2022. június 24. és július 2. között rendezik meg a 34. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválját. A Zentai Magyar Kamaraszínház a fesztivál díszvendégeként három produkcióval érkezik, a középiskolások által minden évben várt workshopot ezúttal Balázs Zoltán színész-rendező vezeti, ismét készülnek előadásokkal a határon túli színészhallgatók és fellép a beregszászi társulat is a háború árnyékából.
Balogh Tibor hetedik éve válogatja a fesztivál versenyprogramjait, az ő gondolatait osztjuk meg alább:
Két évig dacolt a koronavírussal a Fesztivál immunrendszere. 2020-ban a kisvárdai volt az egyetlen ilyen típusú országos rendezvény, amelyet módosított időpontban ugyan, de a teljes programjával sikerült megvalósítani. Felidézve a harmincharmadikat, szintén a Covid-19 okozta nehézségek jutnak eszünkbe: az előkészítés mindvégig járványveszélyben folyt, a versenyprogram kialakításához szükséges határátlépéshez nem volt egyszerű engedélyt szerezni, s nem lehetett tudni, megtarthatjuk-e egyáltalán az előadásokat. Nem ígérkezett könnyebbnek az idei program összeállítása sem.
„SZÖFESZT” – „a szövődmények fesztiválja”. Ilyen, hogy a felborult munkarend miatt Kisvárda idejére csúszik a kolozsvári társulat két bemutatójának főpróbahete, s hiába készültek kiemelkedő évaduk több előadásával, az összes színészük elfoglaltsága miatt, egyikkel sem lehetnek jelen. Szövődmény lehet az alkotás hirtelen visszanyert szabadságában szárnyra kelő képzelet is: Sardar Tagirovsky Csongor és Tündéje rendezésében a vezérmotívum, az aranyalmafa, maga a szatmárnémeti színházterem pompás csillárja, ami szállíthatatlan, helyettesíthetetlen; diszkvalifikálja az előadást. Nem szabad elfeledkeznünk a színházbezárások szövődményéről sem. Visszatalál-e a közönség, vagy elillant örökre? A nézők kedvét keresendő, születtek olyan előadások, amelyek stílusához, a könnyedséghez, nincsenek hozzászokva a társulatok: hiábavaló szándéknak bizonyult, hogy a populáris műsorsávban is a határon túliak szerepeljenek.
„VÍGABSZURD” – vagy mégis? A saját terméknek mondott műfajnévvel a személyes-kedvenc előadásaim. Az abszurdban sem csak a véglényeké a világ, lehet a derű is képtelen. Keresztes Attila átköltésében ilyen A doktor úr, Molnár Ferenc zenével dúsított darabja, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatától. Az Aradi Kamaraszínház és a Szegedi Pinceszínház közös produkciója, Az élő holttest (Lev Tolsztoj elbeszélése nyomán) eredetileg egy hullaházszerű pincevendéglő lakodalmi asztala körül játszódik. Tapasztó Ernő rendezésében, tömény Gogol. Gogoli virtusra vall Botos Bálint munkája is, aki korábban a nagyváradi Szigligeti Színház Lila ákác című előadásával elnyerte a Magyar Színházak 32. Kisvárdai Fesztiválja legjobb előadásának járó díjat, az érzéki képtelen szférájában idézve meg Szép Ernő drámáját. Stílusváltása szintúgy a nagyváradiakhoz köti: Nyikolaj Erdman műve, Az öngyilkos lesz tőlük látható. A beregszásziak Forráspont (Yasmina Reza: Az öldöklés istene) c. előadását ukrán művész, Oleh Melnicsuk színrevitelében láthatjuk, s nem utolsósorban hallhatjuk, amint a társaság elől rejtegetetett nagymama akkorát szellent, hogy beleroggyannak a vécéfalak. A vígabszurd mintadarabja gyergyószentmiklósi hozomány: a Káosz, Myka Myllaho tollából. Deli Szófia instrukciói szerint, sok közös ötlettel, hárman játsszák el egymás élettörténeteit (nők a férfiszerepeket is): igazodni akarnak a társadalom diktálta énképükhöz, ami közben önkéntelen feszegetik annak rámáját: cuki szörnyek, ilyenek nincsenek is, vagy mindnyájan ilyenek vagyunk?
A BŰN MISZTIKUMA. Az Urbán András művészeteszményét követő Kosztolányi Dezső Színház markáns ízlésű rendezőt hívott, nem először, amiként Kisvárdán is szerepelt már munkájával Kokan Mladenović (Gusztáv a hibás mindenért). Az ember árulény, az önmagát kínáló portéka, mondja Maja Pelević szavaival Az utolsó kislányok előadása. A tetteik mentségét vagy éppenséggel a vétkük szépségét kereső, magyarázó, hirdető hősök arcképcsarnoka ez a témablokk. Ide tartozik Sebestyén Abától a Három nővér (Szabadkai Népszínház Magyar Társulat), Vladimir Anton rendezése, a Száll a kakukk fészkére (Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely), Theodor Christian Popescu színrevitelében a Szerelem és más bűntények (Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy). Hol a polgármester, amikor prostituáltnak adják el a gyerekeket? – tevődik fel a kérdés Schwechtje Mihály: Az örökség c. drámája kapcsán. Rédli Károly rendezésében, a Komáromi Jókai Színház előadása. Klaus Manntól a Mephisto jól ismert történet, Boris Liješević rendezésében, korrektül idézi fel az Újvidéki Színház. Albu István rendezése a témakör leg-lényegéig hatoló, a bűnkörök egymásra és egymásból rajzolódását precízen megmutató előadás: Büchnertől a Woyzeck (Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat).
DÍSZVENDÉG A ZENTAI MAGYAR KAMARASZÍNHÁZ
Úgy forogta ki magát az idő, hogy Tamási Áron halála 55. évfordulója kapcsán szövetkezett a Soproni Petőfi Színház a zentai társulattal az Ördögölő Józsiás együttes színrevitelére. Az évfordulót nem lehetett a járványhoz igazítani, amely miatt a bemutató megcsúszott valamennyire, de éppen időben volt ahhoz, hogy Szarka Gyula kitűnő zenéjével (Pataki András rendezése) Kisvárdára megérkezhessen ez a felnőttek, gyermekek és a szakmai közönség számára egyaránt figyelemre méltó zenés tündérjáték.
Ugyancsak járványi akadály miatt nem érkezett meg tavaly Zentáról A fogadósnő, Mészáros Tibor vígabszurd felhangú Goldoni-rendezése. Ismét az idő fortélyos fordulata, hogy közben gazdát cserélt benne a főszerep. Mirandolinát immár Székely Bea játssza, aki nemrégiben bemutatkozott egy monodrámával is. Alessandro Baricco: Novecento c. darabját játssza versenyen kívül, Táborosi Margaréta tanácsai szerint.
E három eseményszál kedvező egymásra hajlásának eredménye a díszvendégi státus. Törekvő, fiatal társulat – a figyelem érdemük szerint való."
Balogh Tibor
Megjegyzések
Megjegyzés küldése