Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Szabadkai Népszínház címkéjű bejegyzések megjelenítése

Vajdasági abszurd tükörben

Tyúklétra - avagy mi csorog a nyakunkba  címmel mutatta be ízig-vérig saját produkcióját a Szabadkai Népszínház társulata. A darab ugyanis a teátrum drámapályázatának nyertese volt 2019-ben, Rókus Zoltán zenés vígjátékának szövege is először a Szabadkai Népszínházban hangzott el egy felolvasószínházi programon. Kovács Nemes Andort, a teátrum nemrég kinevezett művészeti vezetőjét először az előadás születéséről kérdeztük. - Minden ősszel, október 29-én ünnepeljük a délvidéki magyar színjátszás napját Szabadkán. Idén pont 80 évvel ezelőtt kezdődött a Vajdaságban a magyar színjátszás, akkor volt az első bemutatója a Szabadkai Népszínház magyar társulatának. Ez Balázs Béla Boszorkánytáncának 1945-ös bemutatója volt, ennek emlékezetére minden évben átadjuk a Pataki Gyűrű-díjat. Pataki László volt ugyanis az első művészeti vezető, ő indította el a magyar nyelvű színjátszást a Vajdaságban. Ez nagyon nagy ünnep nekünk, egy egész hetes ünnepségsorozatot jelent, amikor vendégül látjuk a...

Muzsikával csábítanak színházba

Kellemes hangulatot adott a nézőknek a szabadtéri színpadon a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának előadása, amely Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című művéből készült. A László Sándor rendezte zenés vígjáték egyik főszereplőjével, Hajdú Tamással készítettünk interjút. Hogyan fogadta a közönség a hagyományos formákkal telített előadást Szabadkán, illetve itt, Kisvárdán? Szabadkán mi ezt szeptemberben mutattuk be, illetve azóta teltházzal játsszuk, ugyanis a Szabadkai Népszínháznak – legalábbis amióta én ott vagyok – van egyfajta műsorpolitikája, amely szerint évadonként négy darabot mutatunk be, ebből a négyből egy mindig zenés. A nézőink szeretik a zenés darabokat, persze aztán mást is néznek, ami nem ilyen világot képvisel, ami nem feltétlenül zenés. Igazából azt is mondhatom, ezzel a műfajjal tudjuk becsábítani őket a színházba, hogy megnézzenek mást. Itt viszont az az igazság, hogy nem tudom, hogy hogyan fogadta a közönség, ugyanis olyan szabadtéri színpadon játsz...

A négy testvér egymás melletti létezése

Sebestyén Aba színészként kezdte pályáját, de már diákként érdekelte a rendezés. A pályára kerülése után alig nyolc évvel már szemből nézte a színpadot. Szerinte a rendezéshez szorosan kapcsolódik a pedagógiai munka, így amikor 2002-ben meghívták a Marosvásárhelyi Egyetemre tanítani, igent mondott. Eleinte a színészekkel foglalkozott, de ma már a rendező szakot vezeti.  A Három nővér előadását 2021-ben mutatták be a Szabadkai Népszínházban, ezzel nyitották meg a brassói V. Magyar Színházi Fesztivált, és ezt láthatták most Kisvárdán a nézők. Hogyan került kapcsolatba a szabadkai társulattal, és milyen volt velük dolgozni? Egy ilyen összetett, zeneileg is kidolgozott előadáshoz milyen alkotótársakra van szükség? A szabadkai társulattal való együttműködést Gyarmati Katá nak köszönhetem, ő hívott fel még 2014 körül, hogy van lehetőségem megrendezni a Bolondok táncá t, ami engem egyébként is foglalkoztatott. Közben nagyon jó szakmai és baráti kapcsolat alakult ki a társulattal. A Lil...

Szép kis családi portré!

A hétfői fesztiválnap a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának előadásával kezdődött. Mint tudjuk, a koronavírus-járvány miatt bevezetett – folyamatosan változó – korlátozások, szabályok rendkívül nehéz helyzet elé állították a színházi alkotókat is. A szóban forgó társulat A gyászoló család című előadásának koncepciója is az éppen akkor aktuális szerbiai rendeletekhez igazodott, s a játékidő így körülbelül egy órára rövidült. Branislav Nuśić 1935-ös színdarabja egyrészt egy referenciapont a szerb színjátszásban, másrészt az alapkonfliktusa mindenkor aktuális, mindig újabb és újabb értelmezésekre ad lehetőséget. A kisvárdai versenyelőadás közönsége ezúttal Andrej Boka rendező olvasatával ismerkedhetett meg. A szerencsétlenül, egy kandallóban elhunyt gazdag rokon temetésén megjelenő – távoli és még távolibb – rokonok egymással, illetve a bejárónő, Danica (Pámer Csilla) és az elhunyt hozzátartozói közötti viszonyok és érzelmek már a kezdetektől egyértelműek. S csakhamar kiismerjük a j...

Társadalmi hagyatékok

A Szabadkai Népszínház egy szerb klasszikust, Branislav Nušić A gyászoló család című drámájának izgalmas interpretációjával érkezett az idei fesztiválra. A munkafolyamatról, szöveg és vízió viszonyáról az előadás fogadtatásról Andrej Boka, a darab rendezője mesélt a Kisvárdai Lapoknak. Milyen benyomásaid vannak a kisvárdai fesztiválról? Jártál már korábban a városban? Rendkívül izgalmas az atmoszféra a fesztivál körül, szóval nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy a darab be lesz mutatva Kisvárdán. Sok vajdasági színésztől és rendezőtől hallottam a fesztiválról, de én magam még nem jártam itt. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lehet ebben a környezetben megmutatni az előadást. Hogyan dolgoztatok ezzel a közismert anyaggal? A szöveg az egyik legismertebb, legkultikusabb szerb dráma. Alig van Szerbiában olyan színház, amely ne tűzte volna valamikor a repertoárjára. Izgalmas volt ezzel a matériával dolgozni, Oláh Tamás dramaturggal igyekeztünk a színészek improvizációit is beleépíteni ...