Ugrás a fő tartalomra

A színész mindig a saját igazát keresi

2021. március 28-án mutatták be az Újvidéki Színházban Klaus Mann Mephistóját, melyet Boris Liješević rendezett. A főszereplőt, Hendrik Höfgent, Balázs Áron játssza, aki 1998 és 2016 között volt a társulat tagja. Emellett osztályvezető tanár, és határon túli munkái mellett sok magyarországi előadásban is szerepel. Vele beszélgettünk.


Egy ember sorsa ez vagy korkép?

Mindkettőt ide sorolnám. Korkép is, mert iszonyatosan aktuális: néha az ember azt hiszi, hogy nem, de ha jobban átgondoljuk a mindenkori helyzetet, nagy igazság van benne. Ugyanígy emberi sors is. Nem tudom meghatározni, melyik a dominánsabb, tulajdonképpen nem is igazán akartunk ezzel foglalkozni.

Felróhatjuk egy művésznek, ha önkéntelenül (vagy direkt) kiszolgál egy politikai ideológiát? Hendrik Höfgen miért hódol be?

Embere válogatja, többségében meggyőződések alapján kötődnek egy-egy ideológiához. A színművészetnek nem az a feladata, hogy kiszolgáljon egy rendszert, sőt, inkább a hiányosságaira kellene rámutatnia. Höfgen esetében ezt úgy élem meg, hogy valamilyen kompromisszumot köt. Ebben a politikai helyzetben, történelmi szituációban nem volt visszaút, vagy ha lett is volna, az ő elégedetlensége nem hagyta, hogy visszalépjen. Ez volt a veszte.

Kaphat felmentést?

Ez is nézőpont kérdése. Mindig abban reménykedem, hogy a színész úgy formál meg egy szerepet, hogy az ő igazát keresi. Nem én alakítom ki – mint színész – a véleményemet a karakterről, hanem tudnom kell, hogy amit ő tesz, az indokolt és alátámasztott. Az életben is a saját ítélőképességünk alapján döntünk, ez lehet jó és rossz is.

Egy ilyen előadás létrehozásához szükséges a karakterek lelkének legmélyére ásni. Mit talált Höfgenben szimpatikusnak?

Színész vagyok, és ő is az.

A legtöbb jelenetközi váltás szinte a semmiből, bármilyen szcenikai jelzés nélkül történik meg. Mennyire okoz kihívást a hirtelen érzelemváltozások megjelenítése?

Eleinte szokatlan volt, aztán ahogy elfogadtuk ezt a jelrendszert és a rendező elképzelését, már problémamentes volt a folyamat. Gördülékennyé teszi az előadást ez a megoldás. Nem hiszem, hogy a nézőknek ez problémát jelenthet, hiszen a második után már ők is olvasni tudják a jeleket.

Vendégművészként vett részt az előadásban. Milyen volt főszereplőként visszatérni az Újvidéki Színházba?

A csapatot nagyon jól ismerem, úgy fogadnak, mintha az övék lennék. Ezzel nem volt gond.

2005 óta tanít az Újvidéki Színművészeti Akadémián. Milyen a viszonya a tanítással, illetve a diákokkal?

A diákokkal próbálok nagyon jó kapcsolatban lenni. A tanítás mindig bizonytalan, de úgy érzem, hogy erre valahol szükség is van, mert nem érezném magam jól, ha minden óra előtt nyugodt lennék. Izgalom van bennem, egyfajta kérdés, vajon jó útra tudom-e őket vezetni, ne magamat adjam oda, hanem ők próbáljanak kifejlődni olyanná, amilyen az ő egyéniségük, gondolkodásuk, hogy megtalálják a saját színházi világukat.

Szűk egy napot tölt idén Kisvárdán: milyen élmények érik így a fesztiválon?

Ez az év nagyon rövid, hogy úgy mondjam. Este érkeztünk, sajnos így a tegnapiakból egy előadást sem láttam. Azt kell, hogy mondjam, nem tudom, milyen lehet az idei fesztivál. Tényleg úgy érkeztem, mint egy vendég. Régen az elejétől a végéig itt voltak a társulatok, megnéztük egymást, véleményt cseréltünk, sajnos ez most nincs.

Szalánczi Ágota
Képek: Tugya Vilmos

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk, humor, háború

Jól ismert történet, új köntösben Elég csak kimondani vagy leírni – mindenféle magyarázat nélkül –, hogy Švejk, ami bizonyosan többünk számára ismerősen cseng. Ebben közrejáthatott az is, hogy Jaroslav Hasek cseh humorista és író Švejk, a derék katona című alkotását csaknem hatvan nyelvre fordították le, köztük magyarra. A mű alapján ezúttal Kaj Ádám rendezésében készült el a Švejk az óbudai Térszínházban dark operett, avagy zenés monarchiasirató műfaji megjelöléssel. A Kehely kocsmától a frontig egy egészen sajátos atmoszférát teremtő dalok kíséretében jutunk el, amelyek szövegét Vörös István, zenéjét pedig Bucz Magor jegyzi. A zene szerves része az előadásnak Az előadás a Déryné Program Barangoló alprogram részeként készült el, így díszlet kidolgozásánál fontos szempont lehetett, hogy könnyen utaztatható legyen. Orth M. Dániel, aki a látványért felelt, a Kehely kocsma terében megtalálható díszletek áthelyezésével – és funkciók átruházásával – oldotta meg a különböző helyszínek látván...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...

Csatában az „orgonizmus” ellen

Különleges, napjainkra erősen reflektáló előadást készített Ricz Ármin a Szabadkai Népszínházban. A rendezőt a Tartuffe-előadás kapcsán pályájáról is kérdeztük. Ha jól tudom te színészként kezdted a pályát. Miért, mikor döntöttél úgy, hogy rendezőként is dolgoznál, tanulnál? Másfél éve vagyok a Szabadkai Népszínház társulatánál, és körülbelül azonos arányban kapok színészi és rendezői feladatokat. Már a színművészetin fölébredt bennem a vágy, hogy rendezzek is. Mi egy háborús generáció vagyunk, folyamatosan azt tapasztaltam, hogy kis létszámú csoportokban dolgoztam. Néztük folyamatosan az osztálytársainkat, és akkor éreztem meg, hogy mennyire fölvillanyozó érzés tud lenni, hogyha felcsillan egy-egy jó gondolat, vagy egy instrukció, amivel a társainkat segíthetjük. Miben láttad a Tartuffe relevanciáját és hogyan, miért tud ez a dráma működni most, 2024-ben Szabadkán? Én választottam a szöveget, mert azt gondolom, hogy egy jól működő darab. A közösségi média és az internetes kommunikáció...