Ugrás a fő tartalomra

Nyugodtság és lendület



A kisvárdai fesztiválközönség idén egy egészen friss produkcióval is találkozhatott, hiszen a Pornó című előadás második alkalommal áll a nézők elé. Ennek kihívásairól beszélgettünk Imre Évával, az előadás főszereplőjével.


Most még abban a fázisban vagyunk, amikor kóstolgatjuk, hogyan tudjuk kialakítani a nézőkkel a közös nyelvet. Vannak olyan pillanatok, amikor kiszólunk és kapcsolatot teremtünk velük, majd a következő pillanatban már benső, személyes történetünk folytatódik. Ezeknek meg kell találni az arányát.

Hogyan tudták ezt az előadást létrehozni a vírusveszély közepette?

Nálunk két hónapig karantén volt. Egy idő után bejelentették, hogy bizonyos előírásokat betartva már lehet próbálni, ugyanakkor azt még nem tudtuk, mikor lehet játszani. A Gyulai Várszínház Összművészeti Fesztiválján tartottuk a bemutatót.

Miként lehet felkészülni egy ilyen érzékeny szerepre és mennyire nehéz ezt az előadás után lerakni?

Ez a történet arra az időre nyúlik vissza, amikor én születtem – emiatt a szereposztást látva azt kellett kérdezzem magamtól: miért pont én? Hogyan viszonyulhatok ma én ehhez a történethez? Aztán persze megtaláltam az azonosulást segítő pontokat még akkor is, ha nekem nincs gyermekem. A gyermek elvesztésére nincs is szó magyarul. Ha valakinek meghal a férje, akkor özvegy. Ha a szülei halnak meg, akkor árva. De erre nincs szó. Maga az átöltözés, a mindennapi apró cselekedetek elégnek bizonyulnak ahhoz, hogy lerakjak egy-egy szerepet. Ez nem mindig ilyen egyszerű, s ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam. Színészként azonban megtanuljuk, hogy ne vigyük haza ezeket a problémákat.

Hogyan élte meg a karantént?

Végre magammal is foglalkozhattam. Szerencsére nem viselt meg ez az időszak, mert az elején tudtam pihenni, utána pedig fokozatosan elkezdhettem újra dolgozni. Azt gondolom, hogy az emberek manapság nagyon feszültek, stresszesek, s a fiataloknak is rendkívül sok dologgal kell foglalkozniuk. Ha nincs nyomás kívülről, akkor belülről mindig megoldjuk, hogy ez a nyomás továbbra is fennmaradjon. Ez viszont egy olyan kilátástalan helyzet volt, amelyben már saját magunkra sem tudtunk nyomást gyakorolni, hiszen nem tudtuk, mi lesz holnap vagy azután. Tehát nem lehetett tervezni. Pontosan a tervnélküliség miatt azonban egyszer csak elővetted a könyveket, filmeket néztél, jókat főztél, vagy leültél valakivel beszélgetni – még ha csak virtuálisan is. Számomra ez volt az igazi nyugodtság, amely teljesen ellentétes a munka lendületével, energikusságával. Olyankor egyből belevetem magam a feladatokba.

Tölli Szofia

Nyitókép: Pornó - Feleségem története | Imre Éva
Kép: Kerezsi Béla

Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 26. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk, humor, háború

Jól ismert történet, új köntösben Elég csak kimondani vagy leírni – mindenféle magyarázat nélkül –, hogy Švejk, ami bizonyosan többünk számára ismerősen cseng. Ebben közrejáthatott az is, hogy Jaroslav Hasek cseh humorista és író Švejk, a derék katona című alkotását csaknem hatvan nyelvre fordították le, köztük magyarra. A mű alapján ezúttal Kaj Ádám rendezésében készült el a Švejk az óbudai Térszínházban dark operett, avagy zenés monarchiasirató műfaji megjelöléssel. A Kehely kocsmától a frontig egy egészen sajátos atmoszférát teremtő dalok kíséretében jutunk el, amelyek szövegét Vörös István, zenéjét pedig Bucz Magor jegyzi. A zene szerves része az előadásnak Az előadás a Déryné Program Barangoló alprogram részeként készült el, így díszlet kidolgozásánál fontos szempont lehetett, hogy könnyen utaztatható legyen. Orth M. Dániel, aki a látványért felelt, a Kehely kocsma terében megtalálható díszletek áthelyezésével – és funkciók átruházásával – oldotta meg a különböző helyszínek látván...

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...