Ugrás a fő tartalomra

Az alkotó ember nem blokkolható


Kisvárdáról indult útjára a 20 éves Maladype Színház Merlin című előadása. A különleges formanyelvű produkció alkotófolyamatáról a rendező és társulatvezető, Balázs Zoltán mesélt lapunknak.

Mikor találkoztál Tankred Dorst darabjával; miért pont most esett rá a választásod?

Már régen kinéztem magamnak ezt a teljesen lehetetlen történelmi revüt, drámai eposzt, és mivel én már sok ilyen anyaggal birkóztam pályám során, szinte törvényszerű volt, hogy a Merlinnel is próbálok megismerkedni. A pillanat azért érdekes, mert a társulat ősszel lesz 20 éves. Független színházat Magyarországon egybetartani nem egyszerű munka, ennek fényében különösen nagy dolog, hogy a 20. évadunkat kezdhetjük, olyan koprodukciós partnerekkel, mint Kisvárda, nemzetközi színházak, fesztiválok. Ez nagyon sok plusz energiát ad ahhoz, hogy újra meghatározzuk magunkat: Kulcskérdés, hogy honnan jövünk, merre tartunk. Az embernek időnként át kell fésülnie magát, kijelölni az új stációkat, teret kell adni a változásnak, ugyanakkor az értékesnek számító pillanatokat, impulzusokat érdemes átemelni, továbbfejleszteni. Erre jó lehetőséget kínál a Merlin.

Újabb formákkal is kísérleteztek benne?

Minden darab új tartalmi-formai összefüggéseket igényel. De természetesen, fel-felbukkannak olyan ismerős szándékok, gondolatok, megoldások, amik itt-ott már megmutatták magukat, legfeljebb nem ennyire komplexen. Mivel a mű maga 96 jelenetből áll, ráadásul különböző stílusú jelenetekből, ezért a naiv művészettől a stilizálton keresztül a szürreálisig, az abszurdig, a hétköznapig, nagyon sokféle pályán lehet egyszerre mozogni és mozgatni a művészeket. Nagyon komoly összművészeti feladatok vannak, amelyre a társulat már alkalmas, a nyelvezet alapjait jól beszéljük. Itt a specialitások voltak kulcsmotívumok. Fontos, hogy Merlin szerepére Bognár Gyöngyvért kértem fel, aki az orgánumával, személyiségével, hozzáállásával nemcsak kiegészítette, hanem továbbgondolta, és sajátos egységbe formálta a játékot.

Milyen volt ez a járványterhes próbaidőszak?

Végtelen hosszú volt, mert a pandémia milliószor megszakította, újrakezdette velünk. Igazából az utolsó időszakban tudtunk csak egységesen, a saját szándékainknak megfelelően dolgozni. Egy alkotó ember sajátos fordulatszáma nem blokkolható, és rengeteg folyamat torzult, „csavarodott balra” rossz értelemben. Lehetett volna egy lendülettel is. Több lendülettel, de tető alá hoztuk.

Milyen jövőbeli terveitek vannak a Merlinnel?

Minden előadásunkkal fesztiválozunk, mindegyik utazódarab, megpróbálunk minden felhívásnak eleget tenni. Nem egyszerű az életben maradásunk, bizonyos szempontból nem vagyunk függetlenek. Egy biztos, a társulat jó állapotban van, a meghívások megint jönnek, de hogy pontosan mit és miből fogunk bemutatni, azt még komoly kérdőjelek övezik. Ősztől, reméljük, hogy minden darabunk itthon és külföldön is a maga történetét írja majd, és méltó módon ünnepelhetjük nemcsak mi a 20. évfordulónkat, hanem azok is, akik szeretnek minket, vagy fontosnak tartják, hogy egy ilyen történettel rendelkező színház, mint a Maladype, tovább tudjon élni. Igazából nem is a 20. év a fontos, hanem a következő 20 év, hogy az milyen formában, kikkel, miként lesz megfogalmazható.

Nagy Szilvia
Kisvárdai Lapok, 2021. 06. 25.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Ember az ember ellen

A kisvárdai fesztivál záróelőadásaként a Mohácsi János rendezésében készült Egy piaci nap című produkciót láthatta a közönség a Komáromi Jókai Színház előadásában. A történelmi eseményeket feldolgozó előadás nemcsak egy megrázó történetet állít színpadra, hanem húsbavágó őszinteségével a közösségi felelősség és az emlékezet kérdéseit is a néző elé tárja. A díszlet és a jelmezvilág hitelesen idézte meg a világháború utáni hangulatot. A zsákanyagból készült jelmezek érzékletesen jelenítették meg a korszak kényszerű újrahasznosítását és a hiánycikkek mindennapi tapasztalatát. A báljelenetben mindez tovább erősödik: a használati tárgyak jelmezzé válnak, úgy, mint a seprű vagy a lábasok. A díszlet egyszerű, mégis kifejező: a fából és vasból konstruált háttér jól érzékelteti a háborús állapotok nyers világát, miközben a tér szinte bezártságérzetet kelt a nézőben. Ez a szűk, lehatárolt színpadi világ azt is hangsúlyozza, hogy a történet egy zárt közösségen belül, annak belső feszültségei közö...

A „Santa Lolita" a részvétet a színpad fegyverévé teszi

Mi történik akkor, ha egy egész közösség nem hajlandó szembenézni saját bűneivel, ám bármikor készen áll kővel dobálni azt, aki ezt leleplezi? Ez a kérdés lebeg csendesen, mégis nyomasztóan a „Santa Lolita" egész előadása fölött, amelyet Kiliti Krisztián rendezett Laura Mañá forgatókönyve nyomán, és amelyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata mutatott be a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja keretében. Az előadás nem csupán elmeséli a megbocsátásról és a képmutatásról szóló példázatot – szó szerint nagyító alá helyezi azt, egy szigorúan felépített színpadi konstrukcióban, ahol minden technikai részlet a kritikai gondolkodás fegyverévé válik. A Szőke Zsuzsi jegyezte scenográfia az első jele annak, hogy egy szinte zenei pontossággal megépített előadással van dolgunk. A templomi orgona rozsdás csövei uralják a játékteret, már az első pillanatoktól egy megromlott szakralitást sejtetve – egy erkölcsi intézményt, amely belülről rozsdásodott meg anélkül, hogy bárk...