Ugrás a fő tartalomra

A színész mindig a saját igazát keresi

2021. március 28-án mutatták be az Újvidéki Színházban Klaus Mann Mephistóját, melyet Boris Liješević rendezett. A főszereplőt, Hendrik Höfgent, Balázs Áron játssza, aki 1998 és 2016 között volt a társulat tagja. Emellett osztályvezető tanár, és határon túli munkái mellett sok magyarországi előadásban is szerepel. Vele beszélgettünk.


Egy ember sorsa ez vagy korkép?

Mindkettőt ide sorolnám. Korkép is, mert iszonyatosan aktuális: néha az ember azt hiszi, hogy nem, de ha jobban átgondoljuk a mindenkori helyzetet, nagy igazság van benne. Ugyanígy emberi sors is. Nem tudom meghatározni, melyik a dominánsabb, tulajdonképpen nem is igazán akartunk ezzel foglalkozni.

Felróhatjuk egy művésznek, ha önkéntelenül (vagy direkt) kiszolgál egy politikai ideológiát? Hendrik Höfgen miért hódol be?

Embere válogatja, többségében meggyőződések alapján kötődnek egy-egy ideológiához. A színművészetnek nem az a feladata, hogy kiszolgáljon egy rendszert, sőt, inkább a hiányosságaira kellene rámutatnia. Höfgen esetében ezt úgy élem meg, hogy valamilyen kompromisszumot köt. Ebben a politikai helyzetben, történelmi szituációban nem volt visszaút, vagy ha lett is volna, az ő elégedetlensége nem hagyta, hogy visszalépjen. Ez volt a veszte.

Kaphat felmentést?

Ez is nézőpont kérdése. Mindig abban reménykedem, hogy a színész úgy formál meg egy szerepet, hogy az ő igazát keresi. Nem én alakítom ki – mint színész – a véleményemet a karakterről, hanem tudnom kell, hogy amit ő tesz, az indokolt és alátámasztott. Az életben is a saját ítélőképességünk alapján döntünk, ez lehet jó és rossz is.

Egy ilyen előadás létrehozásához szükséges a karakterek lelkének legmélyére ásni. Mit talált Höfgenben szimpatikusnak?

Színész vagyok, és ő is az.

A legtöbb jelenetközi váltás szinte a semmiből, bármilyen szcenikai jelzés nélkül történik meg. Mennyire okoz kihívást a hirtelen érzelemváltozások megjelenítése?

Eleinte szokatlan volt, aztán ahogy elfogadtuk ezt a jelrendszert és a rendező elképzelését, már problémamentes volt a folyamat. Gördülékennyé teszi az előadást ez a megoldás. Nem hiszem, hogy a nézőknek ez problémát jelenthet, hiszen a második után már ők is olvasni tudják a jeleket.

Vendégművészként vett részt az előadásban. Milyen volt főszereplőként visszatérni az Újvidéki Színházba?

A csapatot nagyon jól ismerem, úgy fogadnak, mintha az övék lennék. Ezzel nem volt gond.

2005 óta tanít az Újvidéki Színművészeti Akadémián. Milyen a viszonya a tanítással, illetve a diákokkal?

A diákokkal próbálok nagyon jó kapcsolatban lenni. A tanítás mindig bizonytalan, de úgy érzem, hogy erre valahol szükség is van, mert nem érezném magam jól, ha minden óra előtt nyugodt lennék. Izgalom van bennem, egyfajta kérdés, vajon jó útra tudom-e őket vezetni, ne magamat adjam oda, hanem ők próbáljanak kifejlődni olyanná, amilyen az ő egyéniségük, gondolkodásuk, hogy megtalálják a saját színházi világukat.

Szűk egy napot tölt idén Kisvárdán: milyen élmények érik így a fesztiválon?

Ez az év nagyon rövid, hogy úgy mondjam. Este érkeztünk, sajnos így a tegnapiakból egy előadást sem láttam. Azt kell, hogy mondjam, nem tudom, milyen lehet az idei fesztivál. Tényleg úgy érkeztem, mint egy vendég. Régen az elejétől a végéig itt voltak a társulatok, megnéztük egymást, véleményt cseréltünk, sajnos ez most nincs.

Szalánczi Ágota
Képek: Tugya Vilmos

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...