Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

A MAGYAR SZÍNHÁZAK 34. KISVÁRDAI FESZTIVÁLJÁNAK  DÍJAZOTTJAI Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a felkért, háromtagú Szakmai Bizottság (Nyakó Béla, a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza és a Magyar Színházak.34.  Kisvárdai Fesztiváljának igazgatója; Balogh Tibor, valamint Pataki András) Életmű-díjjal tüntette ki a többek között a Nagyváradi Szigligeti Színház egykori igazgatóját, Meleg Vilmos színművészt. Szintén Életmű-díjat vehetett át Beke Sándor rendező, színházigazgató, a Gárdonyi Géza Színház Örökös Tagja. A szakmai díjakat Pataki András , dr. Seszták Miklós , Leleszi Tibor , és Nyakó Béla adta át: A színpadi teatralitás érvényes újrafogalmazásáért a szakmai zsűritől a legjobb előadás díját a Nagyváradi Szigligeti Színház AZ ÖNGYILKOS című előadása kapta. A huszonegyedik században is érvényes commedia de’ll arte – forma megteremtéséért a Zentai Magyar Kamaraszínház A FOGADÓSNŐ című előadását jutalmazták.    Az új vígjátéki átjárások megteremtéséért a Marosvásá

Utolsó kép. Fóliába tekert női testek, szalagmunka áldozatok egy fémcsúszda végére hányva. Felhalmozott tudásunk, tömeglétünk, az istenné válás akaratának fogdájában araszolunk valahová. Kifogyunk vagy túltengjük a világunkat – ebben a kettősségben élünk. Meg nem született gyermekek, nem kívánt magzatok, elvetett terhességek, örömanyák. A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház előadása is ezzel a felsorolással indít. Csendben és sötétben, mintha már minden elpusztult volna körülöttünk. Aztán egy jól bejáratott gépezetet látunk működésben. Ikeás munkakosztümöt idéző jelmezben hat színész a színpadon. Gyermekeket és anyákat helyeznek a munkaszalagra. Dalban beszélnek, a hatása a reklámok világát idézi. Széles mosollyal éneklik a modern béranyák, a szüléstraumák, a mesterséges megtermékenyítések történeteit. Hátborzongató, ahogyan a három férfi irányít. Az előadás első felében a nemek teljes elkülönülése provokatív. Egyszer sem látjuk a nőket felső státuszban. Kétségkívül a kisvárdai színház

Revü? Oratórium? Líra? Expresszionista színház? Nehéz műfaji keretek közé sorolni a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Az utolsó kislányok című előadását. Maja Pelević szerb kortárs írónő darabja alapvetően egy női dráma az anyaságról, ugyanakkor a születés, mint egyetemes alapélményünk és a reprodukciós ösztön, mint ősmotiváció a témát univerzális távlatokba nyitja ki és a végére egyfajta disztópiát is megfogalmaz az emberi létezésről. Az előadásról Mészáros Gábor színészt kérdeztük. Bőséggel éltek a „kényelmetlen” színház ezközeivel, szinte lerohanták a nézőket, mi volt ennek a motivációja? A rendezőnk az előadásaiban mindig teret ad annak, hogy a nézők fizikailag is ki legyenek zökkentve a megszokott rendből. Neki ez vesszőparipája. Én harmadszor dolgozom vele, és eddig ez sosem maradt el. Ő ezzel a módszerrel vonja be a nézőket. Persze ezek még nem interaktív előadások. Ma kialakult egy szinte álló kidobós harc a színészek és nézők között. Általánosságban, hogy szoktak erre rea

Vajon mitől félnek a körülöttünk levő emberek? És vajon mitől félnek a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodéves magiszteri színészosztályának hallgatói? A Zsinagógában egyszerű színpadon, takarófüggönyök nélküli térben, a fejükön fekete szemkötővel várja a nézőket a tíz hallgató, a Félelemkeresők című, Balázs Zoltán rendezte előadáson. Az előttünk kibontakozó, kaleidoszkópszerűként aposztrofált előadás egy színes és zajos összművészeti alkotás, melyben a hallgatók lehetőséget kapnak tánc- és mozgásbeli képességeik megmutatására. A színpadon történő események gyors egymásutániságában a néző gyakran csak a fejét kapkodja. Folyamatosan mini történeteket, történetrészeket, fragmentumokat látunk a színpadon. A forgatagban néha cirkuszi mutatványokat csempésznek a színpadra, valaki egykerekűvel kergeti a másikat, vagy amatőr zsonglőrmutatványt láthatunk. A feszített tempójú, gyors váltásokkal tűzdelt előadásban folyamatos az átöltözés, így az alig ötven perc sokszor egy bátor, merész, j

