Tyúklétra - avagy mi csorog a nyakunkba címmel mutatta be ízig-vérig saját produkcióját a Szabadkai Népszínház társulata. A darab ugyanis a teátrum drámapályázatának nyertese volt 2019-ben, Rókus Zoltán zenés vígjátékának szövege is először a Szabadkai Népszínházban hangzott el egy felolvasószínházi programon. Kovács Nemes Andort, a teátrum nemrég kinevezett művészeti vezetőjét először az előadás születéséről kérdeztük.
- Minden ősszel, október 29-én ünnepeljük a délvidéki magyar színjátszás napját Szabadkán. Idén pont 80 évvel ezelőtt kezdődött a Vajdaságban a magyar színjátszás, akkor volt az első bemutatója a Szabadkai Népszínház magyar társulatának. Ez Balázs Béla Boszorkánytáncának 1945-ös bemutatója volt, ennek emlékezetére minden évben átadjuk a Pataki Gyűrű-díjat. Pataki László volt ugyanis az első művészeti vezető, ő indította el a magyar nyelvű színjátszást a Vajdaságban. Ez nagyon nagy ünnep nekünk, egy egész hetes ünnepségsorozatot jelent, amikor vendégül látjuk a többi színházat is a délvidéki régióból. 2004 óta meghirdetünk egy drámapályázatot is, népszerűsítve a drámaírást, főleg a fiatalok körében. A vajdasági drámaírókra fókuszálunk, de természetesen el szoktunk fogadni határon túlról is drámapályázatokat. Nincs megkötés a témában, mindenki arról ír, amiről akar. A darabok közül kiválasztunk kettőt és felolvasószínházat rendezünk belőlük. Így született meg a Tyúklétra is Rókus Zoltán tollából. Egyébként a temerini amatőr társulat László Sándor rendezésében már színpadra vitte, miután mi felolvastuk. Amikor 2024 december 31-én megtudtam, hogy én leszek a művészeti vezetője a társulatnak, és gyorsan kellett valami, amit bemutatunk, ezt választottam.
- Nemcsak a drámaíró, hanem a téma is kötődik a Vajdasághoz?
- Ízig-vérig vajdasági drámáról van szó, ez tulajdonképpen egy abszurd vígjáték. Vajdasági embereknek szól, vajdasági emberekről, de egyébként bárki felismerheti magát benne, főleg a Balkánon, vagy itt, Kelet-Európában. Ilyen értelemben máshol is lehet aktuális. Szórakoztató előadás, rengeteg zenével, sok abszurditással, én nagyon örülök, hogy jól fogadta a közönség és azóta is teltházzal játsszuk. Nehezen jutunk ki a színházunkból, így ez lesz az első alkalom, hogy máshol, fesztiválon játsszuk, de remélem, hogy még hosszú élete lesz az előadásnak. Bízom benne, hogy a kisvárdai fesztivál is viszi majd a hírét. Kíváncsi vagyok, hogyan fogadják máshol a nézők ezt a „vajdasági sztorit”.
- Említette, hogy nem olyan régen vette át a művészeti vezetését a színháznak. Milyen művészeti koncepciót szeretne, lesz-e valamiféle irányváltás a korábbi művészeti vezetőkhöz képest?
- Sok új nincs a nap alatt, de talán abban lesz picit változás, hogy az előző művészeti vezetők inkább a művészszínház felé mozdultak el, én szeretnék sok mindenre hangsúlyt fektetni, a szórakoztatásra is, a zenés darabokra, a mélyebb tartalmakra és az ifjúságra is, amennyire a financiális körülmények és az energiáink engedik. Jó lenne minél több réteget megszólítani, ezért fontos, hogy klasszikusokat is éppúgy játsszunk, mint kísérleti produkciókat. Szabadkán ráadásul ott van a Kosztolányi Dezső Színház is, amely inkább a kísérleti színházzal foglalkozik. Persze a színészeknek is kell a változatosság, nem lehet mindig zenés vígjátékokat játszani. Ugyanakkor a nevünkben is szerepel, hogy népszínház vagyunk, tehát ki kell szolgálnunk a „népet”, amennyire tudjuk.
- Milyen körülmények között működnek? Van átjárás más színházakkal? Tudnak fiatalítani?
- Jellemzően segítjük egymást. A Zentai Kamaraszínházzal a legjobb most a kapcsolatunk, de ugyanígy játszik színészünk az Újvidéki Színházban is, Kosztolányi Dezső Színházban is. Szerencsére most olyan vezetősége van mind a négy profi színháznak a Délvidéken, hogy gond nélkül tudunk együttműködni. 17-en vagyunk, velem együtt, hiszen én is színész vagyok, de most inkább nem játszanék addig, amíg a művészeti vezetéssel foglalkozom. Szeptembertől talán még két színészt fel tudunk venni, ez még nem teljesen biztos. Az infrastrukturális körülményeink elég mókásak. Immáron 17 éve várjuk, hogy visszaköltözzünk az eredeti épületünkbe, most talán már közel vagyunk hozzá, szeptemberben az irodák és a próbatermek már biztosan átöltöznek, már tervezzük a megnyitó produkciót is. Optimista vagyok, de meglátjuk. A fiatalítás időről időre sikerül, de mindig nehéz. Az utóbbi időben két új, fiatal rendezőnk is van, Ricz Ármin és Némedi Emese személyében, Emese most végez Marosvásárhelyen rendező szakon, vele már tervezünk is a következő évadra, annyit elárulhatok, hogy nagyon izgalmas szöveget választott, illetve ír majd a társulatra. Még nem hirdettünk évadot, de annyit megígérhetek, hogy szórakozással és gondolkodással is várjuk majd a nézőket, szerintem izgalmas évadnak nézünk elébe.
Ungvári Judit
Megjegyzések
Megjegyzés küldése