Az alkotó ember nem blokkolható

Kisvárdáról indult útjára a 20 éves Maladype Színház Merlin című előadása. A különleges formanyelvű produkció alkotófolyamatáról a rendező és társulatvezető, Balázs Zoltán mesélt lapunknak.

Mikor találkoztál Tankred Dorst darabjával; miért pont most esett rá a választásod?

Már régen kinéztem magamnak ezt a teljesen lehetetlen történelmi revüt, drámai eposzt, és mivel én már sok ilyen anyaggal birkóztam pályám során, szinte törvényszerű volt, hogy a Merlinnel is próbálok megismerkedni. A pillanat azért érdekes, mert a társulat ősszel lesz 20 éves. Független színházat Magyarországon egybetartani nem egyszerű munka, ennek fényében különösen nagy dolog, hogy a 20. évadunkat kezdhetjük, olyan koprodukciós partnerekkel, mint Kisvárda, nemzetközi színházak, fesztiválok. Ez nagyon sok plusz energiát ad ahhoz, hogy újra meghatározzuk magunkat: Kulcskérdés, hogy honnan jövünk, merre tartunk. Az embernek időnként át kell fésülnie magát, kijelölni az új stációkat, teret kell adni a változásnak, ugyanakkor az értékesnek számító pillanatokat, impulzusokat érdemes átemelni, továbbfejleszteni. Erre jó lehetőséget kínál a Merlin.

Újabb formákkal is kísérleteztek benne?

Minden darab új tartalmi-formai összefüggéseket igényel. De természetesen, fel-felbukkannak olyan ismerős szándékok, gondolatok, megoldások, amik itt-ott már megmutatták magukat, legfeljebb nem ennyire komplexen. Mivel a mű maga 96 jelenetből áll, ráadásul különböző stílusú jelenetekből, ezért a naiv művészettől a stilizálton keresztül a szürreálisig, az abszurdig, a hétköznapig, nagyon sokféle pályán lehet egyszerre mozogni és mozgatni a művészeket. Nagyon komoly összművészeti feladatok vannak, amelyre a társulat már alkalmas, a nyelvezet alapjait jól beszéljük. Itt a specialitások voltak kulcsmotívumok. Fontos, hogy Merlin szerepére Bognár Gyöngyvért kértem fel, aki az orgánumával, személyiségével, hozzáállásával nemcsak kiegészítette, hanem továbbgondolta, és sajátos egységbe formálta a játékot.

Milyen volt ez a járványterhes próbaidőszak?

Végtelen hosszú volt, mert a pandémia milliószor megszakította, újrakezdette velünk. Igazából az utolsó időszakban tudtunk csak egységesen, a saját szándékainknak megfelelően dolgozni. Egy alkotó ember sajátos fordulatszáma nem blokkolható, és rengeteg folyamat torzult, „csavarodott balra” rossz értelemben. Lehetett volna egy lendülettel is. Több lendülettel, de tető alá hoztuk.

Milyen jövőbeli terveitek vannak a Merlinnel?

Minden előadásunkkal fesztiválozunk, mindegyik utazódarab, megpróbálunk minden felhívásnak eleget tenni. Nem egyszerű az életben maradásunk, bizonyos szempontból nem vagyunk függetlenek. Egy biztos, a társulat jó állapotban van, a meghívások megint jönnek, de hogy pontosan mit és miből fogunk bemutatni, azt még komoly kérdőjelek övezik. Ősztől, reméljük, hogy minden darabunk itthon és külföldön is a maga történetét írja majd, és méltó módon ünnepelhetjük nemcsak mi a 20. évfordulónkat, hanem azok is, akik szeretnek minket, vagy fontosnak tartják, hogy egy ilyen történettel rendelkező színház, mint a Maladype, tovább tudjon élni. Igazából nem is a 20. év a fontos, hanem a következő 20 év, hogy az milyen formában, kikkel, miként lesz megfogalmazható.

Nagy Szilvia

Kisvárdai Lapok, 2021. 06. 25.