„Nem kiabáltam a természetet, Csak érzém, mit szivembe ültetett; S midőn szerelmet a leánynak esdék: Nem oly szagú volt mint a nyomdafesték.” Ekként szabadna szeretni bort, nőt és hazát. A hivatásos olvasóvá, szerkesztővé lett Arany János intelemözöne, a Vojtina ars poétikája, programválogató hivatásos nézőként gyakran fülembe cseng. Figyelmetlen bakfis-e a reménybeli naiva, ha előbb visít fel a jelenetben, mint a pofont kapja? Vagy abszurd? Utóbbi hangnem lényegi eleme, hogy a reakció előzze meg az érzékelést. A „Nem a való hát: annak égi mássa / Lesz, amitől függ az ének varázsa” kezdetű strófa szinte bármire feljogosít: érzékelés – észlelés – reakció: az idegrendszerünk természetes válasza a bennünket érő ingerekre, tetszőleges sorrenden bekövetkezhet korunk színpadán. Az érzékek laboratóriuma a színház általában is, de a világjárvány okozta karantén-helyzetben, amikor esélytelen volt a nézőkkel való találkozás, jelesül kidomborodott a próbák képességfenntartó műhelyjellege, az...
Híreket, interjúkat, kritikákat, érdekességeket közlünk a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljáról