Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Alig érkeztünk meg a fesztivál elején Kisvárdára, úgy elröppent ez a néhány nap, mintha csak percek lettek volna, és máris itt volt augusztus 25., kedd. Ez a nap a nők napja volt, hiszen mindhárom keddi előadás, a Zsiga és a nők , a Gyöngyhajú lány balladája , valamint a Pornó – Feleségem története is róluk szólt. Humorral, vagy meseszerűen, keserédesen, vagy húsba vágón. A szakmai beszélgetésen az előző este látott Függöny , a marosvásárhelyi Spectrum Színház előadása került terítékre. Szintén egy nő áll a középpontban, a cselekmény szerint ugyanis Tamás Évát a rendszerváltozás előtti romániai diktatúra a bolondokházába juttatta. Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója elmondta, hogy a sajátosan kelet-európai, 20. századi sztorit egy bizonyos kor fölött átélték mindannyian, s hogy ki az őrült, arra egyértelműen a válasz: a rendszer volt az. Kincses Elemér, aki nővére regényéből írta a darabot, és rendezte, és a többi hozzászóló is egyetértett abban, hogy fel kell dolgoznu...

A kisvárdai fesztiválközönség idén egy egészen friss produkcióval is találkozhatott, hiszen a Pornó című előadás második alkalommal áll a nézők elé. Ennek kihívásairól beszélgettünk Imre Évával, az előadás főszereplőjével. Most még abban a fázisban vagyunk, amikor kóstolgatjuk, hogyan tudjuk kialakítani a nézőkkel a közös nyelvet. Vannak olyan pillanatok, amikor kiszólunk és kapcsolatot teremtünk velük, majd a következő pillanatban már benső, személyes történetünk folytatódik. Ezeknek meg kell találni az arányát. Hogyan tudták ezt az előadást létrehozni a vírusveszély közepette? Nálunk két hónapig karantén volt. Egy idő után bejelentették, hogy bizonyos előírásokat betartva már lehet próbálni, ugyanakkor azt még nem tudtuk, mikor lehet játszani. A Gyulai Várszínház Összművészeti Fesztiválján tartottuk a bemutatót. Miként lehet felkészülni egy ilyen érzékeny szerepre és mennyire nehéz ezt az előadás után lerakni? Ez a történet arra az időre nyúlik vissza, amikor én születtem – emiatt a...

Majdnem húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Visky András az 1989 végén Romániában megélt személyes, családját érintő drámáját – vagyis harmadik gyermeke elvesztését még magzatként – papírra tudja vetni, P ornó - Feleségem törté nete címmel. Az apropót ehhez egy 2008-ban meghirdetett drámapályázat szolgáltatta, amely a bibliai tízparancsolat egyikének kidolgozására szólította fel a szerzőket. Visky Andrásnak a Ne lopj! elve adta az ihletet ahhoz, hogy személyes tragédiáját a Pornó fedőnevű asszony sorsába illessze bele. Akit 1989 Romániájában azért kívántak ellehetetleníteni, mert minden szempontból rendszerellenesnek bizonyult: azon túl, hogy a ’80-as évek Bukarestjének utcáit ellepő nincstelen gyermekeknek utcaszínházat csinált, egész lényével: jelenségével, habitusával gyanúsnak bizonyult. Mert nem volt hajlandó félni, abban a társadalomban, ahol a diktatúra nem kivételes állapot volt, hanem az állandóság. Árkosi Árpád rendezői koncepciójának lényegét épp az adja, ahogyan Pornó ...