Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Kisvárdáról indult útjára a 20 éves Maladype Színház Merlin című előadása. A különleges formanyelvű produkció alkotófolyamatáról a rendező és társulatvezető, Balázs Zoltán mesélt lapunknak. Mikor találkoztál Tankred Dorst darabjával; miért pont most esett rá a választásod? Már régen kinéztem magamnak ezt a teljesen lehetetlen történelmi revüt, drámai eposzt, és mivel én már sok ilyen anyaggal birkóztam pályám során, szinte törvényszerű volt, hogy a Merlinnel is próbálok megismerkedni. A pillanat azért érdekes, mert a társulat ősszel lesz 20 éves. Független színházat Magyarországon egybetartani nem egyszerű munka, ennek fényében különösen nagy dolog, hogy a 20. évadunkat kezdhetjük, olyan koprodukciós partnerekkel, mint Kisvárda, nemzetközi színházak, fesztiválok. Ez nagyon sok plusz energiát ad ahhoz, hogy újra meghatározzuk magunkat: Kulcskérdés, hogy honnan jövünk, merre tartunk. Az embernek időnként át kell fésülnie magát, kijelölni az új stációkat, teret kell adni a változásnak, ug...

Kedélyesen fütyörésző szereplőket láthatunk egy faház körül, könnyed jazz kíséretében csinosítják a kék-piros épületet, ugyanilyen színű uniformizált jelmezük is. A kezdőkép idilljét és nyugalmát hamar megtöri egy halandzsanyelven előadott ének, Merlin megszületik. Ettől a pillanattól kezdve az előadás csupa szín- és stíluskavalkád, soha szűnni nem akaró, szellemes őrület, melyben megfér egymás mellet az Artúr-mondakör, Mark Twain, John Lennon és Yoko Ono is. Balázs Zoltán rendezése követte Tankred Dorst monumentális anyagát, egyben hozzá is ad, ha élhetek a kifejezéssel: „fölülőrültködi”; minden tekintetben eklektikus, egyedi alkotás. A fiatalok számos karaktert jelenítenek meg, a Merlint játszó Bognár Gyöngyvér az egyetlen, aki végig egy szerepben marad; ugyanakkor a színésznő elkülönül az őt körülvevő elemelt játékmódtól (jelmeze is más színű: fekete-sárga), ő az események irányítója, narrátora. Nehéz az előadás több mint kétórás egészéről átfogó képet adni, a Merlin rendkívül össze...