Myka Myllyaho: Káosz – a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház előadása Klaus Mann: Mephisto – az Újvidéki Színház előadása Üdének, valamint formailag és tartalmilag is színesnek nevezték a gyergyóiak Káosz című előadását a Szakmai Klub hozzászólói. Urbán Balázs kritikus azt hangsúlyozta, a női perspektívát bemutató darabból készült előadás kimondottan „antidepresszáns” hatású. A produkcióban nagyon szépen bomlik ki a három nő története, mondta a kritikus, jól megkomponált látványvilág kíséretében, amelyben nagyon sok apró finomságot fedezhetett fel a néző. Gyürky Kata kritikus hozzátette, ezt a darabot nagyon könnyen el lehetett volna vinni a bulvár irányába, de szerencsére nem így történt, már-már abszurdba hajló módon jelenítették meg a női sors „sírva nevetős” élethelyzeteit. Krizsik Alfonz színművész szerint nagy erénye volt az előadásnak, hogy nemcsak a nők perspektívájából szemlélt férfiakat parodizálta a játék, hanem önironikus éle is volt. Többen is beszéltek arról, hogy a

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodéves magiszteri színészosztályának Félelemkeresők című előadását láthatta a kisvárdai közönség a fesztivál végéhez közeledve. Az előadásról a rendezővel, Balázs Zoltánnal beszélgettünk. Nem ez az első alakalom, hogy hallgatókkal dolgozik. Hogyan dolgozott a jelenlegi osztállyal? A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen már harmadjára rendezek vizsgaelőadást, eddig három különböző osztállyal dolgoztam. Az első osztálynak a Bruno Schulz novelláin alapuló Augusztus című előadást rendeztem, ezzel bejártuk a világot és ennek sikeressége nyomán állt fel a jelenlegi Maladype Társulat. Másodszor abban a reményben hívtak vissza az egyetemre, hogy egy másik osztályt is pallérozzak, dolgozzak velük és lehetőleg vigyek el színészeket a társulatomba, végül két fiút el is hoztam. Ezzel a második osztállyal az Alice az ágyban című Susan Sontag-darabot mutattuk be. Az események úgy hozták, hogy a bemutatóra éppen a Covid előtt került sor, sajnos emiatt csak kétsze

2021. március 28-án mutatták be az Újvidéki Színházban Klaus Mann Mephistóját, melyet Boris Liješević rendezett. A főszereplőt, Hendrik Höfgent, Balázs Áron játssza, aki 1998 és 2016 között volt a társulat tagja. Emellett osztályvezető tanár, és határon túli munkái mellett sok magyarországi előadásban is szerepel. Vele beszélgettünk. Egy ember sorsa ez vagy korkép? Mindkettőt ide sorolnám. Korkép is, mert iszonyatosan aktuális: néha az ember azt hiszi, hogy nem, de ha jobban átgondoljuk a mindenkori helyzetet, nagy igazság van benne. Ugyanígy emberi sors is. Nem tudom meghatározni, melyik a dominánsabb, tulajdonképpen nem is igazán akartunk ezzel foglalkozni. Felróhatjuk egy művésznek, ha önkéntelenül (vagy direkt) kiszolgál egy politikai ideológiát? Hendrik Höfgen miért hódol be? Embere válogatja, többségében meggyőződések alapján kötődnek egy-egy ideológiához. A színművészetnek nem az a feladata, hogy kiszolgáljon egy rendszert, sőt, inkább a hiányosságaira kellene rámutatnia. Höfgen

Kommunistából lesz a nácik kirakatszínésze, kulturális atyaúristene, a Berlini Állami Színház igazgatója, Hendrik Höfgen. Az Újvidéki Színház előadásában Balázs Áron érzékletesen játssza el a 180 fokos fordulatot. Megmutatja, hogy kezdetben Höfgen jobban hisz a kommunista eszmékben, mint a színészi képességeiben. Mozgalmárként szinte lángol. Meggyőződéssel folyik belőle a szó. Fölöttébb lelkes. Színészként kétségek gyötrik, hogy egyáltalán tehetséges-e, van-e keresnivalója a pályán? De azért törtet és törtet, mind feljebb akar jutni, Hamburgból Berlinbe, meghatározó főszerepekbe. És ezért semmi nem drága számára. Színház a színházban játék ez, Janja Valjarević díszlettervező piros kis lámpákkal szinte be is keretezi a színt, és egy hatalmas tükröt, amiben gyakran mi is láthatjuk magunkat. Olyan az egész mintha kitágított méretű színházi öltözőben lennénk, ahol a színész civilben, de már sminkben, már némiképp a szerepében is, szembe tud nézni magával. Ha tud. Ne a tükröt okold, ha a

