber – az őt alakító Tóth Jess-szel készítettünk interjút.

Mesélj egy kicsit, hogy kerültél a társulathoz? Hogy érzed magad a csapatban?

2018-ban végeztem az egyetemen alapképzésén, aztán a mesterszak folytatása közben már a Csíki Játékszín társulatnál is játszottam. Az akkori igazgató, Kányádi Szilárd felhívott, hogy volna-e kedvem találkozni. Látott előadásokban, és ezek alapján felajánlott nekem egy egyéves szerződést. Így indult. Gondoltam, megnézem, hogy milyen. Nagyon jól érzem magam a társulatban, hiszen azóta is itt vagyok, most fejeztem be az ötödik évadomat.

Térjünk át a karakteredre. Constanze egy egészen rendkívüli, mondhatni szélsőséges nő. A szerep megformálása során mely aspektus volt a legérdekesebb és a legnehezebb számodra?

Talán a lázadása volt a legérdekesebb. Tetszett, hogy a karaktere ellene ment a nőket övező akkori normáknak és elvárásoknak. Erről sokat beszélgettünk, és ennek a kibontása és taglalása igazán izgalmas és élvezetes volt. Hiszen emiatt találnak egymásra Mozarttal, nagyon hasonló működésmód jellemzi őket. A szerep nehézsége abban rejlik, amiben a szépsége is. Sokat gondolkodtunk arról, hogy lehet megtalálni a helyes arányokat: ne legyen túl sok, ne váljon komikussá, a keményebb jeleneteknél el akartunk kerülni minden felesleges patetikusságot. Egyébként könnyű volt kapcsolódni a történethez, ezelőtt zeneszakot végeztem és a kedvenc klasszikus zeneszerzőm Mozart. 14 éves lehettem, mikor láttam Miloš Formanfilmjét, ami nagy hatással volt rám, így nagyon örültem a hírnek, hogy ezzel fogunk foglalkozni. A próbafolyamat alatt rengeteget beszélgettünk arról, hogyan is történhetett ez valójában – mi az, ami fikció, mi az, ami valóság az egészből. Beleástuk magunkat Mozart életébe, és egészen megdöbbentő, mennyi mindenen ment keresztül.

Nem ez az első közös munkád a rendezővel. Milyen vele dolgozni?

Nagyon szeretem. Érdekessé teszi az egészet, hogy a rendező (Alejandro Durán) kolumbiai. Román nyelven folynak a próbák, nem használunk tolmácsot. Eleinte nehéz volt megszokni, jobban kellett figyelni, koncentrálni, hogy pontosan megértsem a mondandóját. Azóta egészen egymásra hangolódtunk, sőt olyan, mintha kialakítottunk volna egy külön nyelvezetet egymással. Teljesen más a lelkülete, máshogy lát rengeteg mindent – erre izgalmas ráeszmélni. Megannyi hasznos tapasztalatot gyűjtöttem a közös munkák során.

Van olyan szerep az eddigi pályádon fiatal színésznőként, amit meghatározóként emelnél ki?

Az idei évadban is izgalmas szerepek találtak meg, játszom a Szőcs Artúr által rendezett Koldusoperában vagy a Visky Andrej rendezte Utazás a koponyám körül c. előadásban, amelynek a szövegkönyvét Lovassy Cseh Tamás készítette Karinthy Frigyes regénye nyomán, így ez ősbemutató volt. Talán ezeket emelném ki az utóbbi időből. De szerencsére minden eddigi szerepemben megtaláltam azt, ami hozzám tudott adni, ami épített. Sok a jó tapasztalat, szép ívű szerepek találtak meg, úgyhogy épül a magam kis vára ezekből az élményekből. Hirtelen a Pájinkás János előadása vagy a III. Richárdból Lady Anna szerepe jut szembe.

Szabó Csenge