Abszurd, klisé-paródia három nőről, három nő életéről, munkahelyi, párkapcsolati problémáikról, és társadalomban elfoglalt szerepükről, ezt hozza be a színpadra a Káosz című kortárs finn darab. A Gyergyószenmiklósi Figura Stúdió Színház előadása kapcsán a rendezővel, Deli Szófiával és a dramaturggal, B. Markó Orsolyával beszélgettünk. Egy finn kortárs szövegből csináltak előadást, ami elég ritka a magyar színházi életben. Hogy találták meg a darabot? Az igazgatónk kért fel engem, hogy rendezzek egy néhány szereplős darabot, amiben csak nők játszanak. Ez egy elég nehéz feladat, mert a drámairodalom nem bővelkedik ilyen szövegekben. Én régről ismertem Mikka Myllyaho egy korábbi darabját, a Pánikot, és ez, amivel most dolgoztunk, annak a folytatása, nagyon jó anyag, kifejezetten nőkre írva. Persze, az eredeti szöveget rendesen átvariáltuk Orsival. Ez pontosan mit jelent? A finn szöveget megpróbáltuk erdélyire szabni. Helyspecifikus előadást szerettünk volna, így a női karakterek problémái

El kell fogadnunk: a nők manapság fontosabbak a színház világában, mint a férfiak. Nemcsak azért, mert a magyar közönségbeli arányuk érezhetően meghaladja az ötven százalékot vagy mert a leghatásosabb színészek között több a nő, mint a férfi, hanem mert a patriarchátus szemléletmódja alapján megképződő hátrányos helyzetükben is képesek jelentős művészi értékeket teremteni. Mivel a női-férfi viszonyokat nem érdemes sportversenyek mintájára nézni, a nők sikereinek örülhetnek, a tragédiáikon kesereghetnek a férfiak is. A finn kortárs író, Mika Myllyaho , aki a Helsinki Színiakadémián színházrendezőként végzett, első darabját Pánik címmel három olyan harmincas éveiben járó férfiről írta, aki idegösszeomlásig jut. Ő rendezte meg a komédia ősbemutatóját, amelyet az elmúlt tizenöt évben már számos helyen előadtak (Magyarországon felolvasó színházi formában). Ennek egyfajta folytatása lett a Káosz című fekete komédia, amely három harmincas nőről szól. Parádésan jó darab – nagyobb siker, mint

  Tolsztoj: Az élő holttest – az Aradi Kamaraszínház és a szegedi Pinceszínház közös produkciója Georg Büchner: Woyzeck – a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának előadása Érdekes színházi formának és értékes, elgondolkodtató előadásnak tartották a közös aradi-szegedi produkciót Tolsztoj művéből a Szakmai Klub hozzászólói. A különleges forma részeként beszéltek arról, hogy a nézők helyet kaptak a darabban szereplő lakodalmas asztalnál, amit volt, aki örömmel, volt, aki némi fenntartással fogadott, bár a többségnek tetszett ez a megoldás. Az előadás alkotói arról számoltak be, hogy az eredeti helyszínen, Szegeden is vendégül látják a közönséget, ami legtöbbször hosszú beszélgetésekbe torkollik a befejezés után. Szó esett az előadás zenéjéről is, néhányan furcsállták, hogy miért éppen balkáni zene volt jelen a produkcióban. Ezzel kapcsolatban Kozma András dramaturg elmondta, mivel itt cigány dalok voltak, nem volt indokolatlan, hiszen az orosz arisztokrácia mulatságai

A Figura Stúdió Színház a Kisvárdai Sport Hotel éttermét tegnap estére birtokba véve varázsolt nekünk egy előadást. Ugyan egyetlen színész szereplésével létrejövő produkcióról van szó, mégis végig érezhető, hogy itt több ember összehangolt munkájáról beszélhetünk. Kolozsi Borsos Gábor és Márkó Eszter rendező mellett Zsigmond András séf, Korpos Szabolcs zongorista és Sike Tamás több bora is fontos szerepet kapott. Sokat tesz hozzá, hogy ez az előadás nem csupán látványban és hangzásban ad nekünk valamit, hanem jó gasztroszínházhoz híven az ízlelőbimbóinkat is megszólítja. Elsőre úgy éreztem, hogy a borok válogatásán van a hangsúly, később ez azonban kiegészült az ételekkel. Már nem csupán az volt fókuszban, hogy milyen italt fogyasztunk, hanem az is, hogy melyikhez milyen ételt párosítunk. Asztaltársainkra, ízlelésünkre és Kolozsi Borsos Gábor játékára is kellett figyelmet fordítanunk, ami így erős koncentrációt igényelt. A szórakozás, a jókedv és a fokozatos oldódás mégsem maradha